Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

Az országgyűlés képviselőházának 25 3. basát, esetleg interpellálhat teljesen jámbor és veszélytelen dolgokról, hogy melyik utcát öntözzék és melyiket ne öntözzék, melyik utcát olajozzák és melyik utcát ne olajozzák; de itt is vigyázni kell, mert az olajozás összefügg a költségvetéssel és esetleg a szanálásba ütközik, ha túlsók öntözést kérnek, úgy hogy ezt már nem lehetne tárgyalni és a főpolgármester az illetőtől meg fogja vonni a szót. Azt mondani, hogy ez nem érinti a főváros közgyűlésének azt a jogát, hogy a költségvetést összeállítsa, egyenesen komikus. Hát hogyan, állítsa össze a költségvetést a főváros közgyűlése, amikor nincs azoknak az eszközöknek a 'birtokában, amelyek segítségével a kltségvetést össze tudja állítani? Hogy csináljon a főváros közgyűlése költségvetést, amikor nem tudja, hogy a főpolgármester milyen rendelkezéseket kíván végrehajtani és ezeknek a írendelkezéseknek milyen kihatásai lesznek az egyes kiadási vagy bevételi tételekre. Ez olyan diktatúra-szakasz, hogyha ez benn van a javaslatban, majdnem azt mondanám, hogy sokkal célszerűbb lett volna fenntartani az eredeti rendelkezést. Minek együtt tartani a főváros közgyűlését és meghagyni azt a látszatot, hogy az önkormányzatot nem függesztik fel, amikor nincs tanács, amikor a közgyűlésen nem lehet semmiről sem beszélni, amikor a 17-es 'bizottságnak is csak zárt körben szabad .beszélnie, amikor nincs nyilvánossság, amikor senki sem szerezhet tudomást arról, hogy milyen intézkedéseket kívánnak végrehajtani? Mi jogon méltóztatik ilyen rendelkezést követelni ? A kormány talán hibátlan volt minden intézkedésében, a kormány részéről sohasem történtek még hibák'? Biztos az, hogy ami a tervezetben van, feltétlenül helyes és jó lesz? Biztos, hogy ez nem lesz a gyakorlatban kivihetetlen? A kormány és a minisztériumok részéről nem történtekje olyan súlyos hibák, amelyeknek megvizsgálására utólag kellett kiküldeni különböző 'bizottságokat? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Csak a népjóléti ügyekre és a rendőrlaktanyák építkezésére hivatkozom, amelyek nemcsak a Képviselőházat, hanem még a büntetőtörvényszéket is foglalkoztatták. Sokkal súlyosabb visszaélések történtek ott, semhogy a kormány ilyen diktatórikus jogot vindikálhatna magának és azt mondhatná: én pedig csalhatatlan vagyok, engem nem érhet semmi vád, mert amit én^ megállapítok, az olyan bölcs, mint a Szentírás, vagy — mások szerint — a Talmud. En nem tartom ezeket a rendelkezéseket célszerűknek és éppen ezért az egész szakasz kihagyását kérem. Még egy kérdésre azonban ez alkalommal is nyomatékosan fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét és ez az, amelyről már Kabók képviselőtársam is beszélt, aki számadatokkal pontosan 'bebizonyította, hogy a főváros üzemeiben foglalkoztatott munkások bére nem magasabb, mint a magániparban foglalkoztatott munkások bére. Alkalmam volt különböző szakmák munkásainak bérviszonyait nézegetni, tanulmányozni és meg vagyok róla győződve, hogy mindaz, ami itt részünkről elhangzott, teljesein helytálló. A főváros üzemeiben alkalmazott munkások munkaviszonyait nem lehet Összehasonlítani a magániparban foglalkoztatott munkások munkaviszonyaival, nem pedig azért, mert a főváros üzemeiben sokkal több szakmunkást, kiváló jó szakembert kénytelen alkalmazni, mint a magánipar az ő üzemeiben. A magánüzemben egy mester, kisiparos, talán egy szakképzett segéd mellett háromKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. ülése 193A március 20-án, kedden. . 