Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-243
^^^^^^^^^^^^ Az országgyűlés képviselőházának 243. közökkel dolgoznak, evvel szemben csak egy féktelen demagógia tud érvényesülni, mert az ellenzéknek vagy egy feltörő új irányzatnak nem lehet más eszköze, mint a demagógia, na ennyire össze van tömörítve körülötte az államhatalom minden ereje a párton keresztül. Ez nem az igazi demokrácia, nem az igazi parlamentarizmus, és miután valahogyan — nem mondom, hogy a saját testemen érzem, bár azon is érzem, mert ahogyan az egyes jelenségeket elég régóta figyelem a politikai életben, ezt a szellemet látom, ha talán a minisztérium tagjai maguk sem akarják elhinni — szubjektíve ezen a meggyőződésen vagyok, azért ellenzem ezt a javaslatot sok olyan intézkedése mellett is, amelyekre talán, mint mondják, az önkormányzati háztartások egyensúlyba hozatala miatt szükség van. Azt tartom: in principiis obstat. Nem nevetek tehát azon, hogy alkotmányvédő bizottságot teremtettek. En beteg voltam, nem is voltam itthon, de amikor ezt olvas am, éreztem, hogy mások is úgy gondolkoznak, hogy az alkotmányvédelem nem blöff. Nem is olyan nagyon könnyen lelkesedik ma ez a nemzet, ez a közönség, amelyik nyomorog s szegénységben van, (Ügy van! half elől.) ilyen, eszmei dolgokért. Ennél sokkal népszerűbb eszmékkel és jelszavakkal jöhettünk volna, amelyek figyelmét jobban megragadták volna. De ezt az eszmét valahogyan a levegőben érezzük és azért állottunk az alkotmány védelmére, mert a munieipalizmus rendszerét, a városi és a megyei önkormányzat rendszerét alkotmányunk lényegének tartjuk. Ez a rendszer hozta nálunk egyensúlyba a királyi hatalmat a monarchiával, az egyeduralommal, tehát az egyeduralmat az alkotmánnyal, a szabadsággal. A magyar nemzet nemcsak az abszolutizmust, — ha annak hívták — nemcsak az önkényuralmat gyűlölte, és támadt fel ellene. A magyar nemzet természete semmiféle párturalmat, semmiféle túltengő hatalmat, nemcsak egy irányzat abszolút akaratának formájában, de semmiféle formában nem vesz be és csonkaságunk, vagyis az, hogy nincsenek nemzetiségeink, sem ok arra, hogy most már azt mondjuk, hogy nem szükségesek ezek az autonómikus intézmények, itt a legjobb mindent centralizálni és egy kézbe letenni nemzetünk sorsát. Amikor ilyen összefüggésben látva az alkotmányvédelmet, kiállók ezzel a javaslattal szemben, akkor elsősorban is nemzeti karakterünket, a polgári szabadságot védem, mert az autonómiában látom azt a nemzetművelő szervet, amely egy balkáni nép színvonaláról felemelte ezt a magyar nemzetet és érettebbé tette. S annak bizonyítására, hogy ezt a legnagyobb magyarok is így látták, befejezésül az elnök úr engedelmével legyen szabad kissé hosszasabban felolvasnom Kossuth Lajosnak következő írását, (olvassa:) »Institúcióink közt, mik az öszszes nemzeti egyéniségre vis motrixkép hatnak, nincs egyetlenegy, mely annyi sikert ké«pes volt kifejteni, mint a magyar municipalista szerkezet; melynek inkább, mint más akárminek köszönheti a nemzet, hogy annyi viszontagság után még mint nemzet él... mennyi fenntartó erő rejlik e szerkezet rétegeiben, hogy Európa különösségei közt jó- és balszerencsében fenntarthattuk eredetünk sajátságát, mik nélkül minden lehetnénk, egyedül magyar nemzet nem. Mennyi fogékonyság e sajátságokat az európaias polgáriosodással asszimilálni. A kor szüksége a legkülönbözőbb hivatásra irányító« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 1934 februá/r 23-án, pénteken. 73 — ezt a municipiális szervet, — »korlátlansági vágyak özönének kellett gátat vetnie — vetett, szabadságunknak kellett menedéket nyújtani — nyújtott; idegen nemzetiség tátott szájából kellett kisiklanunk — ki-siklottunk; a századát előző rohantatásnak állt ellene és az idő és körülmények szerint mindig megfelelt és ruganyosságát minden nyomás után ép egész erővel visszaszerzé. Es azért, akik ez intézmény ellen önségüknek tömjénezve megdöngetik e dicső épületet, annak alapzatát, amit cselekszenek, öngyilkolás, pillanatnyi gőzdiadal, amelynek ára a kárhozat«. Ugyancsak Kossuth Lajos írta azt a Pesti Hírlapban, hogy (olvassa:) »A nemzetben mindenki mozog, mindenki él, csak a nemzet nem. Fajákok országának (t. i. a Hungária írójára céloz) — nevezi, amihez szerinte semmi más nem kell, mint nyárs, a nyársra pecsenye, a pecsenyére vasárnap, s a vasárnapra Strauss«. Nem akarom azt, hogy Magyarországból a fajákok országát csináljuk azáltal, hogy a polgári szabadságnak, az autonómiának szárnyait lenyesegessük. Nem akarom ezt azért sem, mert a megszállt területek felé mindig olyan törvényjavaslatokat kell hoznunk, amelyek nemcsak látszatra, hanem a valóságban mutassák, hogy itt mi az autonómia igaz «hívei vagyunk, itt mindenki meg fogja találni az autonómia keretében a maga nemzeti fejlődését. Mivel én nem látom azt, hogy a kormányzatban ez a szellem élne és idetörekednék, mivel ebben a javaslatban is az ellenkezőjét latom, nem fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Sárkány Ernő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Beyer Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Györki Imre! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: ^ázsonyi János! Vázsonyí János: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem az előrehaladott időre való tekintettel, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. , Elnök: Kérdem a t. Házat, meltoztatnak-e az engedélyt megadni? (Igen!) A Ház megadja az engedélyt. E határozat következtében a vitat megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legköelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését február hó 27-én, kedden d. a- 5 órakor tartsa, annak napirendjére tűzze ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Van-e valaki a naprendre feliratkozva? Herczegh Béla jegyző: Hódossy bedeon! (Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni! Hódossy Gedeon: T. Képviselőház! Nem is merem feltételezni, hogy akadjon bárki is, aki cinikus elbírálásban részesítené azt a hitvallásomat (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), hogy lelkem mélyéből fakadó felháborodással értesültem a magyar királyi kormány azon elhatározásáról, hogy politikai és gazdasági kapcsolatot kíván létesíteni az orosz szovjettel, igaz ugyan, hogy azokat az okokat, amelyek a 21
