Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-242
44 Az országgyűlés képviselőházának 24-2. ülése 193% február 22-én, csütörtökön. irigységgel, nem gyűlölettel, — még csak ez hiányoznék ebből a szomorú magyar közéletből — hanem igenis örömmel, boldogan, büszkeséggel mutat rá mindenki a főváros csodás fejlődésére és örül annak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A fény mellett azonban ott van az árny is. Ha az a magyar vidéki ember be akarja hozni ide azt, amit a magyar föld termelt, — nem akarom, ezt hosszadalmasan tárgyalni, hiszen már százszor elcsépelt dolgok ezek — 28-, meg 30-féle illeték, vám, meg vizsgálati díj, szúró pénz, meg mosópénz, kocsispénz, meg nem tudom micsoda kiadások terhelik, úgyhogy a főváros szerencsétlen fogyasztóközönsége hallatlan drágán jut ahhoz, amit a vidéki termelő potom áron, majdnem ingyen juttat ide. (Bródy Ernő: De miért?) A miértet most nem kutatom, igen t. barátom, mert lejár beszédem határideje. (Rassay Károly: Pedig az volna érdekes! — Petrovácz Gyula: 3%-ot nem tesz ki, amit a főváros okoz! — Elnök csenget — Csizmadia András: A városi politika hibája! — Rassay Károly: Mi az, hogy a politika miatt? A vasút és a fuvar miatt! Először tessék megnézni a statisztikát! — Bródy Ernő: Az állam a legfőbb nyúzó!) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rassay Károly: Reméljük, most leszállítják az illetékeket!) Csendet kérek! (Bródy Ernő: Az állami adókat elengedik 1 ? — Rassay Károly: Várjuk a gáz-, villanyilletékek leszállítását!) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot! Jánossy Gábor: A közbeszólások okozta kis pihenőért hálás köszönetet mondva, tovább folytatom igénytelen fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk! — Rassay Károly: Szívesen, máskor is!) Viszont, igen t. barátom. Még egy megállapítást kell tennem, igen t. Képviselőház. Igazságérzetem kényszerít erre. A bizottságban is, meg egyebütt is, igen tekintélyes fővárosi bizottsági tagok — részben képviselőtársaink ~ és vezérek részéről is hangzottak el súlyos kifogások a főváros adminisztratív működése ellen, — ez alatt a tisztikart, a közigazgatást értem. — Támadták úgyszólván minden bajért, vagy a bajok legnagyobb irészéért — most nem beszélek vásárpénztárról, meg nem tudom, micsoda bérletekről, adonyi bérlétről (Rassay Károly: Ugyanaz! — Lázár Miklós: Ugyanaz! Egy kutya az egész!) és nem tudom, micsoda bajokról, amelyeket részben a gazdasági válság, részben pedig bizonyos fővárosi gazdálkodás okozott. — (Rassay Károly: Részben a kormány nyomása alapján csinált üzletek.) Igen t. barátom! Akkor megköszönöm én az olyan önkormányzatot, amely csak egy gomb, és a kormány^ nyomására működik. (Gáspárdy Ele* mér: Miért nem utasította vissza a kormánybeavatkozást. — Rassay Károly: Már kicsoda? — Gáspárdy Elemér: Az autonómia! — Felkiáltások a jobboldalon: A közgyűlés! — Bródy Ernő: Ott a többség! Egy pártban vannak az urak, a kormányzópártban. — Zaj.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Eckhardt Tibor: Az biztos, hogy a főváros jobban gazdálkodott, mint az állam! — Rassay Károly: Ez már biztos, ezt megállapította már a miniszter úr is! — Müller Antal: A külföldi hitelezők is megállapították! — Csizmadia András: Látszik az üzletein! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Jánossy Gábor: Ezen megállapítás után, t. Képviselőház, méltóztassanak talán egy pillanatra engem is szóhoz engedni. (Derültség a jobboldalon.) Ha tehát a főváros közigazgatásában tévedések voltak, — errare humánum est, magyarul: tévedni emberi dolog — ha egyik-másik tisztviselő mulasztásából a fiókban maradt valami, aminek nem kellett volna ottmaradnia, szóval, ha valami ilyen történt, ami minden közintézménynek, a legkitűnőbben működő közintézménynek életében is előfordul, ezért a főváros tisztikarának egyetemét tenni felelőssé, őt állítani oda a közönség elé minden baj kútforrásául és bűnbakul, ez ellen az én igazságérzetem a leghatározottabban tiltakozott a bizottságban is és tiltakozik itt is a nemzet nyilvánossága előtt. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Hát akkor ki a bűnös? — Lázár Miklós: Ki a hibás? — Rassay Károly: Mondják meg, ki a bűnös?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Jánossy Gábor: En hem vizsgáltam meg ezeket a dolgokat, t. Képviselőház, csak azt tudom és azt tudja a magyar főváros közönsége, — én tapasztalatból is mondhatom, s ezt nem a kartársias érzület, mert én is nyugdíjba helyezett, öreg tisztviselő vagyok, (Mozgás a baloldalon^ hanesm az igazságérzetem mondatja velem — hogy a főváros közigazgatása úgy a központi városházán, mint az elöljáróságoknál, a polgármestertől kezdve egészen a kézbesítőig, emberséges érzés, kötelességtudás, fegyelem és last not least —- hazafiság dolgában kifogástalan. Ezt meg kellett itt mondanom, mert egyikmásik, akár nagyobb, akár kisebb tisztviselőnek a hibája, tévedése, mulasztása miatt a főváros tisztikarának egyetemét állítani oda minden baj kútforrásául, — amely pedig nem is védekezhetik ez ellen — szerintem a legnagyobb elfogultság és igazságtalanság. (Rassay Károly: Nem is teszi senki!) Már most, t. Képviselőház, személyes ügyem is az, amit Büchler t. képviselőtársam a szakszerűség dolgában elsősorban az apparátusra vonatkozólag mondott s az én, nem tudom, bizonyos erkölcstelenségemet is emlegette. Nos, t. Ház, mindent rám lehet fogni, csak erkölcstelenséget nem. Nem olyan értelemben, amiben némely pajkos gondolkozású barátaim gondolják, (Derültség ) hanem komoly, közéleti tekintetben nem lehet engem ezzel megvádolni. Ha a vidéki törvényhatóságokban helyet foglalnak a szakszerűség képviselői — és a szakszerűség képviselői között van az európai hírű Fővárosi Könyvtár igazgatója, meg a fŐlevéltáros, aki a főváros történetére vonatkozó okj mányokat és kincseket őrzi, aki tudós, kiváló férfiú és a gazdasági felügyelő is — ha ezek a vidéki törvényhatóságokban a szakszerűség alapján nemcsak hozzászólhatnak a kérdésekhez, hanem szavazati joguk is van, akkor a fővárosnál a szakszerűség képviselőinek kiha! gyása capitis r deminutio-t jelentene rájuk nézve, egyéniségük, erkölcsi értékük lealacsonyítását jelentené. Tisztán és kizárólag ez a szempont, vagyis az egyenlőség ebben a, kérdésben a vidéki törvényhatóságok és a főváros törvényhatósága között vezet engem ennek a kérdésnek az elbírálásánál. (Bródy Ernő: Hát a kisgyűlésen mit csinálnak akkor?) Ne méltóztassék olyan mérgesen reámszólni, hiszen én nem bántottam t. barátomat. (Élénk derültség.) Különben is olyan hevülten beszél mindig t. barátom, hogyha egyszer egy épületre kitűzné a zászlót, nem tudom, hogy a magam
