Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

Az országgyűlés képviselőházának 253. meglehetősen ellenkező művelet és ezt a műveletet a miniszter úr mégis a saját felelősségére végre akarja hajtani. A fizetésredukció hasonlóan odiózus probléma. Ma a fővárosi alkalmazottaknak valamivel, különösen az alsóbb fokozatokban, tényleg magasabb fizetésük van, mint a megfelelő állami alkalmazottaknak és kétségtelen tény, hogy a főváros általában jobb gazda, mint más közületek és így a munkabérek.,-a fizetések és —• hozzáteszem — a rendkívüli munkálatok különdíj ázásai tekintetében is sokkal keresztényibb álláspontot foglal el, mint más közületek, mert nem tudja megtagadni a különmunkák bérét, a különmunkák különdíj ázását, amit sok állami hivatalban bizony megkívánnak, de aminek az ellenértékét megtagadják. Egy ilyen értelmű fizetési és bérredukció nagy visszatetszést fog kelteni és nagy ódiumot fog kiváltani, amely alól mi magunk sem fogjuk magunkat mentesíteni tudni, akik a főváros politikai pártjait képviseljük, mert hiszen nem mindenkinek lehet megmagyarázni, hogy ez nem a mi elhatározásunkból következik be

% Mindenki elsősorban a polgármestert és a pártokat fogja ezért okolni és sokkal kevesebben a belügyminisztert. Ami szintén a redukciókat illeti, — mert erre is feltétlenül sor fog kerülni -— nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezzel rendkívül csínján bánjék. Hiszen egy székesfőváros, mint világváros, egészen más követelményekkel kell, hogy fellépjen bizonyos kérdésekben, mint más városok. Ismét csak a székesfőváros kertészetére hivatkozom, mint már annyiszor tettem. A székesfőváros •kertészetével szemben nemcsak a főváros támaszt igényeket, hanem a vidék és a külföld is. A mi idegenforgalmunknak igen nagy részét képezik azok a írendkívül gondosan és rendkívül költségesen fenntartott közkertek és terek, amelyek a főváros külső díszítésének motívumait alkotják. Ha ezen a téren a redukciók terére lépünk az. 'megtörténhetik, az anyagilag a fővárost nem érinti, erkölcsi reputációjában és világvárosi mivoltában ellenben igen erősen érinti. Azt szintén nem lehet megmagyarázni annak a külföldinek, aki megbotránkozik a főváros esetleges visszamaradottságán, a főváros köztereit díszítő virágágyak elhanyagoltságán, hogy ezek nem a főváros, hanem a belügyminiszter úr akaratából vannak ilyen állapotban. Vannak intézmények, amelyeket a székesfőváros kötelezettség nélkül tart fenn. Talán kevesen tudják, hogy a fővárosnak még agrárjellegű iskolája is van kettő. (Peyer Károly: "Faiskola!) Nagyon kérném, hogy például ez intézményekhez se méltóztassék hozzányúlni, mert hiszen az természetes dolog, hogy a vidéki kertészetek és agrárintézmények ide törekszenek, ide iparkodnak mintát venni a fővárostól és ha a főváros ezen a téren a mértéket lejjebb szállítja, ez kihatással van az. egész országnak etekintetben felállított mértékére. En nagyon félek mind a három módszertől, amelyet a belügyminiszter úr végre akar hajtani és a 'magam (részéről helyesebbnek tartanám nem kérni erre törvényes felhatalmazást, hanem ezeket az intézkedéseket a költségvetéssel kapcsolatban végrehajtani. Miután azonban úgy is tudom, hogy az én gyenge szavammal ezt nem tudom elérni, arra kérem a miniszter urat, hogy ezeknek a kérdéseknek az elintézését legalább a véleményező testület igénybevételével méltóztassék eszközöltetni. A miniszter úr ezeket az intézkedéseket igen ülése 193'U március 20-án, kedden. 503 helyesen nem a kormánybiztossal, hanem a főpolgármesterrel óhajtja végrehajtatni. Igaz, hogy e törvényszakasz (2) pontja azt mondja, hogy a főpolgármester hajtja azt végre, ezt azonban úgy kell érteni, hogy a főpolgármester rendeli el és csak az effektív végrehajtás kerül a polgármester kezébe. De a szöveg tulajdonképpen nem így szól. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) En nagyon félek atttól, hogy ki lesz^ az a polgármester, inert nekem az a meggyőződésem, hogy az a férfiú, aki erre a munkára alkalmas, aligha fog erre a munkára vállalkozni, az pedig, aki erre vállalkozik, aligha lesz rá alkalmas. En attól félek, hogy ebből az utóbbi típusból fog kikerülni a főpolgármester, vagyis olyan lesz, aki vállalkozik ugyan ennek a munkának a végrehajtására, de nem alkalmas rá. Mert az a tizenhéttagú bizottság, mint véleményező testület csak az esetben tud együttműködni a főpolgármesterrel, ha abból a típusból való főpolgármestert állítanak oda, aki alkalmas és meg is felel ennek a célnak. En ebben a kérdésben egy rendkívül különleges tapintatú főpolgármester intézkedéseit várom, olyanét, aki a belügyminiszter úr intencióit is végrehajtja és olyanét is, aki a főváros érdekeit is megkíméli, aki harmonikusan tud és hajlandó is együttműködni a kiküldendő tizenhéttagú bizottsággal. Ezzel a tizenhetes bizottsággal kapcsolatban módosítást voltam bátor beterjeszteni, — lényegtelen módosítást — melyben csak azt kérem, hogy ez a tiezenhét tagból álló bizottság ne csak elnökét válassza meg saját kebeléből, hanem helyettes elnökét is, mert az a helyes, ha az elnöknek van helyettese is. A bizottság sem tud másként működni, ha például az elnök beteg. Ezt ezen a javaslaton már több ízben végrehajtottuk, kérném tehát, méltóztassék ezt a módosításomat, amelyet már beterjesztettem, itt is elfogadni, hogy a negyedik bekezdés tizedik sorában levő »elnökét« szó után méltóztassék még ezt a két szót: »és helyettesét« beszúrni hogy ezáltal a bizottság úgy elnökét, mint helyettesét maga tudja megválasztani, nehogy később komplikációk álljanak elő. Még egy módosítást javasoltam, tudniillik azt, hogy ha kontroverzia merül fel a belügyminiszter úr kiküldöttje, a főpolgármester és ezen ellenőrző bizottság között, akkor ne egyoldalúlag a miniszter úr megbízottja^ döntse el ezt a kontroverziát, ne egyoldalúlag^ ő< határozzon a tekintetben, hogy mi történjék ebben a kérdésben, hanem engedje meg a miniszter úr, hogy ez esetben egy ennél felsőbb fórumot választhasson mindkét fél olyanformán, hogy akkor az ellenőrző bizottságnak legyen joga ezt a kérdést — speciálisan ezt a kérdést — a törvényhatósági bizottság elé terjeszteni, mert hiszen a törvényhatósági bizottság f határozata viszont a belügyminiszter úr jóváhagyását igényli, tehát a döntő szót mégis a belügyminiszter úr mondja ki. Nagyon megnyugtató volna a fővárosra nézve, ha módjában lenne kontroverzia esetén álláspontját olyan formában kifejteni, hogy az ő magasabb autonóm fórumában is állást foglalhasson ebben a kérdésben és ezen autonóm fórumnak véleményét, illetőleg határozatát azután végső fokon a miniszter úr döntse el. Szeretném, ha ezt a kérésemet a miniszter úr magáévá tenné. Egyébként javaslom első71*