Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-243
64 Az országgyűlés képviselőházának 2U3. ülése 193U február 23-án, pénteken. denféle zavaró közbekiáltások ellenére, egészen nyugodtan és tárgyilagosan, úgy, ahogy a helyzetet látom, teljesen önzetlenül szólva a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk! jobb felől-) Sajátságos jelenség ez, mert hiszen mi szükség van kémekre és besúgókra, ha a fővárosnál az ügyek olyan nagyszerűen mennek? (Csilléry András: Eddig sohasem volt sem besúgó sem kém, csak most, ebben az újabb rendszeriben!) Kétségtelen, hogy azt a bizonyos 12 millió pengő deficitet, amelyet ez az állítólagos kémjelentés említ, (Rassay Károly: Benne van a költségvetésben!) a (költségvetésből törölni lehetett volna és erre nagy felzúdulás következett be. Különösen Petrovácz igen t. képviselőtársam szólalt fel. Beszédét is idézhetném az itt levő ujságpéldányból. (Petrovácz Gyula: Leihet! A hétfői tanácsülésen majd folytatni fogom!) Kérdezem, miért nem törölte eddig a mélyen t. autonómia és a főváros vezetősége ezt a 12 millió pengőt. (Friedrich István: Hogyan gondolja, ezt? Csak úgy törülni ? — Eckhardt Tibor: Hát Imrédy a 90 millió pengős deficitet miért nem törölte az állami költségvetésből?) Nem tudta. Ha az ember körülnéz a főváros portáján, (Friedrich István: A belügyminiszter úr törölhette volna, megvolt hozzá a joga!) meg kell állapítania azt, hogyha bajok és zökkenők vannak a főváros életében és felmerül a felelősség kérdése, akkor az autonómia vezetői azt mondják: Nem vállaihatjuk a hibákat, nem tehetünk róla, mert hiszen 'mindenért a közigazgatás felel. (Rassay Károly: De nem »mond ilyent senki!) Hivatkozhatom a főváros uraira, akik ezt a kijelentést megtették: (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Ki volt az? — Bródy Ernő: Melyik oligarcha? — Rassay Károly: Kozma volt?) Ha pedig a közigazgatáshoz fordul az emiber, akkor a közigazgatás urai azt felelik: nem tudjuk adminisztratív céljainkat megvalósítani, mert a párturalom reánk nehezedik. (Petrovácz Gyula: Ezt senki sem mondotta! — Felkiáltások a baloldalon: Ki mondotta?), T. képviselő urak, jogom, van megnevezni és jogom van elhallgatni a nevet, akárhogy akarnak közbekiáltásokkal rákényszeríteni. Tessék kitalálni ... (Ulain Ferenc: Nekünk pedig jogunk van elhinni és nam elhinni valamit — Felkiáltások a baloldalon: Ilyet senki sem mondott! — Eckhardt Tibor: Ezeket mind a kém mondotta. — Derültség.) Mondom, a kosigazgatás urai azt felelik, reánk nehezedik a párturalom, nem tudjuk (adminisztrációs céljainkat megvalósítani, annál kevésbbe, mert olyanokat helyez el a párturalom a közigazgatásba, akikkel mi nem tudunk megfelelően dolgozni. (Eckhardt Tibor: Például az élharcosokkal!) Hiszen tudvalevőleg a pártvezérek akarata nélkül még egy fűszál sem görbíthető meg Budapesten. (Friedrich István: A pártvezér nélkül itt sem nő fűszál. Hát nőtt itt fűszál Bethlen István nélkül tíz év alatt, pedig mi görbítettük a füvet eleget? — Derültséff. — Friedrich István: Ezek új tanok, képviselő úr. Ez a pártmonopólium a pártdiktatúra lényege ! ) Azt 'mondják a fővárosi urak, hogy ez a pártmonopóliuui lényege. Se'hol a világon ilyen párturalmi rendszer el sem képzelhető, (Igaz! Ügy van! Taps a bal- és széls'őbaloldalon.) mint a fővárosban. (Friedrich István: Ilyen nincs is! — Eckhardt Tibor: A védett birtokosok felügyeletére