Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

62 Az országgyűlés képviselőházának 2h-B méltóztatik a főpolgármestertől kívánni, hogy ellenőrizzen, adminisztráljon, mindenbe belefolyjék, iratokat tanulmányozzon, üzemi jelentésekkel dolgozzék,; azt méltóztatik kívánni tőle, hogy még a bizottsági üléseken is elnököljön, hogy reprezentáljon, hogy délután ;

a közgyűléseken elnököljön. Mikor fog az ráérni, hogy a kétéves tervet végrehajtsa? Csak éjszaka; máskor nem lesz rá ideje. (Rassay Károly: Olyan sötét terv lesz, hogy ez illik is! Az éjszaka leple alatt! — Derültség.) A főpolgármesternek összes terhei alól felmentést kellene adni és csak ennek az egy tételnek elvégzésével kellene megbízni; csak akkor lehetne elképzelni azt, hogy ezt a munkát két esztendő alatt el tudja végezni. Még egyet mondok. Ha most méltóztatik itt egy új emberrel kísérletezni, annak az új embernek legalább egy esztendő arra kell, hogy a szeme kinyíljék. Hiszen az nem tud látni, az egy esztendeig egyáltalában bele nem lát a dolgokba! Hiszen még a mostani főpolgármesterről sem lehet azt mondani, — pedig már egy esztendőnél hosszabb idő óta vezeti a főváros ügyeit — hogy teljesen tájékozott volna. Ha a mélyen t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy a minisztériumból nem lehet a főváros ügyeit teljesen átlátni, én azt állítom, hogy a főpolgármesteri székből sem lehet azokat teljesen átlátni, sőt őszintén megmondom, hogy nincsen olyan szék a fővárosban, ahonnan a főváros összes ügyeit egyformán és átfogón átlátni lehetne. Ezt méltóztassék tekintetbe venni. Csak kollektív testület lehet az, amely a főváros összes ügyeit átláthatja; csak a tanács, ahol több fej van, lehet az, amely mindent átlát. (Ügy van! balfelől.) Mélyen t. Képviselőház! A parlamentáris elv kikezdése volt a 33-as bizottság s most méltóztatik próbálni az autonomikus elvet hasonló 17-es bizottsággal kikezdeni. A parlamentarizmusnak paródiája a 33-as bizottság és most méltóztatik ennek a paródiának paródiáját csinálni a 17-es ellenőrző bizottsággal. A 33-as bizottságnak van legalább lehetősége, hogy az ügyeket áthozhassa ide a plénumba, de a 17-es bizottságnak egyáltalán nincs módja véleménykülönbség esetén bárhová is fellebbezni. A 33-as bizottság a parlamentarizmus paródiája azért, mert az ő véleményét nem tartozik a kormány figyelembe venni, mert rendeleteket előbb kiadnak és azután mutatnak be a 33-as bizottságnak, (Ulain Ferenc: Sőt be sem mutatják!) ebben a szakaszban pedig benne van, hogy a főpolgármester nem tartozik meghallgatni a 17-es véleményezőbizottságot, illetőleg bejelentést, ennek a bizottságnak véleménye, vagy ellenkező határozata nem gátolhatja a főpolgármestert abban, hogy azokat a terveket végrehajtsa. Akkor minek az autonómiát ide bevonni? Méltóztassék akkor a felelősséget teljesen magán tartani és azt a nagy ódiumot, amely ezekből az intézkedésekből származni fog, tisztán a kormány számára megtartani és nem a mi számlánkra áttolni. Lehet, hogy a főváros gazdálkodásának testén valahol egy kis kelés van, de ezt a kelést lehet operálni önmagában is s ehhez nem kell a hasat felvágni, a mellkast felfűrészelni, az autonómia szívét kivenni és úgy próbálni ezt az egyszerű kelést kioperálni. Én azt mondom: nincs olyan intézkedés, amelyet ez az autonómia nem tudna elvégezni, amelyet,ez az autonómia nem tudna jobban és tapintatosabban elvégezni. (Gáspárdy