Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-243
Az országgyűlés képviselőházának 24-3. gadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe bekapcsolódva, a magam részéről is ki kell jelentenem, hogy a magyar alkotmányt és a magyar hagyományokat szenteknek és tisztelendőknek tartjuk. A magyar alkotmány szent és régi hagyományaival azonban ellenkezik az, hogy akár egyes országrészek, akár pedig egyesek azoknak a leplébe burkolózva, a maguk életét éljék, mert a magyar alkotmány szent hagyományai azt tanítják, hogy mindent az összességért, mindent a nemzetért! Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslattal szakszerűen foglalkozzam (Rassay Károly: Halljuk!) és különösen arra a kérdésre feleljek meg, amelyet Petrovácz igen t. képviselőtársam vita tárgyává tett, vájjon van-e szükség erre a javaslatra, időszerű-e ez a javaslat, és meghozza-e azokat az eredményeket, amelyeket a mélyen t. kormány és az ország egész közvéleménye is ettől a javaslattól elvár. (Bródy Ernő: Hol nyilatkozott meg az ország közvéleménye? Nem hallottam sehol. Sehol egy gyűlésen, sehol a világon.) Azt nem tudom, hogy hol volt módjában megnyilatkozni, de személyes tapasztalatomból úgy vélem megállapíthatni a helyzetet, hogy igenis a polgárság feltétlenül azt a reményt fűzi ehhez a javaslathoz, hogy annak révén a főváros gazdálkodásában, amelyről már olyan hosszú ,ideig beszélgettünk itt a Házban, bizonyos mértékig javulás fog beállani. (Rassay Károly: No, halljuk!) Mielőtt a javaslat bírálatába belekezdenék, méltóztassék megengedni, hogy azok miatt a képviselőtársaim miatt, akik a javaslattal bővebben nem foglalkoztak, (Rassay KárolyVan ilyen is?) rövid visszapillantást vessek a főváros életére, (Halljuk! Halljuk!) mert így szemlélhetővé tudom tenni a dolgot, jobban meg tudom indokolni a törvényjavaslatot és mindenki előtt plauzibilissé tehetem azt, hogy erre a javaslatra feltétlenül szükség van. (Rassay Károly: Azt várjuk már, hogy ezt' megmondja.) Különben elégséges utalnom a törvényjavaslat indokolására, (Rassay Károly: Az nem elégséges!) amely kimondja azt, hogy a felelősség elvész, mert hiszen a pártok, a közigazgatás, stb. egymásra tolván a felelősséget, (Rassay Károly: Dehogy tolják!) az ellenőrzés nem gyakorolható, stb. A magam részéről ezeket az indokokat a saját egyéni indokaimmal akarom alátámasztani. (Rassay Károly: Erre vagyok kívánesi!) Evégből röviden viszszamegyek a főváros életére, amely fővárosnak a vezetőségéről Petrovácz mélyen t. képviselőtársam olyan nagyszerű képet festett, hogy ha őt valaki meghallgatta, méltán azt mondhatja, hogy a főváros ügyeit tényleg jobban intézték, mint az államéit. (Rassay Károly: Ezt még a 6-os bizottság is mondotta! — Bródy Ernő: A zárszámadások is mutatják. — Ulain Ferenc: Hát az államét elég rosszul intézték. — Bródy Ernő: Az állami zárszámadások mutatják.) Most már áttérek az előbb említett történelmi visszapillantásra és vázolni fogom Budapest székesfőváros életét és ezzel együtt ennek ülése 198Jt február 28-án, pénteken. 63 a csonka országnak történetét is Trianon óta. Ha a tárgyilagos szemlélő ezt megfigyeli, azt kell látnia, hogy a csonka ország annak ellenére, hogy az egységben van az erő, szinte két részre oszlott és két állam alakult ki ennek a csonka országnak a területén. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a vidék a maga hétmillió lakosával, a másik Budapest székesfőváros egymillió lakosával. Mind a kettőnek megvan az alkotmányos élete. Az államéról most nem kívánok beszélni, hanem beszélek Budapest székesfőváros oligarchikus köztáirs as ágáról, (Rassay Károly: Micsoda oligarchikus köztársaság?) amely állam az államban. (Bródy Ernő: Az ön párthíve ül benne! Kozma Jenő oligarcha főúr!) Nem tehetek róla, én a meggyőződésemet mondom el, (Bródy Ernő: Kozma Jenőnek mondja meg! Saját párthívének! — Zaj balfelől. — Elnök csenget.) én az egyéni véleményemet mondom el. (Bródy Ernő: Hol az oligarcha? — Bújjon elő! — Élénk derültség.) T. Képviselőház! Ennek az államnak — értem alatta Budapest székesfővárost — megvannak az államférfiai, megvannak a vezető politikusai, megvan a maga parlamentje, és az az egy szerencse, hogy hadsereggel még nem rendelkezik, mert ha hadserege lett volna, akkor arra a hírre, hogy a mélyen t. kormány. (Felkiáltások balfelől: Van hadserege! — Bródy Ernő: A hóseprők! — Lázár Miklós: A tűzoltók! — Bródy Ernő: A Tattersallban láthatta, hogy mi volt. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Az első számú oligarcha lépjen elő.) Visszatérve (Bródy Ernő: Az oligarchákra!) a témára és nem zavartatva meg magam az oligarchikus közbekiáltásoktól, mondhatom, hogy, amenyiben hadserege lett volna Budapest székesfővárosnak, (Felkiáltások balfelől: Van hadserege!) — hála Istennek, nincs — arra a hírre, hogy a mélyen t. kormány erőszakos eszközökkel kíván hozzányúlni a fővároshoz, (Petrovácz Gyula: Megüzentük volna a háborút! — Derültség.) igenis, megüzenték volna a háborút. Máris egy hadüzenetforma történt erre a hírre, mert az üzem erődgyűrűjébe kezdték a főváros igen t. urai, az ő alkalmazottaikat beállítani és propagandát csináltak, mondván, hogy a kormány a munkások a villamoskalauzok bérét fogja leszállítani, (Rassay Károly: A villamoskalauzokét, a munkásokét a miniszter úr mondotta!) ez ellen tehát fel kell venni a harcot. Sőt sajátságos, én, aki az eseményeket figyelem és ismétlem, éppen úgy figyelem, mint egy szürke polgár, aki távol áll Budapest székesfőváros politikai életétől, megállapíthatom azt is, hogy még kémekről és besúgókról is volt szó. (Eckhardt Tibor: Az már a rendszerhez tartozik!) amennyiben a főváros a vezető tisztviselők egyikét-másikát azzal vádolták, hogy bizonyos besúgással szolgáltak a belügyminiszter úrnak (Kóródi Katona János: Rosszul informálták!) A lapok állították ezt, valamint a törvényhatósági bizottság közgyűlésén történtek ezek a gyanúsítások, tehát éppúgy állt a dolog, mintha háború történt volna: kémek, besúgók és más egyebek. (Bródy Ernő: Hol a Höfer-jelentés? — Rassay Károly: Mindig így képzeltem el egy háborút! — Eckhardt Tibor: Hol vannak a hősi halottak? — Rassay Károly: Ott van Kozma, felgyógyult! — Élénk derültség. — Bródy Ernő: Nyújtsa be a veszteséglistát!) Méltóztassék megvárni, hogy mit akarok mondani. (Folytonos zaj balfelől. — Elnök csenget.) Beszédemet el fogom mondani min-
