Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
436 Az országgyűlés képviselőházának 2 A törvényjavaslat, bár csak titokban, a sorok között elbujtatva, de érezteti velünk, hogy a főpolgármester a jövőben bizonyos szanálási terveket fog végrehajtani. Ha a főpolgármesternek ilyen hatalmas hatásköre- lesz, akkor lehetetlenségnek tartom, hogy egyszerű koranány kinevezéssel foglalja el azt a díszes széket. A kinevezés tényében mindig ott van elrejtve a kormány diktatúrája: azzal, hogy a kormány nevezi ki a főpolgármestert, egyiittjár az, hogy a kormány olyan embert is rákényszeríthet diktatórikus módon a fővárosra, akit egyébként sem a főváros autonóm szervei egyáltalán nem is kívánnak. Szerintem a főváros lakosságiának politikai érettsége van, és az általa választott bizottsági tagok jobban tudják kiválasztani a főpolgármestert, mintha esetleg a kormány nevezi ki, vagyis azok a férfiak tudják jobban kiválasztani a főpolgármester személyét, akik a közéletben eltöltött hosszú idő után isimerik a főváros gesztióját, ismerik a főváros embereit, vezetőik s azok közöl sokkal könnyebben és jobban tudják kiválasztani azt a férfiút, aki a főpolgármesteri székre alkalmas és méltó, mint maga a kormányzat. A kormánynak tekintetbe kell vennie azt is, hogy jöhet egy másik kormány is. Nem mindig Gömbös Gyula kormánya ül ott a miniszteri székben. Minden kormány sorsa az, hogy egyszer megbukik s felváltja egy másik kormány. Nem lehet tudni, hogy ezek az intézkedések, amelyeket a belügyminiszter úr most ezzel a törvényjavaslattal a mai kormány elgondolása szerint életbeléptetni szándékozik, nem fognak-e visszafelé elsülni. Az eddigi főpolgármesterek is képviselték mindig a kormány érdekeit. Több, mint egy évtized óta van alkalmam figyelni, hogy a mindenkori főpolgármester igenis a múltban is erős exponense volt a kormánynak, és ha a kormánynak volt valami intézkedni, valami kívánni valója a fővárossal szemben, azt a főpolgármesteren keresztül mindig el tudta érni, természetesen ha a kívánság olyan volt, amely nem ütközött össze a főváros lakosságának érdekeivel. Ha a kormány meg akarja nyerni a főváros lakosságának, a főváros képviselőtestületének bizalmát, akkoir működjék úgy, hogy működésével a főváros egyetérthessen. Végeredményben itt is magyar emberek laknak, a fővárosban is jó hazafiak vannak, a főváros polgársága ép úgy aggódik a haza sorsa felett, mint bármelyik magyar honfitársunk, miért ne lehetne tehát akkor a főváros egyetemét megnyernie a kormánynak 1 Ehhez természetesen az kell, hogy a kormány olyan politikát inauguráljon, amellyel a főváros lakossága meg van elégedve. T. Ház! Szerintem a választás a legjobb betegségmérő; ez, ha szabadon nyilvánulhat meg, titkosan és nem nyÚtválasztás alapján, mindig megmutatja, megérezteti, hogy a nép bizalommal van-e azzal a hatalommal szemben, vagy nem. Ha nincs bizalommal, akkor természetesen a kormánynak le kell vonnia a konzekvenciát, ha meg bizalommal van, akkor könnyen mondhatja és igazolhatja a kormány, hogy bírja az egész ország s a főváros lakossága többségének is a bizalmát. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Müller Antal: Volna még pár gondolatom; kérek tehát negyedórai meghosszabbítást. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Zaj.) 2. ülése 193 U március 16-án, pénteken. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr beszédidejének meghosszabbítását kerté. Méltóztatik e hosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a baloldalon: Többséq!) Jegyző úr, tessék megszámlálni! Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazókat): 21! Elnök: Most szíveskedjenek felállani azok, akik nem adják meg a hosszabbítást. (Megtörténik.) Jegyző úr, tessék megszámlálni. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazókat): 37! Elnök: A többség nem adta meg a hosszabbítást. Képviselő úr, szíveskedjék beszédét befejezni. Müller Antal: T. Ház! Elfogadom Petrovácz képviselő úr javaslatát, az 1. %-t viszont nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Miként előttem szólott igen t. képviselőtársam, úgy én is az előadó úr, illetőleg a kormány által stilizált szakasz helyett Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam módosító javaslatát fogadom el. (Zaj. — Elnök csenget.) Helyeslem, amikor azt mondja, hogy »a főváros élén egy főispán áll, akit a belügyminiszter előterjesztésére a király, az államfő nevez f ki és mozdít rr el«. Petrovácz igen t. barátom az »államfő« szó helyett a »kormányzó« szó beiktatását kéri. En is ebben a formában fogadom el az igen t. barátom módosítását, valamint azt is elfogadom, hogy a továbbiakban a »főpolgármester« szó helyébe mindenütt »főispán« teendő. Ehhez még csak azt kell hozzátennem, hogy egyik-másik felszólaló képviselőtársammal szemben az az álláspontom, hogy az igen t. túloldallal szemben mi ezt a kérdést előkészítendőnek tartjuk. Előttem szólott összes képviselőtársaimmal szemben azonban nekem az az álláspontom, hogy maga az egész főpolgármesteri hivatal teljesen fölösleges. Annak idején a kormány racionalizálási kormánybiztost küldött ki a fölösleges hivatalok megszüntetésére. Mi nem egyszer rámutattunk ezekből az ellenzéki padokból arra, hogy melyek azok a hivatalok, amelyeket mi fölöslegeseknek tartunk és hogy elsősorban ezeknek a hivataloknak megszünte>tésével lehet költségmegtakarításokat^ elérni. A főpolgármesiteri hivatalban van egy főjegyző, egy tanácsjegyző, egy fogalmazó, egy segédhivatali igazgató, egy kezelő főtiszt, két női alkalmazott a közigazgatásnál és két női alkalmazott a főpolgármesteri hivatalban, négy altiszt a közigazgatásnál és két altiszt a főpolgármesteri hivatalban. Ha mindezeknek személyi kiadásait figyelembe vesszük és ehhez még hozzáadjuk azokat a dologi kiadásokat, amelyre, véleményünk szerint, teljesen feleslegesek, (Büchler József: El kell töirülni az egész főpolgármesteri állást!) akkor csak egy jó tanáccsal tudunk szolgálni az igen t. pénzügyi kormányzatnak: nyúljon bele ebbe a kérdésbe és az egész főpolgármesteri hivatalt a főpolgármesteri intézménnyel együtt szüntesse meg. A fővárosi autonómia életében hosszú esztendőkön keresztül nem volt szükség főpolgármesteri intézményre, sőt továbbmegyek, nem volt szükség a kormánybiztosi intézményre sem.
