Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 193i. évi április 10-én, kedden. 131 iskola hiányában. Tudom, hogy ezidő szerint költségvetési okból nem lehet arra gondolni, hogy a miniszter úr új középiskolákat építsen, de hogy fel ne állítson új középiskolákat, azt nem lehet mondani. Bérlet formájában, igenis, módjában lesz a miniszter úrnak ha .szívén viseli Budapest közoktatásügyét, a fővárosban is felállítani középiskolákat. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Petrovácz Gyula: Tisztelettel kérek egy órai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni 1 (Igen!) A Ház megadja. Tessék folytatni. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A miniszter úr a jogokiba, a főváros jogaiba bőségesen (beavatkozik, a miniszter úr a főváros jogait a középiskolákkal szemben a 'minimumra redukálja, anélkül, hogy nem 50% -os, de 5%-os hozzájárulást adna. A miniszter úr állapítja meg a fővárosi iskolák tandíját, a miniszter úr gyakorolja a fegyelmi jogot a fővárosi tanerőkkel szemben, minden fővárosi tanerő kinevezésénél a miniszter úrnak vétó-joga és beleszólási joga van, így tehát olyan jogokat gyakorol, amilyeneket olyan iskolafenntartóval szeonben szokott gyakorolni, akivel szemben bizonyos anyagi kötelezettségeket is vállal magára. Méltóztassék tehát vagy a jogokkal kevésbbé élni, vagy a kötelességekkel bőségesebben élni a székesfővárossal szemben s méltóztassék a székesfővárost ne egy Straf-Kompagnie-nak tekinteni, ne egy rosszgyereknek, egy mostohagyereknek tekinteni, méltóztassék a székesfővárost bizonyos kultuszminiszter urakénál a megelőzőkben kevésbbé tapasztalt szeretetben részesíteni, annyival is inkább, mert hivatkozom itt is az igen t. miniszter úrnak a főváros törvényhatósági bizottságában kifejtett működésére, amely működése mindenkor tiszteletet, megelégedést és szeretetet váltott ki valamennyiünkből. T. Képviselőház! A természetes személyek iskolafenntartó jogánál bizonyos kijátszottságot érzek a magam részéről. Nagyon kértem a bizottságban a miniszter urat, hogy azok után a sorozatos botrány olk után, amelyek a Röserféle gimnázium érettségi bizonyítványai körül történtek (Kornis Gyula: Az kereskedelmi iskola yolt!) sa Wagner- és a László-féle középiskolák botrányai után, amelyek a közéletet megfertőzték, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hoigy természetes személyek a jövőben középiskola fenntartására jogot ne kaphassanak. A miniszter úr nekem ezt körülbelül meg is Ígérte, legalább úgy emlékszem; egy ilyen módosítást be is nyújtottam és a miniszter úr — úgy emlékezem — kijelentette, hogy azt el is fogadja, azonban a javaslat bizottsági szövegéből hiányzik most is s így a mai bizottsági szöveg nem ad tiszta képet arravonatkozólag, vájjon ilyen természetes személyek a jövőben kapnak-e jogot középiskola fenntartására, vagy nem. Szerintem meg nem engedhető az, hogy üzleti bázisra legyen helvezve egy középiskolai középfokú oktatás, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) meg nem engedhető, hogy az érettségi bizonyítvány üzleti alkudozás tárgyát képezhesse, meg nem engedhető, hogy középiskolai tudás nélkül középiskolai bizonyítványok üzleti alapon kiadassanak. Ez, azt hiszem, olyan »kétszer kettő: négy«, amelynek a konzekvenciáit ebben a törvényben le kell vonni, agy le kellene vonni, s én fenntartom azt az indítványomat, hogy mondja ki expressis verbis ezt a