élharcosokat küldtek ki! — Bródy Ernő: Sehol sincs ilyen párturalom.) Ettől a két erőtényezőtől függetlenül van ebben a fővárosban egy harmadik faktor is és ez a közüzemi vezetés. A közüzemi vezetés nem törődik sem az autonómiával, sem a közigazgatással, sőt még a belügyminiszter úr rendeletét is figyelmen kívül hagyja és megy a maga útján, dolgozik, ahogyan akar. Ilyen körülmények között hol van itt a felelősség? ElJsépzelhetŐ-e egy jogrendszer, ahol a felelősség hiányzik? (Friedrich István." Nem! Ilyen nincs! Igaza van! — Derültség.) Örülök, hogy az urak is igazat adnak nekem. (Derültség. — Felkiáltások a balodalon: Igaza van.) Volt idő, Friedrich igen t. képviselőtársam, amikor ön nem adott nekem igazat, de két hét múlva he kellett látnia, hogy igazam volt. (Friedrich István: Ez is úgy van!) Éppen erről akarok beszélni. Hogy ez mennyiben van így, most nevet fogok megnevezni Utalok Kozma igen t. képviselőtársamnak 1930. évi február hó 13-án megtartott beszédében foglaltakra. (Olvassa): »A világon semmi módon nem tudunk befolyni egyes nagyüzemek személyzeti kérdéseibe.« (Kozma Jenő: Azért kellett az 1930-as törvény.) Az a tisztviselői tanács volt, majd rá fogok térni, igen t. képviselő úr. (Tovább olvassa): »Nem tudott sem a miniszter úr és nem tudott senki, mert noli me tangere az az üzem, oda beletekintése sincs senkinek. Milyen jogon? Hiszen mi csak mint törvényhatósági bizottság tudunk műiködni; mi kollegiális szerv vagyunk. Ha ez a kollégium menne oda, akkor is azt mondanák: ez tanácsi hatáskör, tovább ne tessék menni, mert ez nem a törvényhatósági bizottság hatásköre! Néhai Gaal Gaston közbekiáltotta: Ázsia! (Rassay Károly: Mikor mondta az Ázsiát?) 1930 február 13-án! (Friedrich István: A Scitovsziky-féle törvény idejében volt! — Kozma Jenő: Akkor csinálta az új törvényjavaslatot!) Ez egy visszapillantás a múltra, Friedrich igen t. képviselőtársam, mert hiszen, amint említettem beszédem legelején, mélyen t. képviselőtársaim közül azok, akik nem ismerősek a főváros ügyeivel, nem nyernek hű képet az akkori és a jelenlegi állapotokról. Ugyanakkor, amikor előhoztam a magas fizetéseket, éppen Friedrich igen t. képviselőtársam felállt és abban a pillanatban megcáfoK, engem olyan adatokkal természetesen, (Friedrich István: Önnek volt igaza!) amelyekről én nem is beszéltem, mert sem a polgármesteri fizetésről, sem pedig Ereky fizetéséről nem beszéltem. (Rassay Károly: De tetszett mondani, hogy a Vásárpénztár igazgatójának 200.000 pengő fizetése van. Ez benne van a naplóban !) Helyesen mondtam, tessék utánanézni. (Rassay Károly: 200.000^ pengőt mondott! — Bródy Ernő: Költői nagyítás!) Erekyről nem beszélhettem akkor, mert Ereky akkoriban nem volt a fővárosnál. (Rassay Károly-' Benne van a naplóban, elolvastam a beszédét!) Az a kérdés most, t. Ház, hogy vájjon az előbb felolvasott beszédnek az az állítása, hogy az üzemekbe nem lehet befolyni, fennáll-e még a mai rendszer mellett is, vagy sem, e tekintetben volt-e javulás az 1830., illetve 1930. évi XVIII. tc.-ben. (Bródy Ernő: Mindegy, lehet 1700 is. — Eckhardt Tibor: Nehéz itt a századot kitalálni, hogy melyikben vagyunk. En azt hiszem, a tizennyolcadikban!) Tessék csak nyugodtan meghallgatni! Tudvalevő, hogy akkor a tisztviselőtanács uralkodott, a jelenben pedig a törvényhatósági tanács uralkodik. (Bródy Ernő; Uralkodik? Hol? — Rassay Károly: Az oligarchák!) Bródy igen t.