Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
232 Az országgyűlés képviselőházának szont tapasztaltam annakidején a közgyűlésben és a törvényhatósági tanácsban is — hogy én egy alapvető hibát látok a főváros egész ügyvitelében. Ez az alapvető hib a az, hogy nincsen egy egységes koncepció, egy egységes tervszerű irányítás, (Rassay Károly: Párt!) mer.t az volta tapasztalatom, hogy az ügyeket legtöbbnyire ötletszerűen, incidentialiter terjesztették elő, úgy, ahogy azt bizonyos érdekeltségek éppen kisürgették. (Homonnay Tivadar: Miféle érdekeltségek? — Berki Gyula: Politikai érdekeltség! Nem kell megijedni! — Rassay Károly: Most jobb lesz? Elő sem terjesztik, hanem elintézik! A képviselő úr tudja, hogy hányszor korrigáltuk az előterjesztést! Milyetni szépen dolgoztunk együtt!) Viszont ezért engedelmet kérek tisztelt Rassay képviselőtársamtól... (Rassay Károly: így van, én emlékszem rá! — Homonnay Tivadar: ö csak szavazott! — Rassay Károly: Nem, ő éppen úgy dolgozott, mint mi! —* Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Valljuk meg őszintén, hogy a pároknak sem volt egy nagy, tervszerű elgondolásuk az összes fővárosi kérdésekben. A pártok programjaiban legtöbbnyire világnézeti dolgokat láttunk, pártszervezésre vonatkozó dolgokat, a fővárosi kérdésekkel pedig csak úgy ad hoc foglalkoztak, (Homonnay Tivadar: Halljuk a programmot!) amikor csak a közgyűlés elé terjesztettek, (Homonnay Tivadar: Halljuk a programmât! — Zaj.) Örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt az intézkedését is, amely a szakbizottságok terén rendet teremt, mert eddig az volt a helyzet, hogy minden ügyosztály mellett volt egy szakbizottság. A szakbizottság elnökét és helyettes elnökét a pártokból, természetesen a törvényhatósági tanács választotta. (Bródy Ernő: Autonómia, doktor úr! — Homonnay Tivadar: Ön elnökhelyettes volt! — Friedrich István: Csupa egységespárti elnök voUO Az a helyzet alakult ki, hogy egy-egy szakbizottság a szakbizottság elnöke, vagy helyettes elnöke, vagy a bizottság tagjai olyan befolyást tudtak az ügyosztályra gyakorolni, hogy tényleg a polgármester ügyvitelét illuzóriussá tették. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Nem tudja a leckét!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Eckhard Tibor: Egységespárti elnökök voltak! Ez házi ügy! Családi ügy! — Büchler József:^ Ugrón Gábor! Kozma Jenő! — Friedrich István: Harrer Ferenc, Ugrón Gábor nem voltak ellenzéki emberek!) Szerettem volna látni, ha a székesfőváros törvényhatósági bizottságában az érdekképviseletek jobban szerepeltek volna. (Tobler János: Miért nem javasolta?) Es én ebben teljesen igazat is adok Turi Béla tisztelt képviselőtársamnak, amikor Ő a korporációkról beszélt, annál is inkább, mert ez a Quadragaesimo Anno szellemének is megfelel. Ügy hallottam, legalább is úgy olvastam, hogy a Korunk Szava a korporációs rendszer ellen van. (Rassay Károly: Hogyne! Svihákság az egész korporációs rendszer, hogyne volna ellene!) Nálunk az, érdekképviseleti rendszer egyáltalában még gyermekcipőben jár. A pápa is mondotta a Quadragaesimo Anno J b an, hogy azokat ^ az intézkedéseket, amelyeket ő elképzel és tanácsol, nem lehet máról-holnapra életbeléptetni, de méltóztassanak elhinni nekem, hogy a modern állam fejlődése, mint azt éppen Itália is mutatja, a korporációs rendszer felé halad. (Rassay Károly: Mi az a korporációs 