Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 193k március 9-én, pénteken. 591 azzal a céllal, hogy a főpolgármester, aki magasabb fizetést is élvez, mint a főispánok, ezáltal a többi főispánok közül kiemelkedjék. (Eckhardt Tibor: Megtévesztésre ad alkalmat!) Ez abszolúte nem megtévesztése az autonómiának. Egy sokat vitatott és támadott pontja ennek a javaslatnak a polgármester és az alpolgármesterek állásának betöltése. Azt méltóztattak itt sokan állítani, hogy az a rendelkezés, amely szerint ennek a három állásnak a betöltése az államfő megerősítése alapján történik, sérti az autonómiát. Bocsánatot kérek, ebben nem tudok felfedezni autonómia-sértést. Ennek a rendelkezésnek az az oka, hogy Budapest jelentősége a magyar állam és a magyar nemzet szempontjából olyan óriási s annyira összehasonlíthatatlanul nagyobb bármely más főváros jelentőségénél, tekintettel az ország összezsugorodottságára, hogy igenis gondoskodni kellett minden időkre és minden körülmények között arról, hogy ennek a törvényhatóságnak első tisztviselője és felelős vezetője azt az irányzatot képviselje, amelyet az államfő helyesel. (Helyeslés a jobboldalon és a középen,) Ne méltóztassék itt az államfőt a kormánynyal összetéveszteni. Jelentősége van annak, hogy nem a belügyminiszter, vagy a kormány, hanem az államfő erősíti meg a polgármestert, mert az államfő minden politikai szemponton felül áll és minden körülmények között politikai szempontokra — értem ezalatt a pártpolitikai szempontokat, — való tekintet nélkül dönt. (Rassay Károly: Nem tehet mást, mint amit a kormány akar!) Hogyne tehetne mást! Elküldi kormányát, ha neki az nem tetszik. (Elénk ellentmondások balfelől. — Rassay Károly: Akkor jön a másik kormány! — Elnök csenget.) Azt hiszem, nem kell erről a kérdésről tovább vitatkoznom, csak alá húztam ezt a differenciát, aimiely a két dolog között van. (Rassay Károly: Nem egy kormányról, hanem a kormányról van szó, az jegyzi ellen!) T. Képviselőház! Azt hiszem, nem kell tovább indokolnom ezt a rendelkezést. A fővárosnak jelentősége és fontossága a magyar állam élete szempontjából ezt a rendelkezést teljes mértékben indokolja. (Rassay Károly: Hogy lehet szétválasztani a kormányt a kormányzótól!) Nem választottam szét, csak azt mondottam, hogy ezzel is hangsúlyozva van ennek a kérdésnek jelentősége. (Rassay Károly: A miniszteri tanácsost is az államfő nevezi ki! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Kérem Rassay képviselő ur, ne zavarja folyton a miniszter urat. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A harmadik kérdés, amelyet szintén meglehetősen támadtak, a javaslatnak az a rendelkezése, amely a közgyűlési tagok létszámát leszállítja. Ezt nem abból a szempontból támadták, mintha ez az új taglétszám nem volna elegendő, legalább is azt hiszem, Payr Hugó képviselő úron kívül senkisem említette ilyen vonatkozásban a kérdést, hanem egyéb vonatkozásban támadták. Abban a vonatkozásban támadták tudniillik, hogy az az arány, amely a választott és a nem választott bizottsági tagok között az 1930 : XVIII. törvényben statuálva volt, most a választott bizottsági tagok terhére megváltozik. t Adminisztratív indokokból tartottam szükségesnek a létszámleszállítást és semmiféle vonatkozásban sem akartam érinteni azt a konstrukciót, amelyet az 1930 : XVIII. te. lefektetett, ennélfogva eredeti javaslatomban megvontam a szavazati jogot az úgynevezett szakszerűség alapján bent ülő bizottsági tagoktól. Éppen azért, mert ezek szavazati jogának megvonása után teljesen megmaradt az 1930 : XVIII. tc.-ben a választott és nem választott bizottsági tagok között statuált arány, sajnálom, hogy a bizottság akaratain ellenére ezeknek szavazati jogot adott. Miután azonban elvi kérdésről volt szó és miután igenis súlyt helyezek arra, hogy az 1930 : XVIII. te. által konstruált arányok változatlanul megmaradjanak, ezért itt a plénuniban is előterjesztem azt a módosító javaslatot, mely szerint ebben a tekintetben állíttassék vissza az eredeti szöveg, mert csak ilyen módon van tényleg biztosítva az a helyzet, amelyet az 1930 : XVIII. te. állított fel, és mert, ha ez nem állíttatik vissza, akkor méltán lehet panaszkodni arról, hogy itt az autonómia bizonyos sérelmet szenved. Többen kifogás tárgyává tették azokat a rendelkezéseket, amelyek a választott bizottsági tagok kerületenkénti eloszlása tekintetében a törvényben foglaltatnak. Ebben a tekintetben sem akartam érinteni az 1930 : XVIII. te. struktúráját (Vázsonyi János: Elég kár!) és ezért csak egyszerűen lineárisan szállítottam le minden kerületben a bizottsági tagok számát. Igaz, hogy ezáltal a kisebb kerületek valamivel rosszabb helyzetbe jutottak, de mivel ez a rosszabb helyzet csak törtszámban fejezhető ki, azt hiszem, azt lehet mondani, hogy megmarad helyzet, amely az 1930 : XVIII. te. alapján volt. (Vázsonyi János: De ez nagyon rossz helyzet!) Hogy valóban rossz helyzet-e, vagy nem, az vitatható. Erről most nem kívánok beszélni, mert nem akartam az egész választójogi szisztémát érinteni, még pedig azért nem, mert amint méltóztatnak tudni, az országos választójog reformjával is foglalkoznunk kell és én feltétlenül szükségesnek és kívánatosnak tartom azt, hogy az országos választójog a fővárosi választójoggal összehangban oldassék meg. Ezért nem kívántam az 1930:XVIII. tc.-nek az ajánlási rendszerrel kapcsolatos sokat támadott rendelkezésével sem foglalkozni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Már a bizottságban is kijelentettem és itt is kijelentem, hogy az a rendszer, amelyet az 1930:XVIII. te. az ajánlások körül létesített, igenis lejárta magát, mert rendkívül sok visszaélést eredményezett, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) éppen úgy, mintahogyan lejárta magát az országos választójogra vonatkozó ajánlási rendszer is, és mind a kettő reparációra szorul. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De most a választójogi rendszer érintésével ezt a részt kiragadni és újra szabályozni különösen olyan módon, mint ahogyan a bizottságban ajánltatott, tudniillik, hogy vegyem át az 1925 : XXVI. te. rendszerét, vagyis vegyek át egy már szintén lejárt és diszkreditált rendszert, nem tartottam helyesnek és ezért az a véleményem, hogy ez a kérdés csak a választójog reformjával kapcsolatban lesz megoldható. (Bródy Ernő: Es ha addig választás lesz? — Rassay Károly: Akkor ezzel az erkölcstelen rendszerrel választunk annak ellenére, hogy a törvényhozás felismerte helytelenségét!) Nem tehetek róla, nem tudom másképpen elintézni a dolgot. (Bródy Ernő: Itt az alkalom!) Lehetetlenség az egész kérdéskomplexusból egy ilyen részletkérdést kiragadni és azt külön rendezni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.)