Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

386 Az országgyűlés képviselőházának i méltóztatik tudni, t. belügyminiszter úr, hogy ez nem kevesebb, mint 9*6 millió pengővel terheli meg a főváros lakosságát. Miért % Azért, mert Budapesten évente 120 millió liter tej a fogyasztás és a fővárosban 32 fillérért veszik a fogyasztók a tejet, holott nagyon szépen meg tudnák szerezni a vidékről felhozott tejet 24 fillérért. (Felkiáltások: 20 fillérért!) így sokkal jobban járna a gazdaközönség is és a főváros lakossága is. Itt van a burgonya-ügy. Budapest polgármestere, Sipőcz Jenő, a tanácsülésen a ml helyeslésünk mellett tiltakozott, hogy ne terheljék meg Budapestet a burgonya centralizációjával. Fel is emelte szavát és olyanirányú kéréssel fordult az igen t. földmíyelésügyi kormányzathoz, hogy tekintsen el ettől a burgonya centralizációtól. Nem történt semmi. Másfélmillió pengő siratja a főváros polgárainak zsebét azért, amiért ez az intézmény megvan. 21 millió pengőt tesznek ki ezek a tételek összesen. Ha tehát én azt mondom, hogy a főváros budgetjében a deficit nem 10, hanem 10 és 20 millió pengő között ingadozik, akkor itt vannak azok a tételek, amelyekben nagyon szépen meg lehet ennek az ellentételét találni. Van itt azonban még más is. A kormány 1931. szeptember 13-án az általános forgalmiadó kezelését a fővárosra bízta. Addig, amíg ez a forgalmiadó 2% volt, a főváros negyedrészben részesült belőle. Amikor felemelték egy százalékkal, akkor már egy kormányintézkedés folytán tartalékolni kellett ezt a bizonyos egy százalékot, még pedig azért, hogy ez a vidék gazdatár sadalmának megsegítésére fordíttassék. (Eckhardt Tibor: A vidéki városok Speyer-kölcsöneinek kamatait fizetik ebből.) Nem tudom, mire fordítják, a részletek ebben a pillanatban nem érdekelnek, csak tényként állapítom meg, hogy ez a csekély légy százalékos tartalékolás ötmillió pengőt tesz ki. Mi kértük, hogy ebből juttassanak vissza bizonyos összegeket és az egész összegből mindössze 400.000 pengő jutott a székesfővárosra. De itt van a 31.450., továbbá a 31.503. számú rendelet, amely a gazdasági és hitelélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szól. Ki méltóztattak adni ezt a rendeletet, amely az úgynevezett szükségadót szolgálja. Budapest székesfőváros közönsége 36 millió pengőt fizetett be. Mi nem kifogásoljuk ezt, sőt igenis, szükségesnek tartjuk a vidék ínségeseinek segítségére menni, de mindebből a hatalmas összegből mi csak 600.000 pengőt kaptunk vissza, holott az ínségesek, a rászorulók, a nyomorgók száma aránylag sokkal nagyobb a fővárosban, mint a vidéken. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után rátérjek még egy másik kérdésre, amely engem, mint annak a városgazdasági bizott s ágnak az elnökét érint, amely bizottságot, illetőleg a városgazdasági osztályt jónak látta a félhivatalos — vagy nem tudom, milyen lapnak nevezzem — Függetlenség című lap megtámadni azzal, hogy így meg úgy gazdálkodott. (Eckhardt Tibor: Ök jobban gazdálkodnak.) Ernszt Sándor helyesen mondta, hogy nincsen nagyobb destrukció, mint a sajtó útján elkövetett destrukció azok részéről, akik ilyen cikkeket írnak és olyan dolgokat hoznak elő, amelyek a tényeknek nem felelnek meg. Sem időm, sem kedvem nincs arra, hogy a többi osztállyal foglalkozzam, csak az enyémmel foglalkozom. (Eckhardt Tibor: Ehhez adtátok a szubvenciót!) Azt