Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

72 Az országgyűlés képviselőházának 2U3 gyakorlati megvalósítását, jelenleg még a parlamentarizmus leple alatt, talán később ennek leple nélkül, ha szükség lesz rá. Miért mondom azt, hogy látom? Senki sem tagadhatja, hogy Gömibös Gyula volt az, még mint (képviselő, aki, ha más formában is, ezt a Führer-gondolatot nálunk képviselte, 0 kacérkodott valami ilyenféle irányzattal és azért várták tőle azt, hogy diktatúrát fog csinálni. De majdnem azt kell mondanom: nem lenne okos ember, ha diktatúrát rendezne be, amikor anélkül is jól tud kormányozni. Mégis, mindenesetre ez volt róla a hit. Most azután megtörtént a nemzeti egység pártjának megalakítása. Kimondották, hogy csak ez az egy párt képezi a nemzeti egységet. Jött a vezérség kikiáltása. En Bethlen Istvánról sohasem hallottam, hogy zászlókat tűzött volna ki, (Homonnay Tivadar: V-zászlókat) hogy vezéri zászlókat küldött volna, a vidéken nyilatkozatokat tett volna és hogy a vezérnek felesküdtek volna, bizalmat szavaztak volna, vagy fogadalmat tettek volna. Azt is látom, hogy a pártszervezés az államhatalom segítségével történik. Ahány főbíró, ahány bíró van a falukban, azokat mind egyszerűen kinevezték a párt elnökévé, titkárává. (Felkiáltások jobb felől: Ez tévedés! — Tabódy Tibor: Ez nemzeti mozgalom és nem pártmozgalom!). Az a neve, hogy nemzeti mozgalom, de tulajdonképpen egy párt szervezkedés. (Homonnay Tivadar: Naivitás!) De továbbmegyek. A legnagyobb aggodalmamra a törvényekbe kezdenek belekerülni olyan intézkedések, vagy a törvények végrehajtásánál történnek olyan dolgok, amelyek megint csak arra vallanak, hogy itt kezdődőben van a totális állam kiépítése. A^ Uj Nemzedéknek már két száma foglalkozott a védett birtokok felügyeletére alakított bizottságokkal. Az adatokat itt nein olvasom fel, a felelősség is a lapé, mert az ő adatai ezek, de megállapítom, hogy ebben a lapban az áll, hogy politikai vezéregyéniségek kerülnek a védett birtokok felügyeletére alakított 'bizottságokba. Sőt, egy levélben azt a hírt kaptam — neveket nem akarok mondani, de majd átadom akár a belügyminiszter úrnak, akár a miniszterelnök úrnak — hogy amikor a védett birtokot mentek bejelenteni, ugyanakkor nem ugyan a bíró, hanem valaki más, ugyanazon a helyen nyilatkozatot kért az illetőktől arra nézve, hogy be fognak lépni az egységespártba. (Sztranyavszky Sándor: Engedelmet kérek, ezt már még sem lehet mondani!) Nálam y an a levél, oda fogom adni. (Sztranyavszky Sándor: Fogjuk ezt ikérni! Aki ezt tette, az visszaélt!) Azért mondom, nem akarok senkit sem gyanúsítani, majd a levelet átadom. (Homonnay Tivadar: Mi lesz vele? — Sztranyavszky Sándor: Mindenesetre le fogják vele szemben vonni a konzekvenciákat.— Homonnay Tivadar: Ez már beszéd!) Nem helyeslem azt a rendszert, amely most kialakult, hogy a képviselők protezsálnak, ügyeket kijárnak. El is fajult egész rendszerünk és 50-60 képviselő elvégezhetné azt, amit mi végzünk. En bármikor hozzájárulok egy ilyen reformíhoz: elvi alapon kormányozzák az országot. De hogy most hivatalos pecséttel látják el a kérvényeket és azok a minisztériumba úgy mennek fel, hogy azok egységespártiak, ez — bocsánatot kérek — már csak túl megy azon, amit egy alkotmányos országban pártszervezés alatt érteni lehet. Amikor én ilyen gyakorlatilag