törvényt, hogy középiskolák tartására KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXL magánszemélyeknek engedély ezentúl nem adható, a mostani engedélyek pedig lejártukkor visszavonandók. T. Képviselőház! Az előbb Jánossy Gábor igen^ t. képviselőtársam már igen világosan megállapította, hogy a nevelésnek előfeltétele a lehetőleg kis tanulólétszám. Ezt a megállapítását annál is inkább osztom, mert hiszen én voltam egyike azoknak, akik tíz esztendővel ezelőtt a nemzetgyűlésen a negyvenes osztálylétszám^ mellett itt a ^ parlamentben erősen isíkraszálltak. A bizottságban is, itt is követeltem, hogy ha komolyan vesszük a középiskolának azt a célját, hogy az neveljen is, akkor az osztálylétszámnak negyvennél magasabban való megállapítása ezzel a gondolattal teljesen szöges ellentétben áll. Akkor, 1924-ben, a március 28-i ülésen ebben a tárgyban itt a következőket mondottam (olvassa): »A bizottságban honoráltuk a kultuszminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy hajlandó a törvény életbeléptetése után öt esztendő múlva a létszámnak negyvenre való redukálását keresztülvinni, de szeretném, ha ez a hajlandóság nem úgy jutna érvényre, mint ahogy az előadói jelentésben foglalva van, hanem hogy ha iházhatározattal is megerősíttetnék, hogy a törvény életbeléptetése után öt év múlva a létiszám negyvenre való redukálása kötelező. Hiszen, ha a javaslat célja a nevelés, nevelni^ tömegeket nem lehet nevelni csak egyénenkénti megismeréssel, csak egyénenkénti oktatással, csak egyéneket lehet.« Ezt mondtam akkori felszólalásomban es azután a részletes vitánál, — ha meg méltóztatik engedni, elmondom — az történt, hogy a miniszter úr erre válaszolt és ezeket mondotta (olvassa): »Én a létszámcsökkentést a középiskolákban pedao-ÓQ^iai szempontból feltétlenül szükségesnek tartom, de az állam mai pénzügyi Lpiv/etében ezt keresztülvinni nem lehet. Éppen azért azt a megoldást, amely tízévi átmeneti időt tart szükséeresnek, elfogadhatónak tartom és kérném errevonatkozólag a határozati javaslat elfogadását.« (Egy hang a balközépen: tpppn tíz pvp. ennek!) Erre majd rátérek. Mar most a részletes vitában ketten adtunk be indítvánvt. Madai Gvula igen t. képviselőtársam a túloldalról, akinek indítványa, egy új 17. § be illesztésére így szól, (olvassa): »A tanulok osztálylétszáma- A tanulók száma egy osztályban nem lehet több 60-nál. Az iskolafenntartok p™r.y»flr> e?t a számot fokozatosan csökkentem kötelesek, úgv, hop-v a törvény életbeléntetésétol számított 10'évi előkészületi idő leteltével a mao-var középiskolában a tanulók létszama osztályonként nein haladhatja meg a 40-et.« Ez volt Madai indítványa. , , , .. ^ -í Az én indítványom, amelyet közvetlenül utána terjesztettem elő, íery szól: »Indítványozó™, mondjíi ki a nemzetőrül és. bo"-v az osztálylétszámok redukálására engedélyezhető határidő a Madai Gyula kénviselő úr indítványában foHalt tíz esztendő helyett öt esztendőben állapíttassák meg.« , , A minister úr azt mordons fri^a v saß. »Ennél a kérdésnél is abban a helvz-tben yajryoV ho<vv eVW usryau osztozom Petrovácz Gyula t képvisel rt^r-am fe^offáffá^a*!, azt azonban mai súlvos üén7ü<ryi helyzetünkben keresz+üehetetlennek tartom. Époen ezért kérnem a Madai Gvula képviselő úr által benyújtott szöveg elfogadását.« A Madai-féle indítványt elfogadta a Képviselőház, benne van a törvényben tehát most, 1934-ben elérkezett az a tízesztendős időpont, 20