írja ez a lap (olvassa): »A városgazdasági # ügyosztályban költségvetésileg '51. ülése 198% március 9-én, pénteken. biztosították az alábbi fizetésen felüli tételeket: leltározás és letétek kezelése 20.000 pengő«. Ez az igen t. úr, vagy nem tudja a költségvetést olvasni, vagy felületes, vagy talán azt is szabad megmondanom, hogy nincs minden rosszindulat híjján. Mert igaz az, hogy leltározásra — hiszen mindenütt szükség van erre — fel van véve 10.000 pengő. Hogy mindjárt pontos adatokat mondjak, a költségvetés 562. oldalán ingóságok leltározására van 10.000 pengő felvéve, de a letétek kezelése nem kiadás, hanem bevétel. Az 564. oldalon az van, hogy: letétek kezelése, 10.000 pengő. Miből áll ez? A készpénzkezelés során mutatkozó kamatjövedelemből. Méltóztatnak tudni, hogy a fővárosnál munkáé kérnek, pályáznak. Ezeket az összegeket a székesfőváros, mint gondos gazda, nem nagyja kamatozatlanul, tehát erre az a 10.000 pengő nem mint kiadás, hanem mint bevétel van felvéve Csak egy példát mutattam arra, hogy az emberek egy része mennyire tág lelkiismeretű és az az úr, aki ezt írta, méltó az elítélésre, a hivatalos, vagy félhivatalos orgánum pedig méltatlan arra a szubvencióra, amelyet a székesfőváros pénztárából felvesz. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Homonnay Tivadar: Mindenesetre kérem —, bár előre gondolom, hogy nem veszem majd egészen igénybe — beszédiőmnek egy órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejének egy órával való meghosszabbításához hozzájárul. Homonnay Tivadar: A székesfőváros a sajtót támogatni kívánja, szükségesnek és kö- * telességének tartja a sajtót támogatni; ezért nem kíván ellenszolgáltatást, de azt megkívánhatja, hogy az a sajtó, amely a székesfőváros anyagi szolgáltatását igénybeveszi, legalább igazat írjon és ne valótlant. Mindenesetre annak az úrnak nagyon furcsa szájaízére vallhat ez, aki f ennek tudatában és érzésében ilyen cikket írt és ennyire megmételyezte a székesfőváros közönségének könnyenhívő részét. Igyekszem igen gyorsan előremenni. Ami a szociálpolitikai kérdéseket illeti, ezeket elmondották már barátaim a pártomban és az itt felszólalt többi urak is, tehát sem statisztikai, sem egyéb adatokkal nem akarok a Ház elé jönni; meg kell azonban állapítanom, hogy a székesfőváros rendkívül nagy nehézségekkel küzd akkor, amikor szociális intézményeit, szociális szolgáltatásait továbbra is fenn akarja tartani, sőt fokozni kívánja, annak ellenéré, hogy rendkívül súlyos, nehéz a gazdasági helyzet. Súlyosbítja a helyzetet még az, hogy e szociális ^ szolgáltatások igénybevevőinek, a nyomorgóknak, a nélkülözőknek száma naprólnapra egyre nő. Mint érzékeny embernek, — ne méltóztassanak rossznéven venni — még egy sérelmem van: őszintén megmondom, nekem jobban fáj igen t. r

miniszter úr, az indokolás, mint maga a törvényjavaslat. Nem^ azért, mintha a tör- * vényjavaslatot helyeselném, hanem azért, mert olyan indokolással méltóztattak idehozni a Ház elé ezt a javaslatot, amilyen indokolással javaslatot még nem hoztak ide. Nem tudok indokolást, mely annyira bántó, annyira sértő, igazságtalan, jogtalan, félrevezető lett volna és annyira helytelen információkkal, talán még azt is mondhatnám, hogy tudatosan^ rosszindulatú információkkal vezette volna félre az illetékes köröket. Azért teszem ezt szóvá, mert . ez a törvényjavaslat, — amint látom --*- bekerül