501 négy egészen gyenge, fiatal, tanulatlan, vagy alig valamit tanult munkást alkalmaznak, nem szólva a tanoncok tömegéről. Ha itt egy átlagot méltóztatnak venni, akkor az átlag természetesen alacsonyabb lesz, mint a fővárosnál. Csakhogy a kisiparos az ő pinceműhelyében nem alkalmaz olyan munkást, akire rábízhatnak egy turbogenerátort, vagy egy nagy szivattyút, vagy akire rábízhatnák a főváros más értékét, vagyonát kezelés céljából. Méltóztassanak egyszer tekintettel lenni ezeknek a munkásoknak életkörülményeire is. Máris arról beszélnek, hogy egy 5%-os bérredukció körülbelül egy millió, egy 10%-ös bérredukció pedig körülbelül két millió pengős megtakarítást jelent. Hibás ez az elgondolás azért, mert ez a bérredukció nem marad kihatás nélkül. A magánipar, amelynek bérei nem sokban maradnak el a fővárosi munkások béreitől, nyomban kapni fog az alkalmon és azt fogja mondani, hogy ha a fővárosnál leszállították a heréket, akkor a magániparban is le kell szállítani a béreket. Már pedig a bérek leszállítása a fogyasztás szempontjából a legnagyobb veszedelmet jelenti. Magyarországon azért ilyen siralmas a fogyasztás, azért csökken a kenyér-, a tej-, a zsírfogyasztás, azért van annyi üres lakás is, mert az emberek nem tudnak annyit keresni, amennyi szükségleteik kielégítésére kellene. Egy lakásért, amely csak kissé rendesebb kivitelben van, minimálisan heti 10 pengőt kell fizetni, ami havi 40—50 pengőnek felel meg. Ez alatt a lakás alatt ne méltóztassanak egy luxuslakást érteni, hanem csak egy udvari, konyhából szobából álló, az egyéb szükséges felszereléseket sem tartalmazó lakást. Hogyan fizessen az a munkás egy ilyen lakásért heti 10 pengőt, amikor a segédmunkás keresete hetenkint 20—22 pengő, a szakmunkás keresete pedig 35 pengő körül van, hiszen így keresetének 30—35 százalékát kell csak lakásra fizetni. Hol marad az élelmezés, hol marad a ruházkodás, hol maradnak az egyéb kötelezettségek és hol maradnak azok a kulturális igények, amelyek mégis csak valamelyes kielégítésre várnak. Néha egy színház, néha egy újság, egy könyv, mert hiszen ezeknek a munkásoknak ma is tanulniok kell, művelniük kell magukat, el kell járniok különböző' tanfolyamokra, akár a Technológia, akár pedig más intézmények által rendszeresített tanfolyamokat kell hallgatniuk, ami mind kiadással jár, tandíjjal, villamosköltséggel, kapupénzzel és az a heti 2, 3, 4, 5 pengő, amit ezekre a tanfolyamokra ki kell adni, nagyon érezhető a munkás kereseténél és sokszor lehetetlenné teszi azt hogy ezek a munkások továbbképezzék magukat. Nyomatékkal felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy becsüljék meg azt a szakmunkás réteget, amely Magyarország vagyonát képezi. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sok állam van, amely szeretné az iparát fejleszteni, amely szeretne ipari téren terjeszkedni, amelynek, azonban éppen ez az értékes szakmunkásréteg nem áll rendelkezésére. Mert lehet külföldről hozni mérnököt, lehet külföldről hozni művezetőt, még előmunkásokat is lehet külföldről hozni, de a szakmunkások százezreit, akikre szükség van, nem lehet a külföldről hozni. Ezek a iszakmunkástamegek rendelkezésére állnak a magyar iparnak a vasiparban, a faiparban, a textiliparban, ahol rendelkezésre állnak a legkitűnőbb gyalus-miiunkások, fúrós71