Elemér: Miért nem . ülése 193U február 23-án, pénteken. végezték el?) Azt hiszem, sokkal helyesebb lenne, ha a miniszter úr ezt a kétéves tervet az autonómiával közölné és az autonómiával hajtatná végre. Ezek után ez a 28. § tulajdonképpen egy Damokles-kard, amely a 2. § életbeléptetésével az azonnali feloszlatásnak a lehetőségét biztosítja a belügyminiszter úr számára. Mi nem félünk a feloszlatástól, sőt azt mondjuk: méltóztassék ebben az egész ügyben a választókhoz appellálni, most azonnal, méltóztassék kijönni a választók elé és megkérdezni őket, helyeslik-e a belügyminiszter úr tervét vagy pedig helyeslik-e a mi autonómiavédő törekvéseinket. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a választás minket igazolna, (Rassay Károly: Ök is meg vannak róla győződve!) és ha a nemrég itt járt Dollfuss kancellár urat kicsiségével szokták kifigurázni, én azt mondom, ez a Dollfuss úr óriás lenne néhány úrral szemben ilyen választás után, olyan kicsire zsugorodnának ők össze. Ezt a szakaszt a főváros trianonjának tartom egy diktátumnak, amely a mi önredelkezési jogunknak teljes elkobzását jelenti. Ezzel szemben mi kénytelenek vagyunk felállítani a mi fővárosi Nem! Nem! Sohá-nkat és kijelenteni, hogy ebbe a szakaszba soha beleegyezni nem fogunk, ezt a szakaszt a magunk részéről soha legálisnak elismerni nem fogjuk, indokoltnak sem fogjuk soha elismerni és azt állítjuk, hogy ez a novella sokkal rövidebb életű lesz, mint az 1930 : XVIII. te. Azt hiszem, hogy ezt a sok munkát és izgalmat, amit ez a törvényjavaslat hozott, nem fogja megérni az az eredmény, amelyet ezzel el lehet érni. Azt állítom, hogy sokkal nagyobb eredményt lehetett volna velünk elérni, mint ellenünk; sokkal nagyobb eredményt lehetett volna elérni a főváros autonómiáján keresztül, mint egy főpolgár mesteren keresztül. A 27. és 28. § az autonómiának a tulajdonképpeni temetője. De minden temetőnek kapu ján ott áll a felírás, hogy: Feltámadunk! Azl állítom, hogy a főváros autonómiája is fel fog támadni ennek a törvénynek a sírjából, fel fog támadni önmagának erejéből, fel fog támadni saját szükségességéből, fel fog támadni, mert rövidesen bekövetkezik az az idő, amikor minden objektív embernek be kell látnia, hogy itt elhibázott, kellőképpen át nem gondolt intézkedések vannak, hogy ez a törvényjavaslat nem a megfontolás, hanem inkább az egyéni akarat diktandójára készült. Ezt be kell látni és be fogja látni később a mélyen t. túloldal is és azt hiszem, hogy a mélyen t. túloldallal még lesz szerencsénk e törvényjavaslat további módosításának kérdéséről tárgyalásokat folytatni. (Rassay Károly: Akkor is éppen ilyen lelkesedéssel fogják megváltoztatni!) Visszaváltoztatni. A mi keresztény pártunknak alapja a józan konzervativizmus, amellyel mi az országalaptörvényeihez és a városi alaptörvényekhez a legnagyobb hűséggel ragaszkodunk, mint az alkotmány integráns alkatrészeihez. Mi az autonómiához, nemcsak a fővárosihoz, de a vidéki autemómiához is a legnagyobb hűséggel ragaszkodunk azért, mert azt is a nemzet alkotmánya egy integráns alkatrészének tartjuk. Éppen ezért nem vagyunk abban a helyzetben, hogy olyan törvényjavaslatot, amely ezt az autonómiát kikezdi, amely a nemzet alkotmányának egy alappillérét kikezdi, megszavazzunk. Éppen ezért a keresztény gazdasági és szociális párt nevében kijelentem, hogy ezt a javaslatot általánosságban sem tudjuk elfő-