Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-242
Az országgyűlés képviselőházának 242. részéről is nem mennék-e forradalomba ő utána, (Derültség.) amitől Isten őrizze meg: elsősorban őt, azután meg engem. Mint mondottam, tisztán csak az egyenlőség szempontja vezet. Mit tudom én, hogy melyik párt hány taggal gyarapszik ezáltal. Nem is szabad feltételezni a szakszerűség tiszteletreméltó képviselőitől, akik egy egész életet töltenek el abban az igazgatási ágban, amelynek minden csinját-binj át ismerik, hogy ők tisztán a szavazógép szerepét fogják játszani abban a törvényhatósági bizottságban. A miniszter urat mi nem szavaztuk le. Tulajdonképpen leszavaztuk ugyan, (Élénk derültség.) mert kisebbségben maradt az eredeti javaslat, de a miniszter úr kijelentette, hogy ez nem elvi kérdés, tehát ő nem fektet súlyt arra, hogy az eredeti javaslat változatlanul maradjon, (Kassa y Károly: Hol, mikor mondotta a miniszter úr?) én pedig és barátaim is súlyt fektettünk arra, hogy az egyenlőség, a viszonosság és az igazságosság meg legyen a vidéki törvényhatóságok és a fővárosi törvényhatóság között. (Rassay Károly: Ne tessék már olyat mondani, hogy nem mondta a miniszter úr, hogy súlyt helyez rá! Most is mondja!) Talán már elfeledte t. barátom és magam is, talán a miniszter úr is, hiszen annyi változáson ment keresztül ez a törvényjavaslat, (Élénk derültség.) hogy nehéz itt a bizottsági tárgyalások részleteire emlékezni. Most következnék az üzemek kérdése. E tekintetben nekem külön felfogásom van. Azt hiszem, Gáspárdy t. barátom elismeri azt, hogy amikor ő kihúzta az ősi fringiát, csak én támogattam őt ezeken a padokon, tudniilHk akkor, amikor akciót indított az üzemi vezérigazgatói hallatlan nagy javadalmak leszállítása és az üzemek vezetése körüli protekciós rendszer miatt, a sógorság, komaság stb., stb. rendszere miatt. Nekem, fájdalom, senkit sem sikerült elhelyeznem, nem ugyan a sógorok és komák közül, hanem a választóim közül, de azért elfogulatlanul szólok ehhez a kérdéshez. Gáspárdy t. képviselőtársam nem személyek ellen harcol. (Gáspárdy Elemér: Bizony nem!) Én egyszer egy költségvetési tárgyalás alkalmával beszédet mondottam és megkérdeztem t. képviselőtársaimat, a szélsőbaltól kezdve a szélsőjobbig, tegyék szívükre a kezüket, ha közülük valakit megválasztanának mint nyugalmazott nem tudom én mit, mondjuk tanácsnokot egy üzem vezérigazgatójául és azt mondanák: szerződést kötök veled, százezer vagy nyolcvanezer pengő fizetést kapsz a nyugdíjadon felül, talán azt mondanák: meg vagytok őrülve, mit csináljak én ennyi pénzzel, kell az ördögnek, dehogy kell nekem, én nem fogadom el, lemondok róla. Dehogy mondanák! Legyünk őszinték, ne legyünk — nem szeretem ezt az idegen szót — hipokriták, nevezzük magyarán a gyermeket. Talán még én se gondolkoztam volna egy percig sem, ha nekem kínáltak volna egy ilyen úgynevezett elefántjövedelmet, bár eszük ágában sem volt, nem is lesz, ne is legyen, engem ilyennel megkínálni. Megértem, hogy az a testület, az a törvényhatósági bizottság, amelyet a szabad polgárok szabad akarata küldött a közgyűlési terembe s ennek a kiküldött különféle bizottságai t a konjunktúrás gazdasági fellendülés idején — tout comprendre c'est tout pardonner, ennyit tudok még finnül, mindent megérteni és mindent megbocsátani — ilyen jövedelmeket állapítottak meg; erről nem tehet az az ártatlan üzemvezérigazgató. ülése 1934 február 22-én } csütörtökön. 