Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

51Ô Az országgyűlés képviselőházának ; anyag megosztásának gyakorlati végrehajtását. A tanács nemcsak az anyagot, de az egyesített intézmények osztályait és gyűjteményeit is maga osztja fel az öt gyüjteménycsoport: a levéltári, könyvtári, művészeti, történeti és természettudományi csoportok között. Ez az intézkedés nemcsak a célszerűség és szakszerűség (követelményeinek felel meg, de a régi Nemzeti Múzeum történeti koncepcióját is teljes egészében visszaállítja. A javaslat éppen ezért, igen helyesen, el is hagyja a »Gyüjteményegyetem« elnevezést, amelyet a közvélemény közel tizenkét esztendő alatt sem tudott megszokni és közgyűjteményeink egyetemét ismét a Magyar Nemzeti Múzeum ősi nevén nevezi. A javaslat szerint a Magyar Nemzeti Mú; zeum önkormányzati szervezetébe a következő intézmények tartoznak: az Országos Levéltár közös címébe foglalt Kormányhatósági Levéltár és Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár; az Országos Széchenyi Könyvtár; az Országos Szépművészeti Múzeum; a Magyar Történeti Múzeum közös címébe foglalt Régészeti, Történeti, Iparművészeti Gyűjtemények és Néprajzi Múzeum; az Országos Természettudományi Múzeum. Végül idetartozik a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége is, annak ellenére, hogy ez hivatal és nem közgyűjtemény. A Főfelügyelőséget azonban, bár a Nemzeti Múzeum közgyűjteményeitől elkülönítve, mégis csak ide kellett bekapcsolni azért, hogy a hatáskörébe tartozó kisebb közgyűjteményeknek a Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozó közgyűjteményekkel való tökéletes együttműködése biztosítható legyen. A Nemzeti Múzeum szervezete röviden a következő. Van elnöke, akit az önkormányzat három jelöltje közül a kultuszminiszter előterjesztésére az államfő nevez ki. Van ügyvezető alelnöke, akit a közoktatásügyi miniszter nevez ki a Nemzeti Múzeum önkormányzatába tartozó intézmények első tisztviselői közül. Az elnök és az alelnök tisztsége tiszteletbeli és kinevezésük hat esztendőre szól. A Nemzeti Múzeum legfontosabb szerve az önkormányzati elvnek megfelelően, a tanács, amelynek tagjai az elnökön kívül a hat intézmény első tisztviselője, még pedig állandóan, azonkívül van még más hat tisztviselőtagja, akiket az osztályvezető tisztviselők közül hat esztendőre a tanács választ. 18 további tagot a tanács jelölése alapján hat évre a közoktatásügyi miniszter nevez ki, és ezeknek legalább kétharmadrésze egyetemi tanár. Tagja még a tanácsnak a Nemzeti Múzeum gazdasági igazgatója, de csak gazdasági ügyekre vonatkozólag és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és két kiküldött tagja, de csak az, Akadémia személyzeti ügyei tekintetében. A tanács önkormányzati jogkörébe a teljes ülésben, igazgató-tanácsban, szaktanácsokban és gazdasági tanácsban jár el. Az igazgató-tanács, a szaktanácsok és a gazdasági tanács részletes ismertetését mellőzhetőnek tartom, ha azt a körülményt hangsúly ózom, hogy szervezetükben az önkormányzati elv legteljesebb mértékben érvényesül. A javaslat az önkormányzati igazgatás megvalósítása tekintetében az 1922 :XIX. tcikkel szemben is határozott és nagy haladást jelent. A Gyüjteményegyetem hasonló szerveinek megalakítása ugyanis nem teljesen az önkormányzati elvnek megfelelően történt, hanem részben az elnök korlátlan jogkörébe tartozott mert az elnök szabadon választhatta ki a tanács tagjai közül akár az igaz153. ülése 193Í március 20-án, kedden. gató-tanáes, akár a szaktanácsok ülésére meghívandó szakértő tagokat. A javaslat szerint a szakértő tagokat ezentúl nem az elnök hívja meg, hanem maga az igazgató-tanács, még pedig nem esetről-esetre, hanem hat esztendőre. Nem kívánom részletezni a javaslatnak azokat a rendelkezéseit sem, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum vagyonkezelésére, tisztviselőinek szolgálati viszonyaira és az átmeneti szabályozásra vonatkoznak. Megemlítendőnek tartom azonban, hogy az önkormányzati elv nemcsak a vagyonkezelés tekintetében érvényesül ugyanolyan mértékben, mint érvényesült a Gyüjteményegyetemre vonatkozólag, ' hanem tért 'hódít a tisztviselői állások betöltésében is. A tudományos segédszemélyzetet és az igazgatási tisztviselőket ugyanis a IX. fizetési osztályig a Nemzeti Múzeum ügyvezető alelnöke nevezi ki, a napidíjasokat és napibéreseket pedig az egyes intézetek első tisztviselői. Azt hiszem, csak helyeselni lehet a javaslat 10. §-ának azt a rendelkezését is, amely a Gyüjteményegyetem tudományos tisztviselőire megállapított 70 éves korhatárt a Nemzeti'Múzeum tudományos személyzeténél nem tartja fenn. Ezt az elhatározást nemcsak az ifjúság elhelyezkedésének szociális követelménye teszi szükségessé, hanem az intézetek érdekei is sürgetően követelik. A múzeumi tisztviselői állásokat ugyanis nem lehet egy elbírálás alá venni a kúriai bírák és az egyetemi tanárok állásával. A múzeumi tisztviselők állása, amely főként közigazgatási tevékenységgel kapcsolatos, olyan, amelyhez szükséges mozgékonyságot és élénkséget a férfikoron túl csak igen kivételes és szerencsés esetekben tapasztalhatunk, r de amelyet a 70 éves korhatárig általában feltételezni aligha indokolt. A javaslatnak még egy rendelkezését vagyok bátor kiemelni, és ez a Közigazgatási Bírósághoz intézhető panasz jogának a 11. §-ban foglalt szabályozása. Ez a rendelkezés célszerű korlátozását jelenti annak a panaszjognak, amelyet az 1923:1. te. a Gyüjteményegyetem részére nem egészen átgondoltan biztosított; minden, az intézmény autonómiájára vonatkozó r miniszteri rendelkezéssel szemben. Ez a széleskörű panaszjog aligha egyeztethető össze a Közigazgatási Bíróság intézményével és rendeltetésével, de magával a gyakorlati élet követelményeivel sein, amit az is bizonyít, hogy fennállásának egész tartama alatt egyetlenegy esetben sem használtatott ki. Természetesen a közigazgatási bírósági panaszjog nem is a mindennapi élet állandóan használt eszköze, hanem alkotmánybiztosíték és végső remédium, azonban mégis meggondolandónak kell tartani, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök a terembe lép, — Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) hogy ezt a könnyen a lengyel nyepozvolim-má fejlődhető jogot általánosságban helyes volna-e fenntartani. Ezért a javaslat a közigazgatási bírósági panaszjogot csak a miniszternek azokkal az intézkedéseivel szemben tartja fenn, amelyek az intézmények vagyoni státuszát érintik, és a Közigazgatási Bíróságnak itt is csak semmisítő hatáskört biztosít. Azt hiszem, be is fejezhetem a javaslat összefoglaló ismertetését. Szerkesztője, a kultuszminiszter úr (Éljenzés a jobboldalon) már több mint tíz esztendővel ezelőtt r a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává történt beiktatásakor mondott nagyszabású beszédében részletesen kifejtette mindazokat az el-