Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-251
374 Az országgyűlés képviselőházának 25 hosszadalmasan és a nyilvánosságrajutás állandó veszélye mellett lehetett tárgyalni és amelyeket csak így lehetett rásózni a fővárosra. Most a takarékosság és az előrelátás korszaka következik, amikor ezzel a gáttal többé nem kell számolni. Vájjon jó lesz-e ez, vájjon a politikai és gazdasági rendteremtésnek ebben az alkotólázában gondoltak-e arra, hogy mi következik mindebből 1 ? Miért kell tehát n szavakkal játszani, miért kell autonómiáról beszélni és a centralizmust tagadni, miért nem mondjuk ki egészen egyszerűen azt, hogy ami itt készül, az nem más, mint a fasiszta átalakulás egyik alakja, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) f asiszmus a hazai szükségletekhez, a hazai problémákhoz, a hazai talajhoz alkalmazva (Farkas István: Beillesztve a hazai talajba!) és a hazai öncélúságokat figyelembe véve. Es ez sikerülni is fog, mert hiszen egy gazdasági leromlás idején, amikor a gazdasági válság letöri az ilyen törekvések legélesebb legerősebb ellenségének, a proletariátusnak ellentálló erejét, a diktatúra mindig sikerül. (Buchinger Manó: Akkor Londonban többségre jutott a Labour Party!) De amikor a diktatúra sikerül, még mindig megmarad az a probléma, (Buchinger Manó: Londonban már elkezdték a söprést) hogy a tömegeket nem lehet erőszakkal jól lakatni. (Farkas István: Két éven belül mi is söprünk! Erre nem gondolnak az urak!) Ezzel a javaslattal le lehet csendesíteni az elhelyezkedést követelő rokonságot, le lehet csendesíteni az elhelyezkedést váró janicsárok serégét, akik most verik a fazék fenekét, mert éhesek, de akármilyen terebélyes is egy családfa, a család még sem az ország és az ország népe is éhes és enni kér, még pedig azért, mert nem adnak neki. Mit esziik ma odakint a magyar falu népe? Sótalan kenyeret. (Farkas István: Ügy van! Sót sem tudnak hozzá venni!) Megértik-e az urak idebenn, hogy mit jelent a sótalan kenyér, milyen szörnyűséges vád, milyen borzalmas tetemrehívás ez a mai rendszer ellen? Nem adnak sót a kenyeréhez, még a maradék kenyerüket is elveszik és hogy ne lássák az egy foknyi különbséget, a főváros népét, a főváros dolgozóit is lesüllyesztik a sótalan kenyér színvonalára, így haladnak lépésről lépésre előre. A totalitás sikerülni fog. De ne felejtsük el mégsem, hogy ennek a céltudatosan előretörő szándéknak mi a vége és mi jön azután az ilyen lépés után, amikor valóban elér a céljához Mi ezt az új éhségtörvényt az éhes dolgozó nép nevében utasítjuk vissza és a szabadságjogoknak ezt az új megtiprását, a mindig rendi, a mindig osztályalkotmánynak ezt a tökéletesbülését nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megkaptuk a történelmi leckét megint és csak azt mondhatjuk valamennyien, hogy köszönjük szépen, a dolgozó milliók tanulni fognak ebben az iskolában, amelyben ilyen nagyszerű, szemléltető oktatással, a szemléltető oktatásnak ezzel a brutális eszközével fejükbe verik azt, hogy hol a helyük. Önök mennek előre a maguk útján és azt hiszik, hogy az éhes nép, mert az éhsége miatt csak kenyérre lehet ma gondja, meg is halt a szabadság és a jog követelése számára. Oh, nem, korántsem! Egyéneket el lehet hallgattatni, egyéneket a kenyérgonddal le lehet fékezni, egyéneket és pártokat meg lehet fojtani, de nincs hatalmuk 1. ülése 193 If március 9-én, pénteken. a gazdasági események felett, nincs hatalmuk a gazdasági történések felett, amelyek minden törvény dacára új és új problémákat dobnak fel. A nyomort megszüntetik 10—20—100 család számára, akiket beültetnek a fővároshoz, de nem függetleníthetik magukat millió és millió éhes ember sorsától, azoktól a sorsoktól, amelyek elöntik ezt a jól és nagyszerűen berendezett, szisztémájában, fogyasztásában és termelésében egyformán észszerű társadalmat, A fővárost most ebben a pillanatban olyan kibontakozási lehetőségnek tekintik, amely önöket a gazdasági válság legsúlyosabb pillanatain túl fogja juttatni. Hamar rá fognak jönni arra, hogy törököt fogtak a fővárosban és a mentőöv, amellyel menekülni akarnak, ha-* marosan kolonccá fog válni minden reakció számára. Azok, akiknek a fantáziája csak odáig telik, hogy ujjonganak ma az autonómia romlásán, a bürokrácia diadalán, a reak^ ció győzelmén, akik ujjonganak a demokrácia látszólagos bukásán, akik ujjonganak azon, hogy itt-ott összetörték a szociáldemokrata párt kereteit, azok gondoljanak egyrészt arra, hogy mi történt éppen ma vagy tegnap Lon^ donban, gondoljanak arra, hogy egy párt elpusztítása, egy párt kereteinek összetörése nem jelenti az eszmének, a gondolatnak az összetörését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azokat, akik megelégszenek azzal idehaza is, hogy a szociáldemokrata fővárosi frakciót most intézményesen kizárják abból, hogy vele közérdekből helyes és célszerű megegyezéseket kössenek, én csak sajnálni tudom, mert a gyűlölködés valóban nem lehet valami kellemes lelkiállapot. De mi, az én pártom, az én világnézetemen lévők, akik velem együtt ezt az eszmét vallják magukénak, nevetnek ezen a fantáziát^ lanságon, mert mi tudjuk, hogy a számonkéréseknek és az új reformoknak ideje el fog jönni, talán nem napok alatt, talán nem hónapok alatt, de a történelmi igazságosság eljövetelének bizonyosságával állunk a magunk felfogása, véleménye, eszméje és a magunk világnézete mellett. Ennek nevében utasítom én vissza ezt a javaslatot, amelyet még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadok el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. — Buchinger Manó: Éljenek az angol munkások, éljen a Labour-party!) Elnök: Csendet kérek! (Buchinger Manó: Éljenek a londoni választók!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Éljen a szocialista London!) Bejelentem a t. Háznak, h >gy AndaháziKasnya Béla és JRakovszky Tibor képviselő urak a házszabályok 143. §-nak a) pontja alapján szót kértek. (Kabók Lajos: Éljen az angol munkáspárt!) A napirend megállapítása után a szót nekik megadom. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Payr Hugó! Payr Hugó: T. Képvselőház! Kéthly Anna t. képviselőtársunk ne vegye rossz néven, ha eltérek a parlamenti szokásoktól és nem fűzőm szavaimat az ő beszédéhez. Előtte azonban Strausz István t. képviselőtársunk szólalt fel és olyan szakszerű megállapítással kritizálta a fővárost, melyet nem szeretnék egy pillanatig sem válasz nélkül hagyni. (Müller Antal: Igen, mert tévesen kritizálta!) Mert ez a kritika aríól a helyről, ahonnan jött, lévén Strausz István egykor a Legfőbb Állami Számszék elnöke, alkalmas arra, hogy a főváros vagyonkezelését bizonyos szempontból helytelen megvilágításba helyezze.
