Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-254
6 Az országgyűlés képviselőházának 21 tek és azokat a megállapításokat, amelyeket a műszaki és gazdasági tudományok egymásra-" utaltságáról mondott, én különösen abban az értelemben ismerem el, hogy a gazdasági tudományok igényelnek nagymértékben műszaki tudományokat az újabb, a modern gazdálkodás elvei szerint, de az ezekből, az előadó úr által levont következtetéseket egyáltalában nem tudom ezekből a premisszákból lehozni. Az én következtetéseim azokból, amiket méltóztatott előadni, ezzel a törvényjavaslattal éppen ellen: kező értelmű megállapításokat hoznak létre. (Ügy van! balfelöl.) En szeretném, ha a kultuszminiszter úr javaslatait mindig elfogadhatnám. A most beterjesztett négy javaslata közül hármat minden ellenvetés nélkül el tudok fogadni, háromról azt kell ki jelenítenem a Ház színe előtt, hogy azok kifogástalanok és teljesen megegyeznek azokkal a gondolatokkal, amelyek 'bennünk élnek, de ezt a negyediket — meg kell íbocsátlainia a kultuszminiszter úrnak — nem fogadhatom el azért, mert teljesen elhibázó ttnak, a mai élettel és a jövő fejlődéssel összefüggésben nem állónak tartom. Azt vélem ugyanis, hogy az ebben a javaslatban foglalt rendelkezések nem fognak végleges megoldást eredményezni és meg vagyok győződve róla, hogy rövidesen ennek a törvényjavaslatnak novellájával fogunk találkozni, illetve kell majd találkoznunk, amely novella ezeket a ma egészségtelenül összekapcsolt egyetemi fakultásokat majd egészséges irányban kettévágja: műszaki irányban és gazdasági irányban. (Ügy van! balfelöl.) Nekem tiszteletteljes megjegyzésem, hogy ha a miniszter úr mindenkit ki akar elégíteni, akkor senki sincsen kielégítve. Nem lehetséges az, hogy bizonyos elgondolások, amelyeknek hátterében én mindig ott látom a pénzügyminiszteri kék ceruzát, megindokolha. tók legyenek tudományos érvekkel, illetve célszerűségi érvekkel is. Ha azzal méltóztatik jönni, hogy: nekem az államháztartás nehéz helyzete miatt 500.000 pengő megtakarítást kell elérnem és ezért csinálok egy ilyen kényszermegoldást, amely össze nem tartozó dolgoknak egy kalap alá való vonásában csúcsosodik ki, — akkor én talán felmentést tudok adni ezért; de, ha a miniszter úr ezt nem ezzel indokolja meg, hanem azzal, hogy ennek megvan a maga tudományos indoka, hogy ez célszerű és gazdaságilag szükséges, akkor ez feltétlenül kiváltja az ellentmondást mindazokból, akik mind a Királyi József Műegyetemnek, mind az elvben már fennálló, csak .gyakorlatilag ínég meg nem valósított gazdasági egyetemnek céljait és várható eredményeit maguk előtt látják. Mert ezzel a javaslattal elégedetlen mindenki, aki érdekelve van. Elégedetlen elsősorban a Műegyetem, amely saját magának lefokozását látja a javaslatban; elégedetlen a mérnöki kar, amely az eddig önállóan működött alma mater-jének, a politechnikumnak önállóságától való megfosztását látja a javaslatban és megszüntetését látja annak a rendszernek, amely eddig a mérnökképzés helyéül rendelte a Műegyetemet, mert most más karoknak bekapcsolásával nem mérnökök képzésére is berendezik azt, ami a mérnökség érdekeivel egyáltalában nem harmonizál. De elégedetlen evvel a javaslattal a közgazdasági egyetem is, mert a közgazdasági egyetem eddigi önállóságának feláldozását látja a javaslatban és azt a jövőbeli reményét látja füstbemeni, hogy majdan magja lesz