Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-257
98 Az országgyűlés képviselőházának ságok tétele a közigazgatásnál 3'4 millió pengővel, az üzemeknél 5*5 millió pengővel alacsonyabb, mint tavaly. Ezzel szemben a nyugdíj aknáig2'% millió, illetőleg 0'3 millió pengőnyi emelkedés állt elő. A nyugdíj teher együttesen 228 millió pengőt tesz az államnál és az állami üzemeknél, ami azt jelenti, ihogy minden lakos körüllbelül 26 pengőt lead évi jövedelméből a nyugdíjas állami, illetőleg üzemi alkalmazottak és hátramaradottaik eltartására, ami a legsúlyosabb szociális terhek egyike. Ezt a problémát nemzetközi vonatkozásban is ébren kell tartanunk, (Ügy van! Ügy van!) mert Magyarország gazdasági talpraállásának egyik előfeltétele az, hogy ezt a terhet a mai generáció válláról legalább is részben levegyük. (Friedrich István: Lemondtak a szomszéd államokkal szemben! Akkor tapsoltak és helyeseltek, amikor a hágai győzelem volt! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Friedrich István: Most fáj az igazság! Most sírni, az könnyű!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne zavarja a tárgyalást. (Friedrich István: Hogy ünnepeltek! Elherdáltak 150 milliót!) A képviselő urat már figyelmeztettem, hogy ne zavarja a tárgyalást. (Friedrich István: Akkor is tapsoltak. — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő úr. A képviselő úrnak lesz módja hozzászólni a költségvetéshez: (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak minden oldalon. (Friedrich István: Lemondani könnyű, volt!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: A személyi kiadások aránya az összkiadásokban a közigazgatásnál és üzemeknél együttesen 51*2%, a tavalyi 50"7%-kai szemben, ami az előbb említett körülmények következménye. Ha hozzászámítjuk ehhez azokat a hozzájárulásokat, amelyeket az autonómiáknak adunk, akkor az arány 55*3% az előző évi 54'7%-kai szemben. Ezek a súlyos személyi terhek természetszerűleg újból előtérbe állítják a racionalizálás problémáját. A racionalizálás, az egyszerűsítés terén három jogszabályalkotási intézkedés történt eddig. Az egyik a nyugdíjtörvény, a másik a közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. te. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1933 : XVI. te, amely főképpen a jogorvoslati fórumok apasztásáról intézkedik, a harmadik pedig a fővárosi törvényjavaslat, amely most áll felsőházi tárgyalás alatt. Ennek az esztendőnek a folyamán egyébként is lényegesen előbbre jutottunk a racionalizálást előkészítő munkálatok terén. A belügyminisztériumban működő bizottság most már teljesen összeállította az anyagot és felderítette a mi igen bonyolult közigazgatásunk összefüggéseit, úgyhogy meg van teremtve az az alap. amelyen a további munkálatokat elvégezhetjük és amelyen _ elérhetünk azután állami igazgatásunknak a jelenlegi viszonyok között lehető legcélszerűbb 'berendezéséhez. Ezt a feladatot következetesen, de alapos megfontoltsággal fogjuk elvégezni, nem forradalmi lépésekkel, hanem az alkotmány keretei között mozogva. . Bátor vagyok megemlékezni arról, hogy^ a racionalizálás milyen nehéz feladatokból áll és milyen komplikációkba ütközik néha. Tavaly foglalkoztam már a költségvetés benyújtása alkalmával azzal a gondolattal, hogy a pénzügyi igazgatás átszervezéséről törvényjavaslatot nyújtok be, amely a pénzügyi hatóságok számát lett volna hivatva apasztani. Az a körülmény azonban, hogy a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban bizonyos helyi fóru257. ülése 19 B A április 6-án, pénteken, mokat kellett felállítanom, amelyek írásbeli és számszerű teendőit egy szervnek el kellett látnia, egyelőre nem tette lehetségessé az adóhivatalok számának apasztását. A dologi kiadások terén egészen csekélymértékű az apadás: az állami igazgatás terén 1 millió pengő, az üzemeknél viszont 0*9 millió pengőt tevő emelkedés állt be. Ezt az emelkedést két körülmény magyarázza. Az egyik, hogy az állami vas-, acél- és gépgyár jobb foglalkoztatása következtében ott nagyobb üzleti forgalomra, tehát nagyobb üzleti kiadásokra számítunk, — mintegy 3*8 millió pengővel — a másik pedig az, hogy az állami üzemek adósságterhe is emelkedett 3*9 millió pengővel, úgyhogy az állami üzemeknél tulajdonképpen mintegy 7 millió pengős megtakarítás jelentkeznék. A dologi kiadások e kérdésénél bátor vagyok emlékeztetni arra, hogy tavaly a dologi kiadásokat természetük szerint iszéttaglaltam és e széttaglalás alkalmával rámutattam arra, hogy milyen csekély lehetőségei vannak már a további kiadáscsökkentéseknek, tekintve, hogy az egyes funkciók szinte nevetséges összegekkel vannak már dotálva. Ezen a téren eljutottunk bizonyos minimumhoz, amelyen a viszo-«. nyok változásához képest lehet itt-ott kisebb módosításokat tenni, kétségtelen azonban, hogy vannak viszont olyan szükségletek is, amelyeknek bővebb dotálásáról kell gondoskodnunk. r Az állami adósságok előirányzatánál, amint már említettem, nagyobb apadás — 14 millió pengő — jelentkezik, annak ellenére, hogy valamennyi államadósság szolgálatát, úgymint az előző évben, ezúttal is előirányoztuk. Elő vannak irányozva azonkívül azok a szükségletek is, amelyek az újonnan felvett kölesönökből kifolyólag erednek és amelyeknek terhe mintegy 4*4 millió pengőt tesz. (Friedrich István: Csak a kamat?) Csak a kamatteher, az új kölcsönöknek a kamatterhe, amelyben természetszerűleg benne vannak már a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban felveendő állami kölcsönök valószínű kamatterhei is. Ami az állami adósságok álladékát illeti, ez a költségvetés szerint 1800 millió pengő, amiből 1230 millió pengő a külföldi és 570 millió pengő a belföldi államadósság. Az a szám, amely a költségvetésben^ szerepel, nem egészen vág össze azokkal a számokkal, amelyeket az úgynevezett zöld füzetekben minden negyedév végén közzéteszünk. Az eltérésnek egyik oka az, hogy a költségvetésben elő vannak irányozva azok a valószínű összegek is, amelyeket a folyó év folyamán fogunk felvenni, — például a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban felveendő adósság tétele — viszont a másik oldalon nem szerepelnek benn olyan tartozások, amelyek nem szorosan véve a fiskust magát terhelik, hanem tárcaadósságok vagy a vagyonváltságalap, illetve az üzemek tartozásai, s amelyeknek együttes összege 285 millió pengőt tesz a március 31-i állapot szerint. (Farkas falvi Farkas Géza: Be kell hajtani a vagyonváltságot! Még sokan nem fizették meg! — Friedrich István: Mennyi a függő adósság? A garanciákból származó adósságok ebben benne vannak? — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Három év alatt megint 400 millió újabb adósság! Egészen jól megy a dolog! — Lukács Béla: Mikor volt a Lánchídnál? — Friedrich István: Mindig eszembe jutsz, ha arra megyek!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék már csendben maradni! (Friedrich István:
