Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

392 Az országgyűlés képviselőházának 2 A következő rendelkezés, ami rendkívül erős támadások tárgya volt: a törvényhatósági tanács megszüntetése. A törvényhatósági tanács megszüntetésében engem egy elvi álláspont vezetett, amely elvi álláspontom a főváros ügyvitelének, háztartásának és vezetésének két évi nagyon alapos megfigyelése után érett meg bennem és ez az elvi álláspont az, hogy egy ilyen nagy törvényhatóságban, ahol természetszerűleg a politikai pártok élnek és ütköznek, megengedhetetlen dolog az, hogy a konkrét közigazgatás intézésében a pártokból álló úgynevezett laikus testület vegyen részt, vagyis, hogy azt ruházzuk fel konkrét közigazgatási ügyek intézésére hatósági joggal. T. Ház! Azon az állásponton vagyok, hogy az autonómiának úgynevezett laikus szervei hivatva vannak arra is, és igenis joggal követelhetik azt, 'hogy az adminisztrációt, az autonómiának másik szervét a legmesszebbmenőleg ellenőrizhessék, de maguk nem hivatottak arra, hogy az adminisztrációt intézzék. (Eckhardt Tibor: Irányítsák!) Más kérdés azután az, amit a bizottságban Rassay képvdselő úr kifogásolt és amit én a bizottságban úgy neveztem, hogy ez az úgynevezett kormányzati tevékenység, vagyis azoknak az irányvonalaknak a megszabása és azoknak a feladatoknak elvégzése, amelyeket a törvény a közgyűlés hatáskörébe sorol. Azoknak a feladatoknak elvégzése, amelyek inkább külön autonóm akaratmegnyilvánítást kívánnak, nem is vonhatók el a közgyűléstől. De maga az adminisztráció, az egyes konkrét ügyek elintézése, azoknak a hivatalnokoknak kezébe való, akik fegyelmi felelősség alatt állanak, akik esküt tettek, akik ennek az eskünek hatása alatt működnek és felelősségre vonhatók. (Rassay Károly: De százezer pengőn • felül a laikus elem fog dönteni!) Azért, mert a 100.000 pengőn felüli kérdéseknél már úgy találtuk, hogy az autonómia külön elhatározása szükséges. (Rassay Károly: Ha nagy az összeg, akkor dönthet^ a laikus!) Ne méltóztassék a kérdést így beállítani. (Rassay Károly: Ahogy a miniszter úr mondja!) Az eddigi rendszer az volt, hogy a közigazgatás túlnyomó része ennek a laikus tanácsnak a kezében volt. Nem akarok itt érzékenységeket sérteni, egyáltalában nem vádolok semmiféle pártot, de azt meg kell állapítanom, hogy a pártpolitikai érdekek egyfelől túlságosan belenyomultak a konkrét ügyek intézésébe (Bródy Ernő: Kozma úr, fogadja el a javaslatot! — Zaj.), másfelől a pártok túlzott érvényesülése következtében a tisztviselői kar plves'/tette felelősségérzetet (Zaj. — ti álljuk! Halljuk!) és elveszett a felelősségrevonhatás lehetősége is az esetek túlnyomó részében. Ezt én egészen objektíve megállapítom. Nem akarok senkit sérteni, bántani, senki nem tehet erről. Erről az a rendszer tehet, amelyet a fővárosban az 1930:XVIII. te. inaugurált. Ez volt az oka annak, hogy a törvényhatósági tanács megszüntetését javasoltam. A törvényhatósági tanács hatáskörének az a része, amely mondjuk az adminisztrációhoz, az igazgatáshoz, a napi igazgatás keretébe sorozható, megy át elvileg a polgármester hatáskörébe. Azok a dolgok ellenben, amelyek — hogy úgy mondjam —• kormányzatiak, vagy fontosságuknál fogva külön speciális akaratelhatározást kívánnak meg, azok a közgyűlés hatáskörébe kerülnek. Azt hiszem, hogy evvel éppen az autonómia gondolatának tettem szolgálatot, éppen az autonómiát vittem előre és szélesítettem, '51. ülése 19SU március 9-én, pénteken., amikor a közgyűlésnek több beleszólást adtam a dolgokba, mint amennyi eddig volt. Ezzel a rendelkezéssel szemben felhozzák azt, hogy igen, de most a közgyűlés permanens közgyűlés lesz. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) a közigazgatás meglassudik, a közigazgatás elevensége fog szenvedni ezáltal. Egészen kétségtelen az, hogy autpnóm testületeknek szélesebb körben való bevonása az igazgatásba mindig bizonyos időt igényel, — hogy úgy mondjam — bizonyos időpazarlással jár és^ bizonyos fokig nehézkesebbé is teszi az apparátust, de viszont sok tekintetben megnyugtatóbb. Ezért nem. aggódom amiatt, hogy a székesfőváros közigazgatási rendszere e szerint a törvényjavaslat, illetve ha ez törvényerőre emelkedik, törvény szerint nagy nehézségekbe és nagy időpazarlásba fog ütközni. Amennyiben ez bekövetkeznék, még mindig van mód arra, hogy a közgyűlés ügyrendjének, az ottani ügyrendi szabályoknak megfelelő módosításával a főváros olyan (helyzetet tudjon teremteni, hogy a felesleges időpazarlás az ügyek intézésénél elkér ül tessék. Nagyon támadott pont volt — pedig tulajdonképpen nem jelent változást, legalább lé, nyegbeli változást nem az 1930. évi XVIII. tc.-kel szemben — a tisztviselői állások betöltésének módja. Ami itt a — mondjuk — nem üzemi kategóriát illeti, abban a tekintetben a változás csak az, hogy eddig a tanács jegyzőket és a főjegyzőket a tanács választotta, ezentúl pedig a polgármester fogja kinevezni őket. Ebben az egész rendszerben, amelyet ebben a javaslatban felépítettem, az a szempont vezetett i engem, hogy miután most a polgármester tényleg felelős lesz az autonómiának, tényleg óriási felelősséggel és óriási hatáskörrel, biztosítani kell számára azt a jogot, hogy a munkatársait maga válassza meg tisztán szakszerűségi alapokon. Mindazokat a primipilusokat, akik elsősorban hordják a felelősséget a főváros ügyvitelében, a közgyűlés fogja választani, de nem látom semmi értelmét annak, hogy azokat az alsóbbrendű tisztviselőket, akik közül azután a szelekció történik, akik kinevelődnek vezetőknek, ne tisztán szakszerűségi és rátermettségi szempontok alapján az arra hívatott polgármester vegye maga mellé munkatársaiként. Meg vagyok róla győződve, hogy a szelekció így jobban fog megtörténni és a polgármester jobban is tudja viselni a felelősséget azokért az emberekért, akiket maga állít maga mellé. Már sokkal súlyosabban kifogásolt rendelkezése a törvényjavaslatnak az, amely az üzemekre vonatkozik. Súlyosan kifogásolták már azt is, hogy az üzemek igazgatásának konstrukciójában megszüntetni javasolom ezzel a törvénnyel az üzemi igazgatóságokat, amelyek eddig intézkedő hatáskörrel rendelkeztek és hogy az intézkedés jogát és felelősségét az üzemvezetőre ruházom, niellé csak egy üzemi választmányt állít fel a törvényhatósági bizott- f ság, amelynek véleményező és tanácsadó joga van, de döntési joga és felelőssége a döntésért nincs. • T. Képviselőház! A főváros üzemei olyan nagy jelentőségű dolgok, hogy abszolút szakavatott vezetést kívánnak és ezt a szakavatott vezetést én más kézben nem tudom megtalálni, mint egy felelős, arra hívatott szakértő üzemvezető kezében. (Rassay Károly: Ez igaz!) Ez az indoka röviden ennek a rendelkezésnek. Ugyanennek az indoknak, illetve egész elgondolásomnak következménye az, hogy az üzem-