Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 US. ülése 193 U március 6-án, kedden. 233 ban él afelől, hogy mi lesz: építhet-e arra a telekre és hogyan építhet, vagy nem terveznek-e végeredményben egy parkot azon a területen. Itt van például az Erzsébet-sugarút kérdése. Évtizedekkel ezelőtt tervezgették már ezt; egyszer felvették a napirendre, egyszer levették a napirendről, hogy a VII. kerület ósdi házait lebontva, azon a helyen egy széles sugárútat építenek. Most talán — nem tudom, de olvasom — megvalósul a dolog, azonban, — ki tudja— amilyen tervszerűetlenül intézik ezeket a kérdéseket, nrajd megint leveszik talán a napirendről. (Rassay Károly: Kevés pénzünk van!) T Ház! Mint repülőgépen járó ember, Európa majdnem minden nagyvárosa felett voltam és láttam, — rendkívül érdekes — hogy Európának egyetlen városa sem fejlődött anynyira külterjesen, mint Budapest. Méltóztassanak csak megfigyelni a várost. A spekuláció, amelynek az adminisztráció — most magam is az adminisztrációt hibáztatom — tért engedett, városrészeket ugrott át. Méltóztassanak megnézni például a II. kerületet, a Vízivárost. Egész utcák, házsorok, kerületrészek vannak benne, amelyek teljesen falusias benyomást tesznek. Ha, ezzel szemben, továbbmegyek a hegyvidék felé, ott már gyönyörű paloták, nagyszerű villák árulják el teljesen a fővárosi jelleget. (Rassay Károly: Mi lehet ennek az ' oka?) Ennek megvan az oka, a lélektani magyarázata, (Rassay Károly: En is tudom!) mert hiszen a kultúrember levegőre és napra vágyik. (Rassay Károly: Nem erről van szó!) En ezt aláírom, de viszont a városrendezés és a városgazdaság szempontjából is megvan ennek a roppant hátránya. Mert mi történt? Egy-egy ügyes spekuláns valamelyik réten felhúzott egy pár emeletes házat vagy villát és kezdte követelni a várostól, hogy már most azt a rétet lássa el közművekkel. Ez az oka annak, hogy Budapesten ilyen drágák a közszolgáltatások. Elavultak a városszabályozási tervek, elavultak az építési szabályzatok is éspedig azért is, mert például a kistőkésnek nem volt ahhoz módja, hogy magának családi házat építsen a város belterületén, mert a város 150 négyszögölben minimálta azt a területet, amelyen az a kistŐkés építhetett. Már most mi történt? Az történt, hogy az a kishivatalnok, az a munkás, aki szorgalmas munkával, takarékoskodással félretett magának valamit, hogy abból valahol családi házat építsen magának, kénytelen volt magának a város határain kívül telket szerezni (Rassay Károly: így van ez az egész világn) és házacskáját ott felépíteni. Ez a helytelen telepítési politika a fővárosnak rengeteg pénzébe kerül. Olvastam egy számítást, amely körülbelül százezerre teszi azoknak számát, akik az utóbbi tíz év alatt így kivonultak a fővárosból, és a fővároson kívül építettek maguknak családi házat. Olvastam egy másik számítást is, amely szerint, ha ez a százezer ember a belterületen laknék és fejenként körülbelül száz pengőt fizetne a városnak különböző közszolgáltatásokért, akkor ez egy évben tízmillió, tíz év alatt pedig százmillió pengőt jelentene, amitől most a főváros elesik. T. Ház! A városra nézve azonban eunek a külterjes fejlesztésnek és telepítésnek még sokkal súlyosabb következményei is vannak. Ma a fővárosban circa 16.000 lakás áll üresen. Ez annyit jelent, hogy az a 16.000 lakás nem fogyaszt közszolgáltatást, az a 16.000 