látom ezt a párturalnuat (Homonnay Tivadar: Ezt nem lehet helyeselni. — ülése 193b február 23-án, pénteken. Sztranyavszky Sándor: A fővárosnál nem a pártok neveztettek ki?) akkor nagyon félek ; ha olyan irányelveiket látok a politikában, amelyek reám azt a benyomást teszik, hogy az egyeduralom és párturalomnak kiterjesztése felé megyünk, illetve máris abban vagyunk. Itt van például a centralizáció gondolata, amely — tessék elhinni — Csonkamagyarországon erősödik, hiszen egy ilyen kis országban talán könnyebb is azt megcsinálni. Régen mennyi .kérdésünk volt, amelyet a törvényhatóság, a főispánok, az arra való emberek ott a vidéken elintézhettek ; nem. kellett volna új központi szerveket teremteni és folyton centralizálnunk. Most azt mondják: most lehet centralizálni, inert most nem egy Habsburgkirály kormánya van itt, most egészen más a helyzet. Bocsánatot kérek, a centralizálás szempontjából, az önkormányzat elvének szempontjából ez is mindegy. Gömbös miniszterelnök úr éppen e törvényjavaslattal kapcsolatban az államfőig hatalom kiterjesztéséről beszélt az egységespártban és erről ebben a javaslatban is szó van. Ezt érteném, ha valami veszélyről volna szó, de milyen (hatalma nincs meg a kormánynak, illetve az államfőnek olyan veszély idején, amely az országot érintheti. Azt mondják, így kell most egyensúlyba hozni a végrehajtó, illetve a törvényhozási hatalmat és az államfő jogát így kiterjeszteni. Nem adok ennek a híresztelésnek hitelt, bár azt mondják, nem zörög a haraszt, szél nélkül. Mindig hallunk híreket a vármegyék új beosztásáról, új kerületekről, azok átalakításáról, de ezeket nem hiszem el. A belügyminiszter úr azonban olyan rossz bizonyítványt állított ki az indokolásban a pártoknak a törvényhatóságban való létezéséről és uralmáról, amely valósággal azt jelenti, hogy az autonómia csődjével állunk szemben, ha továbbra is pártok lesznek az autonómiában s akkor nem lehet a bajokat kiküszöbölni. Ha én a pártök uralmát így fogom fel, akkor a parlamentarizmus elvével igen gyengén állunk s akkor inkább azt mondom: amit csinálunk, csináljuk nyíltan. Mussolini megmondotta, bogy milyen uralmat akar a szolidaritás alapján s Dollfuss kijelentette (Rassay Károly: Még mem tudja, mit akar! — Derültség.) ..., hogy Ausztria misszióját abban látja, hogy a quadragesimo anno társadalmi elvei és reformjai alapján csinálja meg az alkotmányt s Ausztria legyen az első ország, amely egy ilyen keresztény országgá fog átalakulni. Hitler is megmondotta, hogy uiit akar. En csak azt kérem, hogy ezen irányelvek és intézkedések helyett inkább mondjuk meg nyíltan, hogy mit akarunk. En például — egészen nyíltam megmondom — a legszívesebben hozzájárulnék egy olyan parlamentáris

1 reformhoz, amely az érdekképviselet és a törvényhatóságok — ezt nagyon hangsúlyozom —az autonómiának bekapcsolásával és a magyar tradíció megmentésével nagyobb életet teremt. (Tabódy Tibor: Quadragesimo anno! Nagyon helyes!) Inkább csatlakozom bármilyen alkotmányrefoirmhoz, minthogy egy olyan álparlamentárizmus leplébe burkoljuk magunkat, ahol, tessék elhinni, majd a választásnál megfigyelhetik — valószínűleg ilyen beszéd után, amelyet ma mondok, majd kellőképpen kezelnek a választásokon és nem. lesz alkalmam eat még egyszer elmondani; ezért mondom el most (Derültség jobbfelől.) — ina ilyen hatalmi esz-