2Í8. ülése 198U március 6-án, kedden. rendszer? Tessék már egyszer megmagyarázni! — Zaj. — Elnök csenget — Eckhardt Tibor: Az a Tesz.! — Rassay Károly: Tessék szakszerűen megmagyarázni! Szeretnénk már egyszer hallani!) Ez a gondolat foglalkoztatta már (Simon András: Megírták már!) az 1930. évi XVIII. tcikk tervezőjét is, mutatja éppen az äz indokolás, amelyet az érdekképviseletek címén bejuttatandó bizottsági tagokra vonatkozólag felhoz. Azt hiszem, ez olyan helyes indokolás, hogy mindannyian igazat fognak adni nekem, amikor ezzel a kérdéssel kapcsolatban erre hivatkozom. (Olvassa): »Meggyőződésem szerint a törvényhatósági bizottság csakis úgy lehet a székesfővárosban uralkodó közhangulatnak hű kifejezője, és csak akkor fejthet ki az összes érdekkörök jogos törekvéseivel összhangban álló működést, ha az önkormányzati testületben a különböző társadalmi rétegek, hivatások, foglalkozások képviselve vannak.« (Bródy Ernő: Válasszák meg őket! — Vázsonyi János: Tessék módot adni,' hogy bekerüljenek választás útján! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Sok szó esett az ajánlási rendszerről. (Halljuk! balfelől. — Homonnay Tivadar: Az már meghalt!) Tegnap egy közleményt olvastam; nem tudom, mennyire fedi a valóságot, de ha így van, nagyon helyesen van. Mert tökéletesen igazat adok azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik az ajánlási rendszert hibáztatták és ellene szóltak, mert magam is tapasztaltam, hogy ez a »bolettarendszer« alkalmas volt arra, hogy a választásnak, illetőleg nem is a választásnak, hanem inkább az ajánlásnak a tisztaságát zavarják, nem a szavazást, mert hiszen tapasztaltuk azt, hogy voltak pártok, amelyek ezrével és ezrével tudták produkálni a bolettákat, mint ajánlókat, (Büchler József: Különösen a hivatalnokok az elöljárósági fiókokból!) de bizony a szavazatok száma azután ezerrel meg ezerrel kevesebb volt. Magát a szavazást tehát nem zavarta, hanem zavarta az ajánlást, vagyis módot adott gyökértelen, szervezetlen pártoknak, (Elnök csenget. — Zaj.) egyéni ambícióknak arra, hogy üzérkedéssel az ajánlást megszerezzék. Erkölcstelen, alkalmas arra, hogy demoralizáljon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezt a gyakorlatból megtanultuk, éppen ezért teljesen kiküszöbölendőnek tartom (Helyeslés a baloldalon.) és remélem, hogy az igen t. belügyminiszter úr annakidején {Felkiáltások balfelől: Mi az, hogy annakidején? — Büchler József: Azonnal!) amikor az általános választójogi reformmal jön a Ház elé, az ajánlási rendszerre is a közérdeknek megfelelő formát fog a t. Ház elé hozni. (Rassay Károly: Most itt van rá az alkalom! — Bródy Ernő: Most vagy soha! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tabódy Tibor: Mély tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék nekem egyórai meghosszabbítást adni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez - hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tabódy Tibor: T. Ház! Rátérek most a városfejlesztés és városrendezés kérdésére. Ha valahol meg lehet állapítani azt, hogy tervszerűtlenség volt, ha valahol meg lehet állapítani azt, hogy ötletszerűleg, ineidentaliter, az érdekek szorításának engedve intéződtek a kérdések, most hát erre tág tér van itt. Hiszen városrészek vannak, amelyek még szabályozva nincsenek, úgyhogy az az ingatlan-, illetőleg telektulajdonos teljes bizonytalanság-
