Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

444 Az országgyűlés képviselőházának I pont), illetőleg helyetteseiknek törvényhatósági bizottsági tagsági joga megszűnik; a közgyűlésre meg kell őket hívni, a közgyűlésen felszólalhatnak, de szavazati jogot csak akkor gyakorolhatnak, ha tagjai a törvényhatósági bizottságnak. A szakszerűség képviselői közé soroztatik a budapesti kerületi m. kir. gazdasági főfelügyelő is.« Nem szükséges ismételnem a t. Ház előtt azokat a szempontokat, amelyek a belügyminiszter urat az eredeti szöveg visszaállításánál vezették, hogy a törvényhatósági bizottság választott és hivatali állásuknál fogva ott helyet foglaló tagjai között levő arány a választottak hátrányára meg ne változzék. Ajánlom ezen módosítás elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az előadó úr módosítása lényegileg a törvényjavaslatnak azt az eredeti iszövegét állítja vissza, amelyet a miniszter úr a bizottság elé

t terjesztett és amelyet a bizottságban saját pártja leszavazott. A miniszter úrnak joga van megkívánni, hogy eredeti elgondolása kerüljön bele a törvénybe, de akkor kérdezem, mirevaló volt az a játék, hogy a többségi párt a bizottságban ezt a szöveget leszavazta és olyan módosítást fogadott el, amely módosítás a miniszter úr intencióival ellentétben áll. Magam részéről nem tartom helyesnek a .miniszter úr álláspontját. Azt az álláspontot tartom helyesnek, amely a bizottságban többséget kapott, tudniillik azt az álláspontot... (Simon András: Hogyan? Játék?) Azt a játékot, amely itt a miniszter úr és pártja között folyik, nem tartom helyesnek. Tessék a miniszter úrnak határozottan állást foglalni, hogy vájjon kívánja-e eat, vagy nem kívánja, de azt, hogy ő kívánja a szakszerűség képviselőinek kihagyását, a párt jpszont visszaállítja a szakszerűség képviselőjenek mandátumát, a magam részéről komolyan elfogadni nem tudom. Kik a szakszerűség képviselői? Ezek a legfőbb állami, hivataloknak a vezetői, ezek közt van az 1930 : XVIII. te. szerint a közmunkák tanácsának elnöke, a rendőrfőkapitány, a királyi főügyész, a pénzügy igazgató, a királyi főtanfelügyelő, a középiskolák főigazgatója és így tovább, a gazdasági felügyelő, szóval csupa olyan magasállású úr, akit helyes beereszteni a törvényhatósági bizottság közgyűlésébe, de méltatlan az állásukhoz nem adni nekik szavazati jogot. Teljesen méltánytalan egy magasállású tisztviselővel szemben az, hogy ő ott ülhessen a közgyűlésen, de a szavazásban részt ne vehessen. Nines! meg a paritás e tekintetben a vidékkel szemben sem. Legyen szabad talán az egységespárt itteni vezérszónokára, Jánossy Gábor mélyen t. képviselőtársamra hivatkoznom, aki álláspontját ebben a kérdésben az általános vitában a kövtkezőkép fejezte ki. (Olvassa): »Ha a vidéki törvényhatóságokban helyet foglalnak a szakszerűség képviselői és a szakszerűségi képviselők közt van az európai hírű fővárosi könyvtár igazgatója, a főlevéltáros, aki a főváros történetére vonatkozó okmányokat és kincseket őrzi — megjegyzem, ezek nem tartoznak a szakszerűség képviselői közé, ezek hivatali állásuknál fogva tagok, de ő nem ismeri annyira a struktúrát, vidéki képviselő lévén, hogyan értené a kettő közti differenciát, — »ím ezek a vidéki törvényhatóiságokban a szakszerűség alapján nemcsak hozzászólhatnak a kérdésekhez, hanem szavazati joguk