Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 193 Jt április 6-án, pénteken. 97 csökkenése, másrészt a bevételek emelkedése terén további haladás észlelhető, amelynek együttes mértéke 26-6 millió pengőre rúg. Egyébként az 1933/34. költségvetési év első kilenc hónapjában az egész évre előirányzott bevételeknek 74*9%-a folyt be, tehát majdnem pontosan háromnegyede. Ezek után az előzmények után bátor vagyok rátérni arra, hogy az 1934/35. évi költségvetés miképpen alakul és miképpen viszoj nyúl a megelőző évre, vagyis a most folyó évre megállapított költségvetéshez. Az 1933/34. évi költségvetés a közigazgatásnál 764*9 millió pengő kiadást irányzott elő, ezzel szemben az 1934/35. évi költségvetés közigazgatási kiadásainak főösszege 746'6 millió pengő, tehát 18*3 millió pengővel kisebb. A bevételi oldalon az előző évi 752*8 millió bevétellel szemben 740*6 millió pengő bevételt irányzunk elő, a bevételi oldalon tehát még óvatosabbak igyekeztünk lenni, mint az előző évben, s azt hiszem, hogy ez a bevételi előirányzat a legnagyobb óvatossággal felállítottnak tekinthető. Az eredmény tehát az, hogy az állami közigazgatás keretében hatmilliópengős deficit jelentkezik az előző évi 12*1 millió pengős deficittel szemben. Az állami üzemek költségvetésében az 1933/34. évi költségvetésben a kiadások összege 408-4 millió pengő volt. Ez most 404-1 millió pengő, tehát 4*3 millió pengővel kevesebb. A bevételek összege csaknem változatlan: 344 millió pengő, az előző évi 344*3 millió pengővé] szemben, az előirányzott deficit tehát 60*1 millió pengő, az 1933/34. évre előirányzott 64*1 millió pengő deficittel szemben. Az együttes főösszeg tehát a kiadási oldalon 1173*3 millió pengő helyett 1150*7 millió pengő, a bevételi oldalon pedig 1097*1 millió pengő helyett 1084*6 millió pengő, tehát 76*2 millió pengő összdeficit helyett ezúttal 66*1 millió pengő deficitet irányoztunk elő. T. Ház! Ez a körülmény .természetszerűleg messzemenő óvatosságra kell, hogy intsen, s bár helyzetünk átmenetinek tekinthető, további javulást kell még elérnünk. A jövő évre előirányzott deficit fedezéséről is gondoskodnunk kell és ebben a tekintetben az apropriációban fogok felhatalmazást kérni a megfelelő hitelműveletek lebonyolítására, amelyeknek egy része valószínűleg ismét abból fog állni, hogy a külföldi államadóssági szolgálatnak pengőben való letétbehelyezése helyett kincstárjegyeket helyezünk letétbe a külföldi hitelezők alapjába. Remélem, hogy^ ebben a tekintetben a külföldi hitelezők megértésével és konszenzusával fogunk találkozni. A kiadásoknak 18*3 millió pengővel való csökkenése elsősorban két tényezőnek tulajdonítható: az egyik tényező a nyugdíjtörvény, amely elég tekintélyes apadást idéz elő a kiadások terén, :a másik pedig az államadósságokkal kapcsolatos kiadások apadása. Az utóbbi tekintetben két momentum működött közre, nevezetesen: egyrészt a dollár és a font árfolyamcsökkenése, másrészt pedig az a körülmény, hogy egyes külföldi csoportokkal sikerült kedvezőbb kamattételben megállapodnunk a^ kamatszolgálatot illetőleg és ennek alapulvételével különösen a külföldi függőadósságoknak kamatterhet vettük alacsonyabb összeggel számításba. A nyugdíjtörvény kihatása részben a lakáspénzek apasztásában jut kifejezésre. Ez 2-8 millió pengőt tesz a közigazgatásban és 1-8 millió pengő megtakarítást jelent az állami üzemeknél. A tervbe vett létszámcsökkentés eredményét is előirányoztuk a költségvetésben, még pedig olyképpen, hogy a személyi járandóságok tételét arányosan apasztottuk, amivel szemben természetszerűleg a nyugdíjaknál kisebb öszszegű emelkedést kellett beállítanunk. Ennek eredménye netto, óvatosan előirányozva, a közigazgatásnál és az üzemeknél együtt 1-8 millió pengőt tesz. