Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 252. illése 19

S% március 16-án

y pénteken, 433 a főpolgármestert választják, akkor nem tarthatja meg telles függetlenségét az autonómiával szemiben.« Hogy mennyire megtartotta függetlenségét, mutatja az, hogy a legutóbbi alkalommal, amikor a szovjetképviselet ellen a székesfőváros törvényhatósága állást foglalt, a főpolgármester úr a maga bevezényelt tisztviselőivel a^ legerélyesebben levétette a napirendről az áltálunk napirendre tűzött tárgyat és ebből kifolyólag semmiféle differencia nem adódott a főpolgármester és a székesfőváros pártjai között. Méltóztatnak ebiből is látni, hogy a székesfőváros főpolgármesterét a pártok nem tudták ebiben a kérdésben befolyásolni, sőt azt lehet mondani, hogy a főpolgármester egyenesen az 1930 : XVIII. te. 10. §-a értelmében járt el, amelyik; azt mondja, hogy (olvassa) .-».„felügy el a törvényhatóság közigazgatásának egész menetére, különösen arra, hogy a törvények, miniszteri rendeletek és szabályrendeletek végrehajtása pontos és gyors legyen.« Méltóztassanak megengedni, ha a főpolgármester úr ennek minden tekintetben eleget tesz, nem látom át, hogy miért kelljen ezt az egész jogkört ma tulajdonképpen megváltoztatni, miért kelljen a főpolgármestert kinevezni, úgy mint a többi főispánokat. A belügyminiszter úr azt az álláspontját akarja érvényesíteni, hogy Budapest székesfőváros főpolgármesteriét ki kell emelni a többi főispánok közül. Nem Mttom át, miért kellene őt kiemelni, hiszen ő is épúgy képviseli a kormányhatalmat, mint a többi főispán, s ennek következtében a főpolgármester épp olyan főispán a székesfőváros élén, mint amilyenek a többi törvényhatósági város,élén levő főispánok. (Homonnay Tivadar: Él-főispán!) Az, Jaogy több fizetése van neki, mint a többi főispánnak, talán onnan datálódik, hogy az 1930. évi XVIII. t.-cikk létrejövetele előtt az előző kormány olyan megállapodást kötött az akkori főpolgármesterrel, amely szerint annak bizonyos külön dotációkat biztosított. Ha pedig már külön dotációkat biztosított neki, akkor természetszerűleg a törvényben le kellett szögezni, hogy ezt nemi dugsegélykép és — nem tudom, milyen — bizalmi úton adják. Ezért törvényben kodifikáltuk azokat a járandóságokat, amelyeket a főpolgármester részére biztosítottak. Előttem szólott t. képviselőtársaim arra mutattak rá, hogy a főpolgármester személye tulajdonképpen felesleges. Tény és igaz, hogy a törvényhatóságok autonómiája ma már anynyira megvan nyirbálva, annyi felügyeleti jogkört lehet kisajátítani a kormányhatalomnak, a belügyminisztériumnak, hogy teljesen felesleges egy külön exponenst ott tartamok. Teljesen igazat adok az előttem szólott képviselő uraknak: ez óriási megtakarítást jelentene az államháztartás budgetjében, ha már az államháztartás vállalja ennek a költségeit. Mert a belügyminiszter úrnak nincs igaza abban a kérdésben, amikor azt mondja, hogy az 1927 : V. t.-cikk az 1930 : XVIII. t.-cikk létrejövetelével hatályon kívül helyeztetett, s ezért nem lehet a székesfőváros pénzügyi ellenőrzésére külön biztost, külön pénzügyi ellenőrt kiküldeni. Én ezzel ia felfogással szemben az ellenkező álláspontot foglalom el, mert az 1930 : XVIII. t.-cikk utolsó szakasza, a 106. szakasz megmondja, hogy mely törvények és rendeletek helyeztettek hatályon kívül, ez a szakasz pedig az 1927 : V. t.-cikket egyáltalán nem említi és erre nem tér iki. Ennek hatálya tehát a maga teljes egészében megvan. Érdekes, hogy az 1930 : XVIII. t.