Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

382 Az országgyűlés képviselőházának Ï samnak a párt nevében mondott tegnapi dekla rációja — bennünket ez nem érint, a kellő helyről pedig- valószínűleg meg méltóztatnak kapni a választ — amelyben az általánosság ellen tiltakozik az igen t. képviselőtársam, ugyanakkor azonban ennek a törvényjavaslat szükségességének indokolására az általános vádakat méltóztatik felhozni. Annak ellenére, hogy a vita már hosszú idő óta tart, sajnálom, hogy a t. túloldal a 8 órás ülésekre tért át, mert egy ilyen nagyfontosságú törvényjavaslat vitája még nívósabb lehetett volna, mert kevesebb fizikai fáradságot igényelt volna, ha a törvényjavaslatot nem 8 órás üléseken tárgyaltuk volna. Mindenki megállapíthatja, hogy abszolút szakszerűen, objektiven és — a humort kivéve — minden személyi él nélkül folyt le ez a vita. Őszintén megmondom az igen t. belügyminiszter^ úrnak, — amit különben már volt szerencsém bejelenteni a Házban — hogy a magyar parlamentben, legalább is a forradalmak óta megalakult Házban olyan erős és mondhatnám olyan éles vita még nem volt, mint amilyen éles vita folyt volna erről a törvényjavaslatról abban az esetben, ha a kormány az eredetileg tervezett formában nyújtotta volna azt be. Nagyon helyesen alkalmaztak a javaslatra egy kettős féket, amely bennünket kötött. Az egyik fék a javaslat eredeti elgondolásának, a kormánybiztos kiküldésének és az autonómia felfüggesztésének elejtése, a másik pedig — őszintén megmondom a miniszter úrnak — az, hogy a miniszter úr védi a javaslatot és nem a miniszterelnök úr. (Ügy van! Ügy van! a balodalon.) Egészen más lett volna a helyzet, ha itt a miniszterelnök úr védi a javaslatot s nem az igen t. belügyminiszter úr. Mi a túloldalról sokkal erősebb támadásokat, újabb terhelő adatokat vártunk. Mi, akik a törvényhatóság életében 15 esztendő óta bent élünk, s napról-napra foglalkozunk és dolgozunk a fővárosi ügyeken, elcsodálkoztunk azokon az előre dobott híreken, hogy itt a székesfőváros adminisztrációjáról, az üzemekről és egyebekről hatalmas anyagot fognak felvonultatni; talán nyugtalanul is vártuk ezt, mert utóvégre mi sem »tudhatunk mindent. Helyesen mondotta Payr t. képviselőtársam az előbb, hogy a főváros adminisztrációjának egyes részei nagyon lassan működnek. Nekem is volt egy esetem, amikor én javasoltam fegyelmit a főváros egyik bizottságában egy tisztviselő ellen, mert a tanácsi határozatot nem hajtotta végre. Azért azonban, mert akadt egy ilyen tisztviselő, nem lehet általánosítani. Azt hittük, hogy az adminisztráció tekintetében és egyéb vonatkozásokban is egészen új dolgokkal méltóztatnak jönni, s hogy különösen Gáspárdy igen t. képviselőtársam fog olyan nagy dolgokat felvonultatni, amelyek bennünket megdöbbentenek. Ezek a támadások azonban elmaradtak, egyszerűen azért, mert nincs alapjuk s mert nincs ok és nincs lehetőség arra, hogy a székesfőváros ellen ilyen támadásokkal lehessen az igen t. Ház elé jönni. Igen sokan kifogásolták a t. túloldalról az alkotmányvédő blokk megalakulását. A blokk akkor született meg, amikor az eredeti tervezet tudomásunkra jutott; amikor pedig ezen változtatások történtek, ez a blokk továbbra is fennmaradt, (Rassay Károly: Minden oka '51. ülése 193% nùârcius 9-én, pénteken. megvan rá!) mert a blokk úgy látta, hogy a törvényjavaslatban még mindig