Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

96 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1934- április 6-án, pénteken. a politikai természetű, adósságból, amelyet később a politikai viszonyok alakultával el lehetett volna intézni, a hogy el is intéződött nagyobbrészt, kereskedelmi jellegű adósságok alakultak, amelyeknek rendezése már sokkal nagyobb gondot ad. E nagyarányú hitelezést lehetővé tette az aranydevízarendszernek, annak az új fedezeti rendszernek kialakulása, amely nemcsak az aranyat, hanem a külföldi devizákat is fedezeti alapul"'yette, mert ez tette lehetővé óriási, milliárdos hiteleknek az óceánon túlról Európába való helyezését. A nagyarányú hitelinflációnak nyomában látszólagos fellendülés járt, de minthogy a megoldás nem volt teljes és a tőkék szabad mozgalmát nem párosították a javak szabad mozgalmával, sőt a természetes embermozgalmat, a migrációtis, teljesen lekötötték, ez a rendszer hovatovább abszurdumra vezetett és nyomában páratlan gazdasági összeomlás állott be. A gazdasági krízist, amely nagy árdepreszszióban nyilvánult, még jobban kiélezte az autárchia nyomán előállott túltermelés bizonyos cikkekben. Például említem, hogy a legutóbbi három évben Európa búzát importáló államainak búzatermése 40—50%-kal emelkedett. Ennek a körülménynek következtében a gazdasági válság még jobban kiéleződött és újabb autarehiás törekvések jelentkeztek, amelyek az államoknak immár túlzásig menő elzárkózásában nyilvánultak meg. Ez ellen az autárchia ellen sokat beszéltek, sokat írtak, de az első tulajdonképpeni gyakorlati jelentőségű lépés az olasz-osztrák-magyar megegyezés volt, amely a legutóbbi időkben jött létre. (Éljenzés jobbfelöl.) Egy másik körülmény, amely a kormány gazdasági munkájának elbírálásához hozzátartozik, annak felismerése, hogy a történelmi erők játékában nagy változás állott be. Az a folyamat, amely a reneszánsszal indult el és amely az egyen felszabadítása jegyében állott, ez a mozgalom, amely egyre jobban kiélesedett, akeentuálódott a francia forradalomban, majd azt követőleg a XIX. század liberális individualizmusában érte el tetőpontját, ez a mozgalom, mintha végét járná és újra a közérdek szempontjai kezdenek dominálni és érvényrejutni. Ez a körülmény egészen új^ társadalomszervezési problémákat vet fel és nem véletlen, hogy ez a történelmi harc, az egyénnek és a kollektív ^gondolatnak ez a harca új társadalomszervezési formákkal esik egybe, amelyek a társadalomnak ifjú korunkban ismert horizontális tagozása helyett annak vertikális tagozása felé haladnak. Az individualizmus és a közérdek szempontjai állanak az egyik oldalon harcban egymással; a másik oldalon az autárchia és a nemzetek közti együttműködés gondolata. Ebben a nagy harcban élünk most és egy nagy bizonytalanság érzete lepi el az egész világot. Ebben a bizonytalansági atmoszférában nekünk, kis nemzetnek, kötelességeink vannak és ezeknek a kötelességeknek egyike az, hogy azt a szervezetet, amely ezeknek a problémáknak megoldására, vagy legalább is a modus vivenr dik megtalálására hivatott s amely szervezet egyedül a központi állami szervezet lehet, megerősítsük és működésre képesen tartsuk. Másik kötelességünk, hogy a történelmi, gazdasági és szociális erők játékából eredő bizonytalanság közepette ne fokozzuk ezt a bizonytalanságot kalandos kísérletekkel és tartsunk ki azon a szilárd, szolid bázison, amelyen egyedül épülhet fel rendezett gazdasági tevékenység. Ez a bázis: a pénzérték vásárlóerejének stabilan tartása. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) További tünet, amely szintén szerepet kell hogy játsszék az állami gazdálkodás képének megrajzolásában, az, hogy az állami hatalom minduntalan új és új feladatok elé van állítva, új és új funkciókat köteles ellátni, ami viszont előírja nekünk azt a kötelességet, hogy a szervezet meglbolygatásáihoz csak nagyon óvatosan nyúljunk hozzá, mert a szervek megszüntetése esetleg azzal a következménnyel járhat, hogy az újonnan felmerülő funkciók ellátásához' megfelelő organizációval nem rendelkezünk. Továobi megfontolást érdemlő körülmény, hogy a gazdasági krízis immár három, sőt szinte mondhatni: négy esztendeje tart és az átmeneti idő fogalmához képest már igen soká húzódik. Ennek az a következménye, hogy bizonyos kiadások, amelyek átmenetileg, egy-két esztendőre megszoríthatok, ismét parancsoló sürgősséggel jelentkeznek, mert különben kitesszük magánkat annak a veszélynek, hogy azok a berendezések, felszerelések, amelyek egy rendezett .állami élet folytatásához szükségesek, elkopnak, elhasználódnak és pótolhatatlanul elpusztulnak. Világos tehát, hogy bizonyos szükségleteket jobban kellett dotálnunk, mint az előző esztendőkben. Ezeknek a körülményeknek hatása alatt megállapítom, hogy súlyos terhek és igények jelentkeztek az egész vonalon és ennek következtében azt az ütemet, amelyet idáig a kiadások csökkentésében az utóbbi évek folyamán követtünk, nem lehetett a maga teljességében fenntartani. Néhány számot vagyok bátor a t. Ház emlékezetébe idézni. Az 1930/31. évi zárszámadás mutatja az állami kiadások legmagasabb mértékét, amikor a közigazgatásnak és az üzemeknek együttes kiadási összege 1628 millió pengő volt. Ez az 1931/32. évi zárszámadás szerint 1387, az 1932/33. évi zárszámadás szerint 1184 millióra esett vissza. Ezzel szemben az 1933/34. évre megállapított költségvetés 1173 millióval számolt. Ez a jelenleg érvényben levő költségvetés. (Ulain Ferenc: Nagyon sok! — Mozgás balfelöl. —- Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A költségvetési helyzet szanálása az egyensúly helyreállítása felé való haladás félreismerhetetlen már azokból az adatokból is, amelyeket az 1932/33. évi zárszámadás tárt elénk. A Számszék ugyanis jelentésében azt mondja, hogy az előirányzat nélküli kiadások az 1932/33. évben az utalványozott összes kiadásoknak 2-5%-át teszik, tehát jóval alatta maradnak az előző év 10 és az 1930/31. év 11-9 %-os arányának. (Helyeslés a baloldalon.) A túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások együttes összegének az utalványozott kiadások főösszegéhez való aránya pedig 1930/31-ben 17-8%, 1931/32-ben 142%, az 1932/33. évben 5-3% volt. Azt hiszem, ezek a számok mindennél ékesebben bizonyítják azt a tendenciát, hogy a viszonyok normalizálódnak és sokkal pontosabb budgetálás lehetséges. . A folyó év első kilenc hónapjának eredményei szintén további haladást tüntetnek fel Ezeket az összehasonlításokat még az úgynevezett zöld füzetek alapján is igen nehéz megejteni, bizonyos korrekciókat kell alkalmazni és ezek alkalmazása után megállapíthatom,, hogy az 1933/34. év első kilenc hónapjában, ha összehasonlítom a megelőző költségvetési év első kilenc hónapjával, egyrészt a kiadások