Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 193 If március 16-án, pénteken, 439 tott, hogy amikor a főpolgármester és a polgármester megjelentek egy egyházi ünnepélyen, amelyen Bednarz apátplébános végezte az egyházi szertartást és mint ilyenkor már szokás, a füstölővel elment és a polgármester felé intett, az akkori főpolgármester felé pedig odaintett, azt mondta: neked nem jár, és tovább meint. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Tetszett ezt hallani?) Igen. (Rassay Károly: Szerencse, hogy a rádió nem volt bekapcsolva!) Tudniillik ezt elfelejtették annakidején törvényben szabályozni. (Farkas István: Külötn törvény kell róla!) Ezt neim szabályozták és ne méltóztassék azt hinni, hogy ez olyan egészen közömbös (kis dolog. Ez a kegyúri jog kérdése. A polgármester Budapest katolikus templomainak kegyura, neki tehát a füstölés kijár, a főpolgármester osaik a kormány egyszerű képviselője, neki nem jár semmiféle füstölés. Látszik ebből is, hogy milyen hibák történnék a törvénykodifikálásnál, (Zaj a jobboldalon.) amikor ilyen fontos közjogi dolgot elfelejtenek törvénytben szabályozni. Arra már ügyelt a főpolgármester annakidején, hogy a törvénybeli pontosan kimondassék, hogy a város tartozik neki megfelelő közlekedési eszközt rendelkezésére bocsátani és amikor mi csak azt mondottuk, hogy közlekedési eszköz, akkor ő azt mondotta, hohó, abba nem egyezem bele,-mert akkor képes a város nekem valami homokfutó kiskocsit odaállítani, vagy a villamosra és az autóbuszra is szabadjegyet adni, a fogaskerekűvel meg a propellerrel kiegészítve. (Jánossy Gábor: Tantusszal!) A tan túszokat akkor még nem ismerték, äz egy újabb találmány volt, különben a tantusz is bekerült volna a törvénybe. Erre tehát még nem lehetett előre rendelkezni, ezt be fogja látni a képviselő úr, ennyire bölcs előrelátással akkor sem vezették az országot, (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mindezek alapján tehát bevették a törvényjavaslatba, hogy a főpolgármesternek tartozik a város megfelelő közlekedési eszközt rendelkezésére bocsátani. Ilyen fontos közjogi kérdéseket szabályoztak tehát a törvényben, például a fizetést, a reprezentációs költséget, a koosiköltséget, de a füstölést elfelejtették szabályozni, pedig ©z, véleményem szerint, rendes katolikus ember előtt van olyan fontos szempont, mint az, hogy autó legyen-e, vagy pedig nem. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék a tárgyalás komolyságát megőrizni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Bocsánat, ez a legfontosabb alkotmányjogi kérdés, hogy elfelejtették szabályozni u kegyúri jogot. Ezt nem méltóztatik komoly tárgynak tekinteni? A legkomolyabb problémák egyike, ami csak lehetséges. (Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Képviselő úr, tessék csendben maradni. (Buchinger Manó: Van olyan komoly, mint ez a törvény.) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. Ne tessék közbeszólni. Peyer Károly: En tehát abból indulok ki, hogy a jövőben ne kelljen ilyen problémákat megoldani, ne kelljen azon törni a fejünket, hogy Buick-, Mercedes- vagy nem tudom Fiatkocsi megfelelő közlekedési eszköz-e az új főpolgármester részére, (Malasits Géza: Minerva!) vagy pedig, hogy milyen reprezentációs költségeket bocsássunk rendelkezésére, vagy, hogy milyen borzasztó fejtörést adjunk ott egy pár szegény fogalmazónak, aki állandóan egy térképet rajzol» nem a megcsonkított országról, nem arról, hogy Magyarország területét hogyan kell visszaszerezni, dehogy is, állandóan térképet szerkeszt az ébédelési asztalról és abba a térképbe nincsenek beleírva a határállomások, amelyeket vissza akarunk szerezni, hanem benne vannak a székek, hogy hol melyik elkelőség ül. (Derültség és zaj. — Farkas István: Hogy Tabódyt hová ültetik!) Ez borzasztó nehéz kérdés. Éppen azért, mert ennyire leszegényedtünk és nem tud a főváros kellő összeget előteremteni a normális kiadások fedezésére, körülbelül egy félmilliót meg lehet takarítani azzal, ha ezt a főpolgármesteri állást megszüntetjük. (Rassay Károly: Helyes!) En azonban értem, hogy a kormány miért nem /tudja ezt megszüntetni. Nem fogadom el az érveket, de amit elmondottak,, azok tényleg gondolkodóba kell, hogy ejtsék az embert: vájjon a kormány meri-e magát ilyen merész lépésre elhatározni? A kormánynak súlyos gondjai vannak az élharcosok elhelyezkedésével. (Farkas István: Ugy van!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha most egy újabb állást megszűntet, (Rassay Károly: Szélharcos, vagy élharcos? — Jánossy Gábor: Nincsenek! — Zaij.) hol talál annak helyében megfelelő munkaalkalmat? Különösen akkor, amikor egy súlyos problémát kíván a kormány, — ahogyan értesültem — ezzel kapcsolatban megoldani. Ugy értesültem, hogy a közigazgatási bírósághoz történt kinevezések a bírói karban meglehetősen nagy elkedvetlenedést idéztek elő. (Rassay Károly: Nem értették meg a szakszerűség érvényesülését.) Ezt az elkedvenedést azzal kívánja a kormány most valamiképpen levezetni, hogy az egyik alelnököt, akit oda kineveztek, szándékozik a főváros élére tenni, mint főpolgármestert. (Jánossy Gábor: Már megcáfolta! — Malasits Géza: A cáfolat beismerés!) Miután ennek az úrnak minden kelléke megvan, kitűnően ismeri a fővárost, állandóan itt élt, szoros nexusban van a főváros lakosságával, ismeri annak igényét, történetét és_ egyebeket, valószínűnek tartom, hogy őt fogják erre az állásra kinevezni. (Farkas István: De nem tudja, höl van Angyalföld!) Éppen azért mondom, soha nem ismerte a fővárost közelebbről, tehát őt fogják kinevezni. Lehet, azt fogják mondani, hogy legalább ő elfogulatlan ebben tekintetben és nem lesz részrehajló sem Tabódy, sem Kozma frakciója iránt, 'hanem mind a kettőt egyformán fogja elbírálni. (Tabódy Tibor: Nincs frakció, csak nemzeti egység.) Hallottunk arról, hogy egy volt képviselőtársunk is, aki egyelőre egy vidéki politikai (Farkas István: Megbízott!) tisztséget tölt be a kormány bizalmából, szintén nagyban ambicionálja ezt az előkelő pozíciót és nagyon szeretne odajutni. (Farkas István: Itt a Házban is volt hozzá korábban szerencsénk!) Lehet, hogy ez a kormánynál szempont, de nálam nem szempont, mert sem az országnak, sem pedig a köznek nincsenek ilyen szempontjai és nincsen szükség arra, r hogy a kedélyeket ilyenformán megnyugtassák. Ha nem megfelelőek azok az urak, akiket kineveztek a legelőkelőbb bírói székbe, akkor tessék módot találni arra, hogy az illetők onnan elmenjenek és helyet adjanak a szakszerűségnek, ha ez igaz. Ha pedig nem igaz, akkor maradjanak ott a belyükön, de ne tessék őket & fővárossal vonatkozásba hozni és ne kívánják ezt a főváros előfizető polgáraival megfizettetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 63*