vannak olyan intézkedések, amelyeket a főváros érdekében nem lát feltétlenül szükségeseknek. A blokk tagjai pártárnyalatra való különbség nélkül hűen, odaadóan teljesítették kötelességüket anélkül — méltóztattak a vitából látni —. hogy bárki is személyi kérdésekkel jött volna elő, amit nem is tartottunk szükségesnek Ez a blokk nem vindikálja magának azt. hogy egyedül vagy legfőképpen az ő befolyására történt, hogy az igen t. belügyminiszter úr, illetőleg: nem is a belügyminiszter úr — mert nála nem voltak nagy bajok, — hanem, hogy a miniszterelnök úr revízió alá vette az ő állásponját. (Rassay Károly: Azóta sem láttuk! — Őrgróf Pallavicini György: Meg sem mer jelenni!) A túloldal túlnyomó többségének vezére volt az, akinek befolyására az igen t. kormány, a miniszterelnök úr, revízió alá vette álláspontját. (Rassay Károly: Ki volt az? Melyik vezér?) Bethlen István gróf! Azt hiszem, nem méltóztatnak Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam érdemeit ezzel csökkenteni, és azt hiszem, a túloldalról sem kicsinyli le senki sem Bethlen István gróf közbelépését, amelyet mi magunk is helyeseltünk, de ha gróf Bethlen István közbelépett és kérte — igen helyesen — a javaslat egyes rendelkezéseinek az autonómia szempontjából való megváltoztatását és a belügyminiszter úr ezt méltóztatott igen helyesen akceptálni, ez nekünk rendkívül nagy örömünkre szolgál. De egy tényt meg kell állapítanom, hogy akkor a volt miniszterelnök úr — majdnem azt mondottam, hogy miniszterelnök úr — lelkileg vagy elgondolásban valahogyan a blokk álláspontjára helyezkedett és ha a blokk álláspontjára helyezkedett, akkor úgy érzem, hogy volt pillanat, amikor a volt miniszterelnök úr a blokknak tényleg tagja is volt. (Derültség.) Ezt diktálja a logika, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: AláI írta a belépési nyilatkozatot? — Rassay Károly: Nem volt belépési nyilatkozat. — Meskó Zoltán: Lélekben is ott lehet lenni. — Bródy Ernő: Nem volt semmiféle formalitás!) Nem kellett semmit sem aláírni, egyikünk-sem írta alá a blokkba való belépési nyilatkozatot. Lelkileg éreztünk egyet és az autonómia védelmének nagy, magasztos eszméje alapján helyezkedett a volt miniszterelnök úr is erre az álláspontra. A belügyminiszter úr ne vegye rossznéven, ha még egy lépéssel továbbmegyek. Ügy érzem, hogy a belügyminiszter úr (vitéz Keresztes-Fi scher belügyminiszter: Én is tagja voltam? — Derültség. — Eckhardt Tibor: Nem szégyen, ha így van!) szintén bent volt a blokkban; úgy érzem, hogy nem is szégyen a blokk ilyenirányú elgondolásával 'egyetérteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A belügyminiszter úr azáltal, hogy álláspontunkat részben el méltóztatott fogadni, szintén a blokk eljárását méltóztatott igen helyesen • honorálni, amiért nemcsak egyénileg vagyunk hálásak a belügyminiszter úrnak, hanem a főváros autonómiájának szervei is, annak az elgondolásnak alapján állva, hogy a belügyi kormányzat mégis csak bizonyos mértékben engedményeket tett, bár ezek az engedmények a blokk tagjait teljes mértékben nem elégítik ki. (Rassay Károly: Végül még Sztranyavszkyt is belépteti a blokkba!) Elhisszük, hogy ez a javaslat nem fog politikai célokat szolgálni — ezt a belügyminiszter úr mondotta —, addig, amíg a belügyminiszter úr a helyén ül, (Meskó Zoltán: Neki elhiszem!) mert a belügyminiszter úr nyi-