Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

130 Az országgyűlés képviselőházának 25* nevezési jog, a fegyelmi jog, a kormányzás stb

% tekintetében, tehát minden vonatkozásban az állami középiskolákkal egy nívón tartja. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem novum!) Nem mondottam, hogy novum, de határozottan belenyúl a katolikus egyház jogaiba, mert azok az alapok, .amelyekből ezeket az iskolákat fenntartják, kifejezetten katolikus tanulmányi alapok. Ezeknek a jogi helyzetét az egyetemi körrel kapcsolatosan Európa színe előtt vitán felül katolikus jollegűeknek méltóztatott elismerni. Ez kétségtelen tény. Világos dolog, hogy a kultuszminiszter úr ezeket az alapokat nem is mint kultuszminiszter kezeli, hanem mint a főkegyúr megbízottja és mint a főkegyúr megbízottai kezelték ezeket elődei is. A magyar katolikus egyház főkegyura a király és amíg nincs katolikus autonómia, addig a király van jogosítva ezeknek az alapoknak a kezeléséről és hovafordításáról intézkedni. A miniszter úr, mint kultuszminiszter, a király, illetve a főkegyúr megbízásából csak átvitt érteleimben 'kezeli ezeket a vagyonokat, de nem tulajdonosa, hanem csak kezelője ezeknek a vagyonoknak. ßöt még ebbe a kezelésbe is beleszól a unost még az autonómiát helyettesítő bizottság, később pedig, amikor végre létesülni fog, bele fog szólni maga a katolikus autonómia. Helyesebb lett volna tehát, — és a magunk részéről nem is nyugszunk bele abba, hogy nem így történt — ha ezeket az iskolákat az egyházi hatóságok fennhatósága alá tartozó iskolák közé méltóztatott volna bevonni és ott méltóztatott volna ugyanezen jogokkal és ugyanazokkal a módszerekkel kormányozni, mint ahogyan a többi iskolákat kormányozza. Egy másik ilyen tétel az, hogy a miniszter úr ott, ahol a hitvallásos iskola összes kiadásaihoz 50%-al méltóztatik hozzájárulni, a jogok tekintetében a teljes jogot Önmagának vindikálja. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 1883!) Állítom, hogy ott van, állítom szintén, és mégsem nyugszom bele, semmi körülmények között (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En meg csak leszögezem!) Nem nyugszom bele, mert hogy ketten tartanak fenn egy iskolát, az egyik is ad 50%-ot, a másik is ad 50%-ot, ellenben a rendelkezési jog csak az egyik 50%-ost' illesse: ilyet sehol az üzleti életben, sehol a kereskedelmi életben találni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Teljes jogot fél hozzájárulásért kapni: ez teljesen megengedhetetlen álláspont. Ügy van! a balközépen.) Igenis, ha ketten tartunk fenn egy iskolát, én felével és ő is felével, akikor legyen az a jog is fele-fele és nemcsak az egyiké. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megnyugtatom, hogy egyetlen ilyen iskola sincs az országban!) Akkor annál 'könnyebb lenne ezt az elvet feladni és annál könnyebb lenne a dolgot úgy megoldani, hogy az jogsérelmet ne jelentsen. A miniszter úr belenyúl a főkegyúri jogba, — ez.igazán novum — amikor egyes hitvallásos iskolák megszüntetése, vagy a megszüntetett iskolák újrafelállításának kérdésénél az államfőt méltóztatik belehívni ebbe a vitába. Az államfőnek itt semmi helye nincs, ez kizárólag a király joga. A királv távollétében nem lehet ezt a jogot az államfőre átvinni. Az államfőnek ez a joga nincs meg. Az államfőt törvényeink szerint a főkegyúri jog nem illeti meg, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A főfelügyeleti jog megilleti!) már '. ülése 193^. évi á,prilis 10-én, kedden. pedig ez a főkegyúri joghoz tartozik. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A főfelügyeleti jog címén illeti meg!) Ennek következtében a magam részéről ezt diffikultálom. Még egyet diffikultálok. A miniszter úr bizalommal van az egyházi hatóságok iránt, mégsem biztosít egyes kérdésekben reciprocitást nekik. Pl. méltóztatik azt követelni, hogy ha fegyelmi úton "állami iskolától elbocsátanak egy tanárt, azt a hitvallásos iskola csak a miniszter úr beleegyezésével alkalmazhassa, de nincs benne a törvényben, hogy vice versa, ha egy felekezeti iskolától elbocsátanak egy tanerőt, annak az államnál való alkalmazásához a felekezeti hatóságnak is legyen hozzászólása. Méltóztassék akkora kulantériával lenni, hogy ez fordítva is meglegyen. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vannak államhatalmi jogok!) Méltóztassék elhinni, azok sem fognak visszaélni ezzel a joggal. Legyen meggyőződve a miniszter úr, ahogyan én is meg vagyok győződve, hogy amint a (miniszter úr a fegyelmi eljáráson túl nem fog üldözni egy tanárt, ha azt alkalmazni akarják, ha nem érdemli meg, ugyanúgy az egyházi hatóságokiban is él ez a loyalitás és ők a maguk részéről, ha egyházi szempontból nem is tarthatták meg, de ha az állam szempontjából semmi vétséget nem követett el, akkor természetesen nem fognak kifogást emelni alkalmaztatása ellen. En egyenlő jogot, reciprocitást kérek ebben a kérdésben. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem lehet, mert a miniszter képviseli az államhatalmat!) Méltóztassék tehát az egyházi hatóságok hozzájárulását szintén kérni. Hasonlóképpen vagyunk a székesfővárossal. Méltóztatik tudni, hogy a székesfőváros mekkora összegeket áldoz a kultúrára, törvényes kötelezettség alapján. Méltóztatik tudni, hogy fenntart minden állami hozzájárulás nélkül 120 elemi iskolát; fenntart 54 polgári iskolát minden állami hozzájárulás nélkül; fenntart 10 felsőkereskedelmi iskolát, minden állami hozzájárulás nélkül és fenntart ezidőszerint 6 középiskolát is, amelyek fenntartásához a miniszter úr egyetlen egy fillérrel sem járul hozzá. Világos dolog, hogy a főváros közoktatásügyét nem lehet petrifikálni és megállítani 10—15 évvel ezelőtti stádiumban, imert a főváros fejlődik. Méltóztatik tudni, hogy a legutóbbi fővárosi törvényeik alapján az 1930. évi törvényben már nem tíz kerülete, hanem tizennégy kerülete van a fővárosnak és konstatálom, hogy sem a Xl.-hen, sem a XII.-ben, sem a XIII.-ban, sem a XIV.-ben egyáltalán nincs középiskola. A főváros nem tud felállítani középiskolát, természetesen nem is kötelessége és hiába «ürgetem most már 12 esztendő óta például a zuglói gimnázium felállítását. Zuglónak ma 80 000 lakosa van. El méltóztatik képzelni, mélyen t- miniszter úr, olyan vidéki várost, amelynek 80.000 lakossá van, ahol^ a kultuszminiszter ne érezné azt a kötelezettséget, hogy ott középiskolát kell felállítania? Csak a főváros mostohagyermek? Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy ezekben az új kerületekben is megtér távolságra vilamoson s nem kívánhatja, a miniszter úr, hogy az öv-utcából toejárlanak a gyerekek az Ajtósi-Dürer-sorra, öt kilón ' ter távolsága, villamosan s nem kívánhat;! hogy a kelenföldi és lágymányosi gyermekt is egészen hosszú utakat barangoljanak "közéi