a nagy magyar gazdasági egyetemnek. Ha most 4. ülése 19 3 U március 2i-én, szerdán. ezt az önálló közgazdasági kart, mint közgazdasági egyetemet megszüntetjük és a Műegyetem egy alkatrészévé tesszük, ez a kar látogatottságát semmi esetre sem fogja fokozni, de presztízsét sem fogja emelni. -De elégedetlen az állatorvosi főiskola is, mert az állatorvosi főiskola inkább az orvosok felé gravitál, mint a technikusok felé és nem tudja megérteni, hogy ha őt meg kell fosztani önállóságától, akkor miért nem az orvosi kar felé szüntetik meg önállóságát, miért a Műegyetem felé kapcsolják őt be. Elégedetlen Sopron is, mert fél azoktól a nehézségektől, amelyeknek, mint a budapesti Műegyetemnek corpus separatumként távolfekvő kara, technikailag alá van vetve, bár maga a soproni kar meg lehet elégedve a javaslattal a maga részéről, és a Műegyetem isem a soproni kar hozzácsatolását^ látja . a maga részéről sérelmesnek, sőt ezt kívánatosnak látja, de mindenesetre olyan technikai nehézségek lesznek, — ezekre későbben fokog rámutatni — amelyek miatt bizony Sopronban is vannak bizonyos aggodalmak. Elégedetlen a jogászság is, mert hiszen azt látja, hogy ezen az új egyetemen egy hetedik közigazgatási kar képződik és a közigazgatási tudomány tanításában felesleges konkurreneia, a jogi oktatás egységesítése szempontjából pedig bizonyos aggályos jelenségek fognak felmerülni. Azt nem kell tovább mondanom, hogy elégedetlen a tanárság is ; ame L_ jövőjét félti, és elégedetlen az ifjúság is, ame eddig szerzett diplomáinak a jövőben való < vényességét félti. Általában sohasem tartó helyesnek, hogy az ifjúság hangulata doni lehet az ilyen kérdésekben, de méltóztass nekem igazat adni abban, hogy ha az ifjúság megmozdul, sohasem mozdul meg nemtelen gondolatok érdekében. Az ifjúság mindig ideális gondolatok érdekében szokott megmozdulni, és én úgy látom, hogy az if jiíságnak ebben a szituációban tökéletes igazsága van, amikor egyik az> egyik egyetemnek, másik a másik egyetemnek autonómiáját félti és fél attól, hogy ezentúl nem egy meghatározott célú egyetemnek, hanem egy egyetemi felvágottnak lesz a tagja. A tegnapi ülésen megszüntettük a gyüjteményegyetemről szóló törvényt és megszüntettük a gyüjteményegyetem intézményét. Ma viszont létesítünk egy egyetemgyüjteményt, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez a mai törvényhozás: kapkodás!) amely szinte muzeálisán rakja egymás mellé az egyes osztályokat a nélkül, hogy azok közt valami lényegbevágó összefüggés volna. Az a körülmény, hogy itt össze nem tartozó dolgok egy kalap alatt vannak, nem a helyzet tisztázását, nem az egészséges fejlődést szolgálja, hanem feltétlenül konfúziókra fog vezetni a későbbiekben, különösen akkor, amikor ezzel az egyesítéssel, vagy összevonással, egymás mellé állítással azok a területi különbözőségek sem oldatnak meg, amelyek egyesített egyetemnél természetszerűen megoldandók volnának. Mert, ha minden egyetem marad a maga eddigi helyén, ha minden egyetem megtartja eddigi belső szervezetét, akkor éppen azok az előnyök vesznek kárba, amelyeket a racionalizálással, vagy megtakarítással lehetne megindokolni. Ha szükséges, hogy ezek az egyetemek egyesíttessenek, akkor ezt nem lehet csak szimbolikusan elérni, úgyhogy ezek a különálló corpus separatumok egy gyűjtőnév alatt összefoglaltatnak, egyébként ellenben teljes él-tagoltságukban megmaradnak.
