Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 25 Strausz István t. képviselőtársam, aki — sajnos — elment beszéde után, azt állította, hogy a főváros zárszámadásában nem található a város vagyonleltára és vagyonmérlege. (Müller Antal: Hogy lehet ilyent állítani!) Elhozattam magamnak a főváros 1932. esztendei zárszámadását, amelynek a címe is úgy szól, hogy: »Budapest székesfőváros zárószámadása és vagyonleltára az 1932. esztendőről« és megállapítottam, hogy a harmadiktól egészen a tizedik oldalig olyan összefoglaló vagyonmérleg foglaltatik henné, amelyet bárkinek megmutatok és rendelkezésre bocsátok és amelyből bárki tiszta és világos képet szerezhet magának a főváros 1932. évi gazdálkodásáról. De különben is Budapest székesfőváros költségvetése abban különbözik az állami költségvetéstől, hogy a fővárosnak nincs keretköltségvetése. Két tételt, a csatornázási előirányzatot és a segélyezési előirányzatot kivéve, a fővárosnál minden egyes kiadás fillérre van előirányozva, még egy munkás túlórabére is külön fel van tüntetve. (Ügy van! balfelől.) és ez az oka annak, hogy a város zárszámadása is ilyen vaskos kötetet tesz ki, amelyből mindenki könnyen és^ pontosan kiszámíthatja a költségvetési előirányzat és az év végén felállított zárszámadás közötti különbözetet. Azt mondta továbbá Strausz István igen t. képviselőtársunk, hogy a főváros gazdálkodására nézve nem anyagi szempontból, de erkölcsi szempontból jellemző, károsan jellemző az, hogy a város zárszámadásaiért sehol sem ad felmentést az adminisztratív tényezőknek. Tartozom Strausz István t. képviselőtársunkat felvilágosítani arról, hogy a főváros autonómiája természetszerűleg nem adhat ilyen felmentvényt, mert hiszen a zárszámadást az adminisztratív tényezők előkészítése és közbenjötte után maga az autonómia állapítja meg. Ö tehát megállapítja a zárszámadást és felterjeszti a belügyminiszterhez felmentvény, illetőleg jóváhagyás és tudomásulvétel végett. Ezeknek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy röviden néhány szóval cl Jet" vaslat eddigi általános vitájával kapcsolatosan megállapításokat tegyek. Nagy figyelemmel hallgattam az összes felszólaló urakat. A jobboldalról és a baloldalról is igen értékes, komoly és nívós felszólalásokat hallottunk, amelyekben azonban — sajnos — érzésem szerint túltengett a politika, holott szeretném azt hinni és szeretném úgy érezni, hogy ez az előttünk fekvő javaslat ma már nem politikai kérdés. Vannak ugyan politikai velleitásai, vannak politikai kihatásai is, lényegében és egészbenvéve azonban közigazgatási rendelkezések komplexusa, amely közigazgatási rendelkezések messze vannak attól a javaslattervezettől, amely néhány héttel ezelőtt a magyar uolitikai életben oly nagy és veszélyesnek látszó viharokat idézett elő. Az az óriási izgalom, amelyet az a két szakasz idézett elő, amelyek egyrészt a főváros autonómiájának felfüggesztését, másrészt kormánybiztos kiküldését célozták, kiküszöbültetett és — azt hiszem — ezzel bizonyos megnyugvás stádiuma állott elő, ami a javaslat egész vitájából ki is csendült. Ezért elsősorban köszönetet kell itt mondanom a belügyminiszter úrnak és a miniszterelnök úrnak, akik kapacitábilisak voltak és mikor azt látták, hogy az eredeti tervezet igen nagy aggályokat kelt a legszélesebb körökben, — nemcsak politikai körökben, hanem a társadalom legkülönbözőbb 1. ülése 193 í március 9-én, pénteken. 375 / rétegeiben — annak bizonyságául, hogy nekik ezzel a javaslattal nincsenek politikai céljaik, elejtették azt a két szakaszt, amelyek alkalmasak voltak az izgalmak felidézésére és maradt előttünk egy olyan törvényjavaslat, amely felett kétségkívül lehet vitatkozni, amelynek azonban közigazgatási jelentőségét vagy — mondjuk úgy — közigazgatási céljait elvitatni nem lehet. Méltóztassék megengedni azonban azt is, hogy ennek ellenére félve nyúljunk ehhez - a kérdéshez, ehhez a javaslathoz. A fővárosi képviselők száma ebben a parlamentben elenyészően csekély, mindössze 25, akikkel szemben állott ebben a kérdésben a parlament túlnyomó többsége. Éppen ezért — úgv érzem — nekünk még fokozottabb kötelességünk a városi érdekeknek, a főváros polgársága kívánságainak, gondolatainak, vágyainak kifejezést adni, fokozottabb érdekünk ezeket a vágyakat, kívánságokat és érdekeket hangoztatni. T. Ház! Hallom az ellenészrevételekét. Tabódy t.. képviselőtársam legutóbbi beszédében mondotta, hogy a nemzet egynyolcada nem járhat külön utakon, hogy a fővéiros nem lehet állam az államban és hogy a falut és a fővárost közös nevezőre kell hozni. Ezt a hangulatot és mentalitást más felszólalásokból is hallottuk. Lányi Márton t. barátom és t. képviselőtársunk beszédéből is kicsendült ez a felfogás és felszólalásomnak éppen ezért egyik oka az volt, hogy ezzel a mentalitással szembeszáll jak. Én is egy nevezőre szeretném hozni a várrost és a falut, de nem olyan módon, hogy a főváros nívóját, kultúráját, a főváros civilizációját lesüllyesztjük arra a nivóra és amelyben — sajnos — a magyar falu küszködik és tengődik. Én azt szeretném, ha fel lehetne emelni a falut — és szívesen segítünk ebben a munkában —, de ne méltóztassék azt mondani, hogy a főváros állam az államban, ha a maga nívójának és kultúrájának, a maga gazdasági életének és vérkeringésének megfelelő módon akar élni. Igaz, hogy az önkormányzat nem lehet öncél, és hogy az autonómiánál fontosabb az állam érdeke

1

. De — engedelmet kérek — mi éppen azért vagyunk az autonómia meggyőződéses hívei, mert az a hitünk, hogy az autonómia fenntartása az állam érdeke. Az ilyen hangulatcsinálással szemben köszönetet kell mondanom Sohandl t. képviselőtársunknak, (Homonnay Tivadar: Ügy van! tJgy van!) aki a falunak első és elsőrangú, ismerője (Homonnay Tivadar: Ügy van! Ügy van!) és akiben nem merültek fel olyan aggályok, amelyek a fővárossal szemben egyszersmind vádakat tápláltak volna. Midőn Budapest kérdéséhez hozzányúlunk, meg kell állapítanunk, hogy mi Budapest és mije Budapest Magyarországnak? Nem akarok hosszasan időzni ennél a témánál, de rá kell mutatnom arra, hogy amikor minden közület a világon, a legkisebb sportegyesületektől és sakköröktől kezdve Berlin városán keresztül New-York államig a csőd előtt, a csőd szélén áll, amikor minden érték leromlott,.leromlott az angol font értéke, leromlott a dollár értéke, akkor Budapest a világon talán az egyetlen nagy közület, amely egészen eddig az_ ideig deficitmentesen tudta fenntartani háztartását, 1 mert egy 350 millió pengős költségvetés mellett, ha az év végén a zárószámadás 2—3 millió pengő hiányt mutat fel, az lehet átmeneti hiány is és semmikép sem alkalmas arra, hogy