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy az aktív alkalmazottak létszámában a közigazgatásban és az üzemeknél együttesen 1540 főnyi csökkenés jelentkezik, amivel szemben a nyugdíjban részesülőknél 2781 főnyi szaporulat jelentkezik, tehát együttvéve mintegy 1200 főnyi az emelkedés, amihez hozzá kell vennünk még azoknak az egyéneknek a számát is, akiket az ifjúságtámogatási akció keretében ideiglenesen alkalmaztunk. Ezt a mintegy 800 főnyi szaporulatot figyelembe véve, mintegy 2000-rel szaporodott azoknak a száma, akik az államtól húzzák keresetüket. Ez a fejlődési irányzat kétségtelenül nem kedvező, de remélem, hogy a magángazdaság megerősödésével ellenkező fejlődési folyamatnak előfeltételeit fogjuk tudni megteremteni. Számítást végeztünk arra vonatkozólag is, hogy azok, akik az államtól, a közületektől, illetőleg a közületek kezelése alatt álló üzemektől kapják fizetésüket, nyugdíjukat, családtagjaikkal együtt a lakosságnak körülbelül hány százalékát teszik és arra a megállapításra jutottunk, hogy körülbelül 860.000-re tehető azoknak az egyéneknek a száma, akik ilyen módon élvezik jövedelmüket. Ez tehát a lakosságnak egytized része. (Felkiáltások a baloldalon: Borzasztó!) Ez a szám engem is rendkívüli mértékben meglepett. Azután csináltunk természetszerűleg összehasonlító számítást idegen államokkal is és megállapítottuk, hogy például Németországban az arány körülbelül azonos, csekély mértékben 10% alatt, ugyanúgy, mint a miénk. Ha a személyi kérdésekről beszélek, nem mulaszthatom el ezen a helyen, hogy ismét köszönetet ne mondjak és elismerésemet ne fejezzem ki az állami alkalmazottak széles rétegeinek, akik igazán önfeláldozással teljesítik munkájukat. Ha az állam nem is honorálhatja őket olyan mértékben, hogy részükre gondtalan megélhetést biztosítson, bizonyos vonatkozásban igyekszünk sorsukon javítani és igyekezetem arra irányul, hogy egészen csekély áldozatok árán, amelyeket tőlük esetleg kívánni fogunk, az ő egészségügyi ellátásukat építsük ki. Ez az a bizonyos Otba.-ügy, amelyről az újságokban annyit méltóztattak olvasni, amelyet most megoldáshoz igyekezünk juttatni. Az orvostársadalom szabad képviseletével, a Magyar Országos Orvosszövetséggel érintkezésbe léptünk, tárgyalásokat folytatunk és remélem, hogy a tárgyalások, amelyek eddig is bíztatóan indultak, végül eredményre fognak jutni. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is fel ne hívjam az orvostársadalom bizonyos részének figyelmét, amely e tervvel szemben egy vagy más érvre támaszkodva állandó ellenzést fejt ki, hogy az orvostársadalomnak sem szabad magát szeparálnia a nemzet egyetemétől és bizonyos áldozatokat meg kell hoznia, hogy azok részére, akik az egész államnak tenhét magukon viselik, akik szinte aszkéta életet élnek, az a gond, hogy betegség esetén ők maguk és családjuk el legyen látva, megkönnyíttessék. (Helyeslés'.) A költségvetés egyes részleteinek főbb kiadási csoportjaira áttérve, a személyi járandó15*