-cikk az indokolásában következőket mondja a főpolgármesterre vonatkozólag (olvassa): »Azért kell fenntartani ezt a rendszert, hogy az államfő három jelöltet állít, akik közül a törvényhatósági bizottság szabadon választ, mert ez a választás szorosabb köteleiket teremt a főpolgármester és a székesfőváros között, mint aminő főispánok és a vidéki törvényhatóságok között fennáll. A főpolgármester személyének a kiválasztása ugyanis nem kizárólag az államfőtől függ, hanem résziben a székesfőváros elhatározásától is függővé tétetik ... stb.« Ebből is méltóztatnak látni, hogy az 1930 : XVIII. t.-cikknek a főpolgármesterre vonatkozó indokolása apodiktice kimondja azt, hogy kapcsolatot akar teremteni a főpolgármester és a székesfőváros autonómiája között. A belügyminiszter úr azt méltóztatott mondani beszédében, hogy »én tiszta bort akarok tölteni a pohárba.« Hát mi is. Azt mondotta a belügyminiszter úr, hogy (olvassa): »Az eddigi főpolgármesterek nem voltak függetlenek a főváros törvényhatóságától és azoktól a tényezőktől, amelyeik a főváros törvényhatóságát vezetik.« Én nem tudom megérteni, . hogy a belügyminiszter úr mire céloz, amikor azt mondja, hogy »azoktól a tényezőktől.« A főpolgármester eddig mindig független volt, saját akaratát érvényesítette, senkitől magát befolyásoltatni nem hagyta. Ez a »tényező« csak az autonómia lehet, az autonómia mögött azonban ott állanak a választó polgárság nagy tömegei, s a választó polgárság nagy tömegei természetszerűleg megkívánják azt, hogy exponenseik benn a törvényhatóságban azt az álláspontot képviseljék, amelyre kiküldettek. Hiszen az egész parlamentarizmus életében az a^borzasztó és az rombolja le az egész parlamentáris rendszert, hogy odakinn a választók előtt a választás előtt mást beszélnek, mint amit a zöldasztalnál és a törvényhozásban megvalósítani kívánnak. Mást hirdetnek odakinn és mást hirdetnek idebenn a törvényhozásban és a törvényhatóságban. Természetszerűleg ezért nem látok, én semmiféle fenyegető momentumot abban, hogy a főváros törvényhatóságának az álláspontja egyes kérdésekben érvényesüljön. Nem tudok osztozni a belügyminiszter úrnak a főpolgármesterre vonatkozó abban a megállapításában sem, hogy Budapest székesfőváros főpolgármesterét mint különös funkcionáriust ki kell emelni a többi főispánok karából. Ha mi keressük a falu és a város közötti kigyenlitődést, ha nem akarjuk, hogy a vidéki törvényhatóságok mindig szembenálljanak a főváros törvényhatóságával, ha ezért különféle 'konferenciákat tartunk, — amint erre Schandl igen t. képviselőtársam is olyan nyomatékosan rámutatott, (Petrovácz Gyula: Ügy van! Nagyon^helyes!)

r akinek a beszédét nagy szeretettel és szimpátiával fogadtuk nemcsak mi, hanem az egész ország gazdaközönsége, az egész ország törvényhatóságai, valamint a főváros közönsége — akkor méltóztassék megengedni, hogy én ezt a bizonyos diminuciót, amelyet ez a törvényjavaslat és különösen a belügyminiszter úr indokolása a többi főispánokkal szemben gyakorol, a magam részéről nem írjam alá. Rá akarok mutatni arra is, amire Petrovácz Gyula igen t. barátom alludált indítványában, t. i. a királyi cím bevételére. En a magam részéről ettől nem tudnék elzárkózni és nagyon helyesnek tartom ebbeli álláspontját, nem mintha mi bármi tekintetben fel akarnók idézni a királykérdést, — hiszen ez olyan probléma, amelyet nekünk ki kell kapcsolni