Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

148 Az országgyűlés képviselőházának 25 tudományos doktriner kutatások alapján indultak történeti pályájukra, azoknak mind megvolt a maguk halkan morajló történeti ereje. Másodszor: mindig nagy általánosságban mozognak ezek a race-jegyek, amelyek nagyon inponderábilisak. Nem említem azt a sajátságos helyzetünket, hogy éppen az intelligens osztály, amely a városokból kerül ki, igen kevert természetű, mert városaink 80 évvel ezelőtt mind németek voltak. Ezek a romantikus elméletek, de érdekes, hogy a legfinomabb elméket is — lehet, hogy talán német infekció folytán — ma megragadja. Én nem merem állítani, hogy ilyen doktriner-okoskodás, ilyen tudományosság alapján lehetne berendezni a mi iskolaügyünket. Kétségkívül külföldről támadt minden magyar iskolatípus. A középkorban a triviumokban, quadriviumokban úgy tanítottak nálunk, mint a németeknél és angoloknál, mert ez az univerzális egyházszervezethez tartozott. Ha nézem a reformáció korszakát, látom, hogy protestáns lelkészeink kint tanultak Németországban, onnan hozták azokat az ideákat, amelyek alapján megalapították a debreceni és sárospataki kollégiumokat, vagy a luteránus pozsonyi, lőcsei és soproni i&kolákat. Ezek szervezetei eredetileg mind németek voltak és milyen szépen átalakultak a magyar karakterhez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A Trotzdorf-féle — majdnem azt mondhatnám — modern iskola, a SchoolCity System, vagyis az önkormányzati alapon álló iskola-állam megvolt a debreceni kollégiumban, megvolt a sárospatakiban és a pápaiban s szépen átalakultak, magyar formájúvá asszimilálódtak és azok a jezsnita iskolák, bár a nemzetközi Ratio studiorumon alapultak, lassan magyar karaktert öltöttek. Más volt a nagyszombati jezsuita középiskola és más az a római va^y párizsi. De továbbmegyek. Itt van a cserkészet. Ez angol import volt még 1910. táján, és mennyire magyaros karaktert öltöt (Ügy van! Ügy van!) és a mi fiaink még a tengeri vízi versenyekben is leverték a tengerjáró nemzetek fiait, bár életükben soha sem láttak tengert. De. hogyha nézem az előbb a Petrovácz képviselőtársamtól annyira leszólt Organisationsentwurf-ot, — ennek köszönhetjük, hogy európaivá lett középiskolánk. Nincs okunk szidni és folyton ma is csak utálattal nézni az Organisationsentwurf-ra. mert ez vezetett be bennünket az európai középiskolai rendszerbe. De milyen szépen alakult át már a hetvenes években egészen magyar szellemben. Most germánnak minősíteni — sovinisztikus túlzás. A hetvenes évek elején egészen magyarossá alakult át minden ízében és elüt az osztrák iskolától. Áttérek most már — talán sok kitérés után — a szervezetre. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszter úr a leghelyesebben definálja mindjárt az 1. §-ban a középiskolának feladatát, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »A magyar középiskola feladata- hogy a tanulót vallásos alapon, erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa s az egyetemi és más főiskolai tanulmányokra képessé tegye.« T. Ház! Ami az elsőt, az általános műveltség célkitűzését illeti, ehhez az általános műveltséghez, amely nagy jelszó, kétségkívül nemcsak értelmi elemek tartoznak, hanem hozzátartozik a művelt ember fogalmához az érzület pallérozottsága, akaratának megfelelő formáltsága is. Most azonban én ezektől az érzelmi és akarati elemektől eltekintek és a műveltséget '. ülése 1934. évi április 10-én, kedden. tisztán értelmi szempontból tekintem. így kétféle tekintetben nézhetem ezt az általános műveltséget: Először tartalmi szempontból, hogy általánosan minden ismeretkörben és készségben jártas, művelt legyen az egyén. Az nyilvánvaló, hogy az »általános« szó abszolút értelemben, éppen ma a kultúra ennyire differenciált korszakában, lehetetlen. Ez az encyklopedikus művelődési eszmény nem az élet elejére, a középiskolába való, hanem az élet végére: egy szép, messze csillogó ideálnak. Tartalmi szempontból lehetetlen minden anyagot begyömöszölni a középiskolába, de meg kell jegyeznem, hogy beszélhetünk viszonylagosan általános műveltségről, mert hiszen az elemi iskola is ad bizonyos fokig befejezett általános műveltséget, ad a polgári iskola is és ilyet tartalom szempontjából is ad a középiskola. A második szempont még fontosabb, tudniillik az általános műveltségnek formai szempontból való nézése. Ekkor művelt embernek tartom azt, akinek szellemi habitusa ki van csiszolva, aki, — nem mindenben jártas, mint a hogy tartalmi szempontból az általános műveltségnél kellene lennie, hanem — minden számára jártas, azaz metódikus műveltséggel rendelkezik. Vagyis, hogyha

f bármilyen új, tudományos anyag területére, állítják be, ott hamarosan otthonossá válik. Tehát itt van a középiskola igazi nagy értéke, mert, az egyetemek bármely karára megy az illető, például jóllehet latint és görögöt tanult, amikor a műegyetemre megy, már annyira csiszolt az esze, hogy metódikus műveltségénél fogva itt is hamar járta« lesz vagy ott is 'bele tudja magát élni bármilyen tudomány sajátszerű struktúrájába. (Ügy van! Ügy van!) Az általános műveltségen tehát a középiskola célkitűzésében elsősorban az ilyen formai értelemben vett metódikus műveltséget éltjük. A kultúrának a mai, illetőleg már a XIX. századbeli nagy szétkülönültsége idején, amikor már nem lehetett minden akkori ismeretet begyömöszölni a középiskolába, az akkori gimnázium tantervéibe, világszerte megindult a középiskoláknak szétkülönülése, még pedig kétféle alapon. A franciáknál egy középiskola maradt, a lycée, azonban már az első osztályban bifurkálva, mert egyesek latint tanulnak, mások nem, amikor a section moderne nevű .tagozatban vannak, amely megfelel a mi reáliskolánknak. A harmadik r osztályban megint bifurkálódik ez az iskolatípus, az ötödikben megint és a hetedik osztály, mint ismeretes, eo ipso kettős, mert hiszen van classe de philosophie és van classe de mathématiques. Ez az egyik rendszer. A másik a német rendszer, amely ennek a sok ágú kultúrának bizonyos elemeit kiveszi és az egyik iskolában az antik elemeket teszi középpontokká, — ezt nevezi gymnásiumnak — a másikban a modern nyelvi és természettudományi elemeket, és ezt nevezi reáliskolának. Azután vannak bizonyos közbülső fokok, amelyek mind a kettőt tartalmazzák. r A mi Organisationsentwurf-on alapuló, 1849-ből származó iskolarendszerünk, amelyet az 1883. évi XXX. te. véglegesített, gymnasiumot és reáliskolát ismer és aztán 1924-ben közbeiktatta a reálgymnasiumot. Most az igen t. miniszter úr, tekintve az iskolatípusoknak ezt a hypertrophiáját, az alsó tagozatot minden iskolafajban egyesíteni óhajtotta. De nekem — amint a közoktatásügyi bizottságban bátor voltam ennek a vé-