Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 25 adási számait, bizony — ahogy a közgyűlésen számtalanszor elmondották a mieink — megdöbbentőknek találom. Megdöbbentőknek a forrásokat is, amelyekből ezek származnak. A közgyűlésen a költségvetés tárgyalása alatt hosszadalmasan és megfelelően elmondják már, hogy adóink legnagyobb része közvetett adó. Ezeknek az adóknak legnagyobb része közszükségleti cikkeket terhel. A pénzügyi autonómia eddig is meglehetősen silány volt és antiszociális úton szerezte bevételeit, amire kellően rámutattak. A közszolgáltatások drágák, mert az üzemeknek jelentős feleslegeket kellett beszolgáltatniuk. A fogyasztási adók magasak. A fővárosban nincs telekértékadó, nincs Wohnbausteuer, nincs Hausgehilfensteuer, nincs semmiféle olyan adórendszer, amely a szociális kiegyenlítést célozza. És ahogy osztályuralom a fővárosnál a politikai igazgatás, úgy osztályuralom a főváros pénzügyi politikája is. (Farkas István: Tökéletesen úgy van!) De nemcsak a bevételi, hanem a kiadási oldalon is ugyanezt látjuk. Budapest a klerika1 izmus eldorádó ja (Farkas István: Ügy van! Erre költötték el a város pénzét!). Spanyolor1 szagon kívül seholsem emeltek közpénzen anynyi templomot, mint másfél évtized alatt nálunk, seholsem volt alkalom arra, hogy egy politikai párt a közpénzből szerzett jótékonyságot olyan mértékben vegye igénybe a maga kortéziája számára, mint Budapesten. Nagyon érdekes elmondani — jó, ha a belügyminiszter úr is tud róla — hogy itt egyes felekezetek a kerületekben idős, elhagyott emberek, férfiak és nők részére kis otthonokat csináltak. (Farkas István: Mi az, hogy csináltak! Az egyházi adókat is pártpolitikai célokra használják fel!) Ezeknek minden költségét a főváros polgárságával fizettetik meg, előnyeit azonban mind a saját pártpolitikájuk kortéziája számára könyvelték el. Én magam hallottam nemrégen egy ilyen szeretetotthon felállításánál, amikor az illető egyház képviselője azt követelte, hogy ehhez az otthonhoz az elöljáróság szolgáltasson lakbért, világítást, fűtést, ebéd-, tej- és kolbászjegyeket s amikor az elöljáró megkérdezte tőle, hogy ők mit fognak hozzá adni, akkor kijelentette: »Mi kérem majd a lelkiekkel fogunk szolgálni.« (Malasits Géza: Az nem kerül pénzbe! — Zaj a szélsőbaloldalon,) Amikor tehát a főváros pénzügyi gazdálkodását kifogásolja a kormány, akkor azt kell keresni, vájjon a főváros gazdálkodása feletti rosszalás ennek rosszalását jelenti-eí látjuk és halljuk, hogy nem. A takarékosság fő és egyetlen pontja: a fizetésredukció, amelynek hamis és hazug indokait Kabók képviselőtársam tegnap kellőképpen a Képviselőiház elé tárta. Ennél a fizetéscsökkentésnél ugyanis nem a Folkusházyakra megy a játék, nem azt vizsgálják, hogy a vezető tisztviselőknek, a vezető korifeusoknak hány üzemnél van bevallott és be nem vallott mellékjövedelmük, nem azt keresik, hogy a létminimumon messze túlmagasan kereső családapának hány családtagja van elhelyezve a fővárosnál, hanem egyedül és kizárólag a közüzemi munkás és az igazgatósági továbbá az üzemi kistisztviselő fizetéscsökkentése a cél. Elsősorban a közüzemi munkásról beszélek én is, bár azok a számok, amelyeket tegnap Kabók képviselőtársam felsorolt, eléggé meggyőzőek lehetnek atekintetben, hogy a közüzemi munkásnak a mi harcaink árán olyan 1. ülése 193Jf március 9-én, pénteken. 