lakás nem fizet adót, tehát természetes, hogy ebből kifolyólag hallatlanul nagy károsodás éri a fővárost. Mármost az a kérdés, hogy mit kellene itt tenni? — mert hiszen ilyen körülmények között nem érdemes építeni. A háztulajdonostársadalom is rosszul jár, az építőiparnak, a munkásnak sincs munkája. Szerintem megkell fordítani az eddigi eljárást. Eddig az volt az eljárás, hogy bizonyos időre adómentességet kapott az, aki új házat épített, most fordítva, adómentességet kapjon az, aki a régi házból csinál újat, aki a régi. rozzant belvárosi házba napvilágot és levegőt hoz. (Peyer Károly: Ez a legigazságtalanabb valami, ami létezik, mert a háztulajdonos, aki hadikölcsönt jegyzett, a háború egyszer már kifizette ingyen az amortizációt. Azok a házak mind ingyen vannak, már. Tessék lebontani a rossz házakat! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Az biztos, hogy ebből több adó nem lesz! — Peyer Károly: Nem adómentesség kell ide. Ez a legigazságtalanabb rendszer. A szegény ember lyukas cipőjét miért nem foltozzák meg államköltségen, miért csak a rosse; házakat? — Zaj. '— Elnök ismételten csenget.) Engedje meg Peyer Károly t. képviselőtársam, de csodálkozom, hogy mint egy nagy pártnak,, mint egy olyan pártnak az elnöke, amely párt kénytelen szociális kérdésekkel is foglalkozni, nem értett meg engem. Mert hiszen éppen azt kérdeztem, hogy hát ki fog építeni? Ha tizenhatezer lakás áll üresen Pest belső területén, akkor nem érdemes építeni. Miután azonban szükséges az, hogy a munkás munkát kapjon, ezért szükséges az is. hogy a régi házakat fokozottabb mértékben támogassák aképpen, hogy a háztulajdonosok adómentességet kapjanak akkor, ha a házukat modernizálják, ha házukba levegőt, napvilágot hoznak. (Peyer Károly: Le kell bontani a 100 éves házakat!) Vagy lebontják és újat építenek. (Peyer Károly: Ügy van, egyetértek! A százéves házat le kell bontani és nem megfoltozni és adómentességet adni a foltozásra! — Zaj. Elnök csenget.) Sokat halljuk, hogy Budapest fürdőváros. Azt hiszem, mindannyiunkat csak büszke öntudattal tölthet el, hogy a fővárosnak olyan csodás gyógyhatású forrásai vannak, amelyek a világ leghíresebb gyógyforrásait is felülmúlják. Hogy ez így van, arra nézve egy példát fogok felhozni. Itt van Bad-Gastein, az egyik leghíresebb világfürdő. Bad-Gasteinban az Erzsébet-akna a leghatásosabbnak ismert gyógyvíz és ennek 6.8 billiomod gramm rádium-tartalma van. Ezzel iszemiben a Szent Imre-gyógyfürdő, vagyis a régi Rácfürdő vizének 13.3, a Mátyás-forrás vizének pedig 16.3 billiomod gramm rádiumtartalma van literenként. De ami a legérdekesebb, a Rudasfürdő dunai sarkánál fúrt legújabb forrásnak, az úgynevezett Juventusnak a vize Veszelszky Gyulának, a Radiológiai Intézet igazgatójának megállapítása szerint literenként 240 billiomod gramm rádiumot tartalmaz, vagyis éppen negyvenszer annyit, mint Bad-Gastein vize. Ha tehát Bad-GastembŐl világfürdőt tudtak csinálni kevésbbé hatásos vízzel, kérdezem: mi az oka annak, hogy nálunk nem tudtak világfürdőt csinálni? (Rassay Károly: Nincs pénz!) Dehogy nincs pénz, pénz nem számított volna itt. Az a baj egyrészt, hogy^ nem törődtek vele, mert nem ismerték >az

t értékeket és másrészt, hogy abszolút semmiféle propagandát nem csináltak Budapestnek mint fürdővárosnak, (Zaj.) mert kisebb gondja is^ nagyobb volt annak az önkormányzatnak és az