Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. vény javaslatban nem látok semmiféle biztosítékot arra, hogy a jogos kívánalmak kielégüljenek, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik? Pataesi Dénes jegyző: Mezey Lajos! Mezey Lajos: T. Ház! Minden intézmény érdemben annyit ér, amennyiben a gyakorlatban az egyetemes nemzeti érdekeket megvalósítani képes. A törvényhatósági önkormányzat, mint a nemzet államalkotó képességének, törvényhozó érzékének és helyes ösztönének történeti képződése, történeti eredménye, pártok, kormányok és idők felett oly nagy nemzeti kincsünk, amelyet intézményének teljes sérthetetlenségében fenntartanunk, azt továbbfejlesztünk és az utókornak átadnunk nagy nemzeti feladatunk. A történeti fejlődés folyamán, t. Ház, a törvényhatósági önkormányzat belső szerkezete, hatásköre és azok az eszközök, amelyekkel hatáskörét megvalósította, folyton változtak. Változtak, mert a törvényhatósági önkormányzat egy élő szervezet és mint ilyen, a fejlődés és haladás általános törvényei alá van vetve. Nem áll tehát helyt a javaslattal szemben ellenzéki oldalról tett az a kifogás, amely a törvényhatósági önkormányzatot mint egy élettelen gépezetet fogja fel; nem áll helyt az az ellenzéki felfogás, amely ekként a törvényhatóságig önkormányzatot mai alakjában mint fejlődése csúcspontján álló intézményt látja. Ez a felfogás, t. Ház, szomorú kritika volna a törvényhatósági önkormányzat jelenére és jövőjére nézve. Ugyanis az az intézmény, amely már elérte fejlődésének tetőpontját, önmagában hordja a pusztulás, az elsorvadás lényegét is. A törvényhatósági önkormányzat pedig, mint a nemzeti géniusznak egy csodálatos és úgyszólván Európaszerte egyedülálló intézménye, nem élte ki magát, hanem mint élő szervezet a változó feladatok szerint, az idők változó kívánalmai szerint maga is változásoknak van alávetve. Ez a törvényjavaslat is, amely tárgyalás alatt áll, csak ilyen határkő a törvényhatósági önkormányzat fejlődéstörténetének nagy életében. A törvényjavaslattal szemben általában az a^ vád merült fel, azt az a vád éri, azt a vádat kívánja a tiszteletreméltó ellenzék belecsöpögtetni, belerögzíteni, beleégetni az autonómiához ragaszkodó nagy tömegek lelkületébe és elméjébe,^ hogy itt törvénysértés, autonómiasértés, sőt több: alkotmánysértés esete forog fenn. Mélyen t. Ház! Ha az önkormányzatot történelmi fejlődés szempontjából nézzük, akkor a helyzet egészen másként áll. Akkor megállapíthatjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat voltaképpen nem tesz újat, csak visszatér az ősi -mesgyékre. csak az ősi alkotmányos formákból és alkotmányos élettartalomból merít. (Ügy van! Ügy van! a középen) Nevezetesen kifogásoltatok és pedig erős kifogás tárgya a főpolgármesteri állás mikénti betöltése, az a körülmény, hogy a jövőbea. a főpolgármester kinevezés útján jut méltóságához. Voltaképpen az 1872. évi törvény, amely a jelöléssel vegyes választási rendszerre tért át, olyan rendszert valósított meg a magyar közigazgatás és a magyar autonómia, a magyar önkormányzat életében, amely eladdig ismeretlen volt. A királyi vármegyéken keresztül * fejlődött ki a vármeülése 1931}. márödus 8-án, csütörtökön. 345 gyekben — hangsúlyozni kívánom: a vármegyékben és nem a városokban — az önkormányzat intézménye. (Ügy van! a középen.) A királyi vármegyékben a főispánok, amely intézménynek megfelel a főváros törvényhatóságában a főpolgármesteri intézmény, mindenkor királyi kinevezés által nyerték a maguk méltóságát. Évszázadokon keresztül az alispán a maga lényegében nem volt más, mint a főispán egyszerű helyettese. Csak történeti kényszerűség fejlesztette ki később az autonómiát abban a formájában, amely lényegében 1848-ig fennállott; az a kényszerűség, amikor a török hódoltság következtében a központi hatalommal való kapcsolat megszakadt és a perifériák önellátásra, önigazgatásra és önvédelemre kényszerültek. Csodálatos a nemzet államalkotó, törvényhozó ösztönének az a kitűnősége-, amely az 1541-es budai török megszállásra azzal válaszolt, hogy már 1548-ban maga választja törvényhatóságának összes tisztviselőit és ezálta! az alispán ez időtől kezdve megszűnik a főispán egyszerű helyettese lenni, (Mikecz István: Azelőtt sem volt!) és ezentúl jogkörét a vármegye közönségétől nyeri. Ezután felelősséggel már nem a főispánnak, hanem a vármegye közönségének, autonóm testületének tartozott. Amikor tehát a főispáni kinevezés rendszeréhez

f analóg módon a székesfőváros tör vény h a tóságának élén a főpolgármester kinevezése által nyeri méltóságát, ez nem autonómiasértés, nem alkotmánysértés, csak visszatérés arra az ősi mesgyére, ahonnét az autonómia kiindult. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ismét az alkotmány és az autonómia-sértés^ vádja hangzik el a polgármesteri hatáskör és általában a hatáskörök mikénti megosztása tekintetében. A törvényhatósági tanács megszüntetése következtében, ennek hatásköre átszáll egyrészt a törvényhatósági bizottságra, másrészt a polgármesterre. Ez nem törvénysértés, ez nem autonómiasértés. Hiszen az angol felfogás szerint az autonómiánál a lényeg az, hogy a hatáskörök mindenkor az autonóm szervek között osztassanak el és ne háruljanak az autonómián kívüli testületekre, vagy végrehajtó funkcionáriusokra. Akkor lehetne itt jogsértésről, jogsérelemről beszélni, ha a törvényhatósági tanács hatáskörét a törvényhatóságon kívülálló közfunkcionárius, például a belügyminiszter úr ragadta volna magához. Ebben az esetben súlyos sérelem esett volna az autonómián, talán még ennél is több: alkotmánysértés történt volna. Ez azonban nem történik. Szabályosan az autonóm testület kebelén belül marad minden hatáskör. Csak olyan általános és szükséges elvek érvényesülnek itt, amelyek megfelelnek a gyakorlatiasság, az időszerűség minden kívánalmának. Taylortól kezdve egészen Fayolig, akik behatóan foglalkoztak a közigazgatás indusztrializálásával és racionalizálásval, minden ilyen törekvés a szakszerűség, az egyéni felelősség, ezenkívül a fokozott ellenőrzés rendszerét kívánja megvalósítani. Ez nem autonómia-sérelem, ez csak a mai gazdasági viszonyok mellett a célszerűségi, a biztonsági elveknek megválósitasa. T. Ház! Kifogásolják továbbá és különösen kifogásolják az üzemi kérdések rendezését is. Nem vitás, hogy a mai gazdasági termelési rendszerek mellett nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte túlnőttek a termelési intézmények azokon a társadalmi formákon, azokon a társadalmi kereteken,-amelyek mint jog-