373 munkabére van, amelyből legalább száraz kenyeret vehet ós amelyből legalább két évenkint egyszer egy pár cipőt vásárolhat. Néhány fillérrel magasabb bérük van ezeknek a munkásoknak, mint a magán ipari munkásoknak és mint a falusi robotosoknak. Amikor tehát ezeknek a munkásoknak bérét a takarékosság jegyében egyelőre ismeretlen százalékkal csökkenteni akarja a miniszter lír, akkor nyíltan és egyenesen a nagytőke segítségére sietnek a népies politika inauguráló!, akik sem ébren, sem álmukban nem tudnak népies frázisok nélkül meglenni. Nyíltan és egyenesen meg akarják szüntetni azt az izgató összehasonlítást, amely a közüzemi munkás bére és a magánipari munkásnak egy-két fillérrel silányabb bére s az agrárgazdálkodás még silányabb napszáma között fennáll. A miniszter úr ezzel az indokolásával ugyanazt az alapot akarja a nagytőke számára szállítani, amelyet a vidék számára szállított az inségbérekkel, amelyre hivatkozva ezeknek az embereknek a száraz kenyeréből letöri a létminimumot, letöri azt a darabot, amellyel még a víz felett tudják magukat tartani. Ez azonban természetes: minden fasiszta reakció egyformán dolgozik és minden fasiszta reakciónak első dolga a szociálpolitikát felrúgni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és megsemmisíteni. Ahogyan most a bécsi reakció elrabolja és megsemmisíti a munkásság szociális eredményeit, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amikor a szociális biztosítás épületét leágyúzza, t bár nem olyan hangos eszközökkel, mint az épületeit, ugyanúgy lebontja a fővárosnál a kormány azt a szociális védelmet, amelyet jól-rosszul a főváros adott eddig az üzemi munkásság számára. Nyíltan és őszintén a Gyosz. és az Omge. mellé állnak a javaslat gazdasági részében, éppen úgy, amint politikai részében valóban alkalmasnak kell mondanom ezt a javaslatot arra, hogy címerül a városi sárkány ellen hadakozó egységespárt elnökét, az új Szent Györgyöt, állítsák. Azt hiszem, a munkások és a tisztviselők bérének megnyomorításából senkinek sem lesz tulajdonképpen haszna, amint Kabók t. képviselőtársam ezt elmondotta, legkevésbbé annak a rövidlátó kapitalizmusnak, amely a maga csökkenő profitját csak csökkenő munkabérrel tudja ellensúlyozni. Kárát fogja azonban vallani az érdekelteken kívül az ipar és a kereskedelem, (Propper Sándor: Az állampénztár!) mert a fogyasztás újabb csökkenése újabb válságforrásokat fog megnyitni és az újabb válságforrások az állampénztár bevételeiben is megfelelőképpen fognak jelentkezni. Ezt fogja a fővárosi takarékoskodás eredményezni, de eredményezhet még valamit, amire rettegéssel kell valamennyiünknek gondolni. Ha a munkásokat és a tisztviselőket még jobban kiszolgáltatják^ a nyomorúságnak, még jobban felburjánoztatják azt a talajt, amelyből a megvesztegethetőség és a megvásárolhatóság bűzös virágai, növényei nőnek, ha az uralmon lévő pártok kijárásaihoz hozzá kell kalkulálnunk a tisztviselői korrupciót, akkoir ezt a nagyszerű kotyvalékot szanálásnak nevezni, nagyon különös elképzelése egy város igazgatásának. Pedig még egyáltalában nem tudjuk .ellenőrizni, hogy a háttérben mennyi új Talbót, Nádorkert, Károlyi-palota, Batthyány-kastély, eladó telek rejtőzik, (Malasits Géza: Most még a Karácsonyi-palotát is meg akarják venni!) amelyekről eddig csak 54*