is van, akkor a fővárosnál a szakszerű2. ülése 193% március 16-án, pénteken. ség képviselőitől a szavazati jog megvonása capitis deminutió-t jelentene rájuk nézve, egyéniségük, erkölcsi értékük lealacsonyítását jelentené. Tisztán és kizárólag ez a szempont, vagyis az egyenlőség kérdése a vidéki törvényhatóságok és a főváros törvényhatósága közt vezet engem ennek a kérdésnek az elbírálásánál«. Ügy látom, mélyen t. képviselőtársain most nincs a teremben, pedig itt van a Házban, most nincs itt, amikor szavazni és választania kellene az általános vitában elmondott beszédében leszegezett álláspontja és az előadó úr által előterjesztett álláspont között. Ez a kettő szembenáll egymással, Jánossy Gábornak f eszerint tehát nem az előadó úr módosítását, hanem a bizottsági szöveget kellene magáévá tennie, ha következetes akar lenni ahhoz, amit mondott. Van az ő beszédében még két mondat, amely felől meg szeretném őt kérdezni, de mivel nincs itt, majd egy következő szakasznál fogom megkérdezni, amikor bejön. Ezzel szorosan összefügg az én módosításom, amelyet ehhez a javaslathoz beterjesztettem. A miniszter úr tudniillik a 150-es bizottsági taglétsszámot leszállítja 108-ra és ennek a leszállításnak ellentéttel gyanánt törölni akarja a szakszerűség képviselőinek szavazati jogát. Ha most a bizottsági szöveg szerint a szakszerűség képviselőinek; újból szavazati joguk lesz, mint ahogy helyes, hogy legyen, akkor az aránytalanság a választott és más címen helyet foglaló tagok közt erőteljesen megnövekszik ... Ha tehát a miniszter úr a szakszerűség képviselőinek szavazati jogát meg kívánja adni, akkor méltányos részéről, hia viszont a választott tagok számát is emeli. Azt kívánóin tehát, hogy ha kilenccel szaporítja a szakszerűség képviselőinek a létszámát, akkor legalább kilenccel szaporítsa a választott ta-' gok számát is. (Jánossy Gábor: Itt vagyok! Dolgom volt!) Nagyon örülök, hogy mélyen t. képviselőtársam bejött és nagyon kérem, méltóztassék az imént felolvasott és képviselőtársam, által bizonyára jólismert beszéde szerint, amelyben a szakszerűség képviselőinek szavazati jogot kíván biztosítani a fővárosnál éppenúgy, mint ahogyan az a vidéki törvényhatóságoknál van, szavazatát ebben az értelemben leadni és ne méltóztassék az előadói javaslatot elfogadni. Ismétlem, méltóztassék a bizottsági szöveg mellett állást foglalni. (Homomiay Tivadar: A miniszter fenntartotta az eredeti szöveget! — Jánossy Gábor: Tudom! — Homonnay Tivadar: Hogy szavaz majd Gábor bácsi? — Jánossy Gábor: Meggyőződésemet most is fenntartom! — Homonnay Tivadar: Jól van!). Még egy kérdést vagyok bátor intézni a képviselő úrhoz. Azt méltóztatott mondani, legalább a gyorsírói jegyzetek, illetőleg a Napló szerint azt méltóztatott 'mondani, hogy (olvassa): »rdlundrdlu ndrl nrdl bg qTAOF wrd krfd ség szempontja vezet-« (Élénk derültség. — Jánossy Gábor: Azt én nem mondottam! — Derültség. — Jánossy Gábor: Ezt a nyomda csinálta! Ez vicc, de rossz! Viccet ,csak jót tessék mondani! A betűket összekeverte a nyomda! Ügyis tetszik tudni! Engem nem fog meg a képviselő úr! — Derültség és zaj.) Azt »hiszem, ebben a mondatban van elrejtve a képviselő úr itteni állásfoglalásának a titka. (Derültség. — Jánossy Gábor: A képviselő úr magáról tételezze ezt fel, ne én rólam! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A