Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-251
372 Az országgyűlés képviselőházának résemet a vezetőknek, a kurzus vezérek engedelmes kiszolgálóinak: s az alantasoknak, akik a vezérek gondos faj védelmi és politikai szűrőjén keresztül jutottak a szolgálatba. Nem védem a szegénypénzek sikkasztóját, aki elé esak megfelelő oldalról jövő ajánlással lehetett jutni, nem védem azokat, akik az iskolában azt kérdezték a gyermekektől, hogy apjuk milyen lapot olvas és a szerint kaptak ebédet vagy cipőt, (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy a válasz hogyan ütött ki. Minket ezekhez semmiféle szolidaritás és a bánatnak paránya sem fűz. Ök most csak azt szenvedik el, amit már másokkal megkóstoltattak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pártpolitikai tekintetben valóban mi is reformot akarunk, de ez a reform azt jelenti; hogy á választási jognak ki kell terjesztődnie, hogy egészséges szellem alakulhasson ki. A pártpolitikai szempontok között felőrlődött városi igazgatás helyett azonban nem azt a pártnélküli várost akarjuk, amelynek képét a náci-funkcionáriusok eskütételénél maga Hittler kancellár adta meg olyanformán, hogy azt mondta: »Az új pártot töltse el a kizárólagosság gondolata, legyen ténylegesen türelmetlen, kezdettől fogva ragaszkodnia kell egy meghatározott politikai hitvalláshoz és telítve kell, hogy legyen azzal a vaserejű meggyőződéssel: nem tűrünk ebben az országban más politikai pártot a magunkén kívül«. (Farkas István: Ez a diktatúra!) Ezt a pártnélküli várost mi nem óhajtjuk. Nem.' kívánjuk ezt a pártnélküli egységet, amelynek jelei és kifejezési formái az országban már megvannak, amikor az állások betöltésénél az egyetlen ajánlólevél: az egységespárti belépési igazolvány. Amikor mi mást akarunk a beterjesztett törvényjavaslat helyett, amikor mást- akarunk az 1930-as törvény helyett, akkor nem cserét akarunk, hanem refoirmot. Az urbanitásnak, a szabadságnak, a kultúrának, a felvilágosultságnak akarjuk visszahódítani az ország fővárosát már pedig úgy látjuk és úgy érezzük, hogy ezektől az új városfoglalóktól sok mindent várhatunk, de ezt egyáltalán nem. Mi a javaslat politikai részét teljes joggal és teljes indokoltsággal, politikai merényletnek. fogjuk fel. A szabadság, a városi gondolat ellen való merényletnek tartjuk ezt a javaslatot. Nem a magyar falu az, amely a város ellen indul, nem a letiport és elhallgattatott magyar falu jön a, város ellen ebben a javaslatban, nem a város megújulásának és megifjodásának örök forrása: a magyar nép indít hadjáratot az ország szíve ellen, a hadjárat, amely itt elkezdődik, az a provinenak a lelke, a provinenak a szellemisége, a provinenak az irigysége és gondolatvilága, amely le akarja magához húzni azt, ami magasabban áll és azért kell a politikai akarathamisítás módszereit intézményesen lehorgonyoznia. {Elnök csenget.) Akkor, amikoir a régi Budapestről itt olyan szavakat hallottunk a túlsó oldalról ... Elnök: Képviselőtársamat figyelmeztetnem kell, hogy iménti kijelentése a házszab áil y okba ütközik. Kérem, hogy tartózkodjék az ilyen kijelentésektől. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Kéthly Anna: Most aztán igazán nem tudom, t. Elnök Űr. hogy mivel ütköztem a házszabályokba? Elnök: Nem, mert tovább méltóztatott beszélni, amikor én az elnöki figyelmeztetést meg akartam tenni. A képviselő uraknak és a kép'51. ülése 193Jf március 9-én, pénteken. viselő hölgyeknek a házszabályok szerint egyenlő jogaik és kötelezettségeik vannak. (Farkas István: Ez természetes! — Zaj.) Csendet kérek! Meg vagyok győződve róla, hogy meg méltóztatott érteni az én intenciómat. (Zaj.) Csendet kérek. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Kérek egy fél órai meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Kéthly Anna: Akkor, amikor a túlsó oldalról egy pár felszólaló nagyon kemény és nagyon igazságtalan kritikában részesítette a régi Budapestet, én arra gondoltam, hogy ott ül a tisztviselő-karzaton ennek a régi Budapestnek egyik vezető embere, aki most azon az oldalon ül, azok között, akik felől ez a kemény és igazságtalan kritika, felhangzik, s arra gondoltam, vájjon milyen lélekkel és milyen lelkiismeretei hallgatja a saját műve, a saját világa feletti kritikákat? Ennyit kellett elmondanom a politikai részről, amit már előttem szólott elvtársaim is, kellőképpen méltányoltak. A gazdasági rész tekintetében nem kevésbbé éles és határozott pártunk véleménye. Itt elsősorban is mindjárt elöljáróban a kitörni készülő és közben leszerelt palotaforradalomról kell hogy szó essék. Végigszáguldott a 'berkeken a hír, hogy jön a kormánybiztos és a fejbekólintáshoz szokott fejek hirtelen megmerevedtek; kiásták újra a csatabárdot. Egyszerre azután elnevezték a kormánybiztost főpolgármesternek, megmentetek a tradíciókat, tisztelték a hagyományokat, kivették a javaslatból a törvényhatóság szétkergetését... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Kéthly Anna: ... másként döntöttek és a felvizezett, tréfás statisztaszerepre ítélt törvényhatóságot meghagyták. Megmaradt tehát helyzet, hogy 15 helyen beszélhet a főváros megválasztott képviselője, de minden cselekvésre és minden ellenállásra képtelenül, még annyi szerepe és annyi jelentősége sem lesz, mint most van. Kritizálni, összeülhet és beszélhet, kimehet a buffetbe és megeheti az olcsó tormásvirslit a főváros közélelmezési üzeméből; játszhatik szappanos vonóval — ahogy nem régen Propper t. képviselőtársam mondotta — és az elbájolt polgárság elhiszi róla, hogy talán az ő muzsikáját hallja, amikor a háta mögött a kormány húzza a nagybőgőt. Ha azonban a muzsika rossz lesz, akkor ez az intézmény, ez a szervezet, ez a testület vállalhatja érte a szitkokat és az üti egeket, mert a felelősséget nagylelkűen átengedik az ő számára, átengedik neki, mert joga is van: a jus murmurandi, hogy ő is mormoghat és a lábával topoghat, ha akar, minden hatás és minden következmény nélkül, mert amit nem akarnak, az nem kerül eléje, ami nem tetszik nekik, arról nem szerez tudomást, amit akar, azt nem valósíthatja meg, mert a kormány exponense, a főpolgármester intézkedik és dirigál korlátlan jogkörrel a pénzügyi helyzet egyensúlyának nevében. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Az állam gazdálkodásának példájára — ahogy ez az összehasonlítás tegnap már kellő hatással, ugyebár, megtörtént. Nem akarom a főváros eddigi gazdálkodását agyondicsérni, mert úgy bevételi, mint ki-