Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

438 Az országgyűlés képviselőházának í kérdeznem kell azt is: kinek az érdeke az, 'hogy a fővárosban megszüntessék azt a nyugalmi helyzetet, amely fennáll? Amikor mi az ügyeket tárgyilagosan, objektíve bíráljuk el, miért érdeke az valakinek, hogy itt nyugtalanságot teremtsen. A főváros törvényhatósági bizottságában éppúgy, mint a főváros jelenlegi tanácsában megvolt a munkabírás, megvolt a munkabírás, a munkakedv. Amikor nagy horderejű kérdésekről volt szó, mindenkor a főváros érdekeit, és csakis a főváros érdekeit tartottuk szem előtt. Ha pedig volt ott a pártok között differencia, amikor harcok voltak, — mert azok mindig voltak és lesznek a jövőben is — sohasem olyan kérdésekben dúltak ezek a harcok, amelyek a főváros érdekeit egy pillanatig is veszélyeztették volna. Beszéltek itt előttem szólott t. képviselőtársaim arról, hogy a főpolgármestert főispánnak méltóztassék elnevezni, azért, mert az autonómiának a főpolgármester kinevezésére most már semmiféle ingerenciája, befolyása nem leihet. Nagyon jól tudjuk, hogy Budapest főváros polgármesterének sokkal több a kiadása, hogy sokkal több reprezentációs költség terheli a főváros főpolgármesterét vagy főispánját, mint a vidéki városok főispánjait.. Éppen azért a magunk részéről annakidején, amikor az autonómiának befolyása volt arra, amikor ingerenciát gyakorolt arra, hogy a főpolgármestert ő válassza meg, a székesfőváros súlyos, nehéz anyagi helyzete ellenére is különbségtétel miatt anyagilag segítségére jött a főpolgármesternek és részére a fizetésén kívül olyan tiszteletdíjat állapított meg, amely Budapest mindenkori polgármesterét megillette. Nincs ok arra, hogy hosszú időknek jól bevált rendszerén változtasson az igen t. kormány, nincs ok arra, hogy már eleve bizalmatlan legyen azzal a főpolgármesterrel szemben, akit ő maga akar leültetni a főpolgármesteri székbe, azzal, hogy az illetőt bármikor felmentheti. Beszédidőm lejárt és így a továbbiakat talán majd a többi szakaszoknál mondom el. (Felkiáltások balfelöl: Meghosszabbítjuk!') Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A javaslatnak ehhez a szakaszához részletesebben kívánok hozzászólni, éppen azért tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék beszédidőmet -félórával meghosszabbítani. (Felkiáltások a balés szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Ellentmondások jobbfelöl.) Elnök: A képviselő úr kívánsága házszabályellenes. (Felkiáltások jobbfelől: Nem ismeri a házszabályokat!) Ha beszédidejének negyedórával való meghosszabbítását méltóztatik kérni, azt én előterjeszthetem. A képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbítását kérte. Kérdem, méltóztatnak-e ezt megadni? (Nem! Igen!) Méltóztassanak felállni azok a képviselő urak, akik a beszédidő meghosszabbítást megadják. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a képviselő urakat. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a felállott képviselőket): Huszonegy! Elnök: Méltóztassék helyet foglalni. (Tabódy Tibor közbeszól.) Kérem Talbódy képviselő urat, maradjon csendben. (Tabódy Tibor: A városházán is...) Csendet kérek! A képviselő úrtól nem tudok szóhoz jutni és nem tudom feltenni szavazásira a kérdést. (Zaj.) Csendet kérek! 2. ülése 1934 március 16-án, pénteken. Következik az ellenpróba. Méltóztassanak felállni azok a képviselő urak, akik nem adják meg a meghosszabbítást. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, méltóztassék megszámlálni. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja u felállott képviselőket): Negyvennégy! Elnök: Méltóztassék helyet foglalni. A többség nem adta meg a meghosszabbítást. Tessék képviselő úr, megkezdeni beszédét. Negyedóráig beszélhet a képviselő úr. (Rassay Károly: Most kezdődik!). Peyer Károly: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a többségi pártok nem adták meg beszédidőmnek meghosszabbítását, mert rendkívül sok érdekes dolgot szerettem volna elmondani... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly... azokról a tapasztalatokról, amelyeket a városházán szereztem abban a tekintetben, hogy kell-e Budapest élére főpolgármester, igen-e vagy nem. Nem mai álláspontom az, hogy nem kell. Pártunk ebben a tekintetben már az előző fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál is javaslatot gerjesztett be arra, hogy a főpolgármesteri állást szüntessék meg, aminthogy természetes is, hogy ezt az álláspontot képviseltük, mert a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban ugyancsak indítványt tettünk, hogy szüntessék meg a főispáni állásokat. Ha tehát követeljük a megyék élén álló főispánok állásainak megszüntetését, ebből logikusan következik az, hogy szűnjék meg a főpolgármesteri állás is. (Farkas István: Takarékoskodjunk!) Ebből semmi kár sem származnék az országra, sőt ellenkezőleg, csak előny. Hivatkozom arra, amit Homonnay t. képviselőtársunk már előttünk elmondott. À képviselő úr tudniillik hivatkozott arra, hogy a főpolgármesteri hivatalban hány tisztviselő teljesít szolgálatot, akik mind nyilvántartják azt, hogy a főpolgármesternek melyik bankettre, melyik színházba kell elmennie, az Operában melyik páholy van részére rezerválva, a díszebédeken rangsorban melyik hely van részére kijelölve és hogy a fényképezésnél a miniszterelnöknek jobboldalán vagy baloldalán kell-e neki állania. Mindezeknek a problémáknak nyilvántartása nagy apparátust foglal le és ez mind rendkívül fontos közjogi aktus, nehogy valaha sérelem essék a fővároson avval, hogy a főváros képviselőjét rosszul ültették le valahova. Ezekkel a hivatali állásokkal addig, amíg az országnak és a fővárosnak pénze volt, senki sem nagyon törődött. Komolyabban felvetődött ez a probléma akkor, amikor az első fővárosi törvényjavaslatot tárgyaltuk. Az akkori főpolgármestert borzasztó sérelem érte, leven az ő fizetése kevesebb, mint a polgármesteré. Az első közjogi aktus akkor kezdődött, amikor nagy alkotmányjogi harcot folytatott a főpolgármester azért, hogy az ő fizetése legalább annyi legyen, mint a polgármesteré, sőt tovább ment, vigyázott arra is, hogy kimondassék, hogy a tekintély egyforma, sőt az ő 'tekintélye nagyobb kell, hogy legyen, mert Ő nemcsak, a fővárost, hanem egyúttal a kormányt is képviseli, reprezentációs költségekre tehát neki is ugyanolyan összeg boesáttassék rendelkezésére, mint amennyi a polgármesternek rendelkezésére bocsáttatik. Ennek ellenére mégsem volt elkerülhető, hogy a főpolgármestert bizonyos alkalmakkor ne érjék sérelmek. Megtörtént például egy esetben, ïamin a főváros közönsége — már akik erről értesültek — igen jól mula-