45 (Rassay Károly: Ki állapította megl Nem a törvényhatósági bizottság! — Müller Antal: Nem ám!) Ez egy keresztrejtvény {Zaj. — Elnök csenget.) és miután én keresztrejtvénymegfejtéssel nem foglalkozom, erre választ adni nem tudok. (Gáspárdy Elemér: Szerződések vannak! — Bródy Ernő: Ön látta? En nem láttam!) En sem láttam. Elnök: Kérem Bródy kép viselő urat, maradjon csendben. (Rassay Károly: Hát ki csinálta a szerződést, Gáspárdy képviselő úr? Mondja meg!) Jánossy Gábor: Békességet és kis türelmet kérek, mindját befejezem. (Rassay Károly: Mondja meg, kihez tartozott a szerződés?) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rassay Károly: Tárgyi tisztázása a dolgoknak!) Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Az üzemek kérdésében van egy különleges álláspontom. Tudniillik a szociáldemokratapárt tagjai is, amely pártnak egy tagja sincs jelen, mert elfáradtak a ma délutáni ünnepségen és a vita folyamán, (Györki Imre: Itt vagyok!) azt mondják: fenntartani, mert különben a munkások ezrei kenyerüket vesztik. Sőt azt is mondják: az üzemi munkások bérét egy fillérrel se szállítsák le, — mert az ő bérük valamivel magasabb, mint a többi, nem üzemi munkásé — ahhoz nem lehet hozzányúlni. Egy másik álláspont meg az, hogy az üzemeket pe~, dig — kivéve a gáz, villany, csatornázás és a vízvezeték üzemét s az ilyen par excellence főképpen közérdeket szolgáló üzemeket — le kell bontani, meg kell szüntetni, mert azok a polgárságnak, az iparosnak és a kereskedőnek óriási károkat okoznak. (Rassay Károly: Olyant senki sem mond, hogy a gáz- és a villanyüzemet meg kell szüntetni!) Mondom, ezeknek a kivételével, de a többit, mondjuk a koporsóüzemet, amelyre soha se legyen szüksége egyik képviselőtársamnak sem, (Derültség.) — ennél már többet nem kívánhatok — meg kell szüntetni, meg a szappanüzemet s a lőpor- vagy kőpoirüzemet, ahogy hallom, a sikáló-üaemet stb. En most olyan álláspontot képviselek itt, hogy jó magyarán mondva, a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon. Magam az ipari és kereskedelmi világnak meg nem engedett versenyt támasztó üzemek megszüntetéséneik az álláspontján állok, mert az ilyen üzemek a háborús idők maradványai és a mostani korszakba egyáltalán nem illenek bele- (Müller Antal: Ez az igazság!) Még van egy másik igazság is, igen t. barátom, mert példának okáért egyes nagy testületek, mondjuk a hadsereg, a tűzoltóság istb., különösen cipőüzemeket, borbély üzemeket, vagy nem tudom, micsoda üzemeket tartanak fenn; s ez a szegény önálló iparos: cipész, borbély, asztalos stb. miből fizesse az adóját? Elmegy inségmunkára vagy ingyenkonyhára és képtelen családjának a betevő falatot megkeresni, annál képtelenebb adót fizetni. De ott van a munkáskérdés. Ha én megszüntetem azokat az üzemeket és átadom a magánvállalkozások kezébe, amelyek rengeteg munkást foglalkoztatnak s amelyek főkép közszükségleteket elégítenek ki, akkor azon feltétel alatt cselekszem ezt, hogy az a vállalkozó s majd a vállalkozások egész serege, az eddigi üzemekben foglalkoztatott munkásokat átvegye. (Rassay JKároly: Ügy szokták csinálni!) ilyen és ilyen feltételek mellett. Nem tudom, hogy