Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

344 Az országgyűlés képviselőházának között eredményezi azt, hogy a főváros pénztáriba majd nem lehet beszolgáltatni azokat a súlyos milliókat, amelyeket ezideig beszolgáltattak. En itt semmi módon nem akarok fenyegetőzni,^ de megint esak egy tényt kell megemlítenem és pedig azt, hogy a fővárosi közüzemek munkásai a közelmúlt hetekben, midőn ez a törvényjavaslat napvilágot látott, nyilvános nagygyűlést tartottak hatósági asszisztenciával, a rendőrihatóság jelenlétében. Ezen a nagygyűlésen a lehető legnagyobbfokú elkeseredés tört ki a közüzemi munkások nagy tömegéből és már előre jelét adták annak, hogyha avatatlan kezekkel és indokolatlanul nyúlnak hozzá . a megélhetésre amúgysem elegendő munkabérhez, amely munkabér csak azt a niyót adja, amely nivót a — mondjuk így — válságban levő gépipari üzemek munkásainak bére ad, mondom, ha ehhez hozzányúlnak, nem tudni, hova fog fejlődni és hogyan fog kirobbanni az az elkeseredés, amelyet egy esetleges bérnyomorítással kicsiholnak a közüzemi munkásokból. Ne nyúljanak tehát hozzá ezekhez a bérékhez, mert ezzel nem érnek el semmiféle eredményt, ezzel csak elkeserítik a közüzemi munkásokat, ezzel csak lecsökkentik teljesítőképességüket és készségüket, a fővárosra pedig nemhogy hasznot jelentene ez az intézkedés, hanem minden körülmények között sokkal nagyobb hátrányt, mint aminő előnyt jelent az esetleg kiszámítható munkabércsökkenés. De nézzünk arra is, amiről különösen sok szó hangzik el, hogy t. i. a fővárosnál a segédmunkások bére van valami túlságosan jól megállapítva. Néhány összehasonlítható kategória adatai a következőket mutatják. A darúkezelők — betanult segédmunkások — bére 61 fillértől 72 fillérig terjed, az átlag 65 fillér. Ai vasműveknél a bér 50 fillértől 81 fillérig terjed, az átlag 66 fillér. A gépápoló bére a fővárosnál 55 fillértől 92 fillérig terjed és az átlag 62 fillér, a vasműveknél pedig 37 fillértől 91 fillérig terjed, az átlag 61 fillér. Ezekből az adatokból is az derül tehát ki, hogy nem igaz az az állítás, hogy a betanult segédmunkások bére hallatlanul magas és nincs arányban a magániparban alkalmazott munkások bérével. Meg kell itt említenem, hogy nemcsak egy kiragadott csoport, hanem 1398 fővárosi segédmunkás bérét hasonlítottam össze a vasmüveknél alkalmazott 2674 segédmunkáséval éa ebből az összehasonlításból az derül ki, hogyí a napszámosok keresete a fővárosnál 28 fillértől 81 fillérig terjed és az átlagos óránkénti kereset 50 fillér, a vasműveknél pedig 30 fillértől 72 fillérig terjed a bér, az átlagos kereset viszont 48 fillér. Különösen erre a kategóriára mondták azt, hogy rendkívül jól van díjazva, ebből a rendkívüli jóldíjazottságból pedig az tűnik ki, hogy az átlagos keresetnél 2 fillér a különbözet. (Büehler József: Tizenhat fillér naponta!) De azután tessék jól meggondolni, mi az az 50 fillér. Hogyan lehet abból annak a segédmunkásnak megélnie, kinek épp úgy kell táplálkoznia, épp úgy kell családot fenntartani, mint annak a szakmunkásnak, akinek ugyancsak nem magas a keresete, mert átlagban 85 fillért keres. Tessék elgondolni, milyen primitív, mennyire emberhez nem méltó életet kell élnie, mennyi önmegtagadást kell tanúsítania, mennyi nélkülözést kell végig szenvednie, hogy fenn tudja tartani a maga és családja életét és hogy munkaerejét továbbra is a fővárosnak vagy annak a magánüzemnek '. ülése 193.4 március 8-án, csütörtökön. szolgálatára tudja bocsátani. (Propper Sándor: Egy héten 24 pengő! Ezért a nagy izgalom! — Kéthly Anna: Ez nem sokkal több, mint az inségbér és ezt akarja a miniszter úr!) Nézzük meg most a munkásnők bérét. 259 munkásnő bérét hasonlítottam össze a vasmű- g veknél levő 887 munkásnő bérével. Itt semmi * tévedés nincs, gyári munkásnőkről van szó, • mert a gépmunkás nő külön kategória, amelyről külön szólok. A fővárosi munkásnő óránkénti keresete 12—65 fillér. (Propper Sándor: Szégyen!) Az átlag 36*7 fillért. A vasműveknél 28—51 fillért fizetnek, az átlag 38 fillér. Itt is azt tudom tehát bebizonyítani, hogy a magániparban még valamivel, 0*3 fillérrel magasabb az átlagos óránkénti kereset. Ha ezt összehasonlítom a 2228 gépmunkásnő keresetével, akkor az derül ki, hogy 30—58 fillér a bér és az átlagos óránkénti kereset 47 fillér. Ezek nem szórványos, kiragadott adatok, hanem összevéve a szakmunkások, a betanított segédmunkások, a segédmunkások és nőmunkások adatait, a fővárosnál összesen 3521 személyre vonatkoznak, a szembe állított adatok a vasműveknél pedig 9446 személyre vonatkoznak, tehát egy hatalmas, nagy csoportra. Egy ilyen hatalmas nagy csoport öszszehasonlításánál nem lehet a számokkal játszani, mert ha itt tíz, száz vagy néhány száz adat a létszámban különbözik is, végeredményben az átlagkeresetnél ez csak tizedfillérekben, jut kifejezésre. Éppen ezért állíthatom a legnagyobb határozottsággal, hogy sem indokoltsága, sem jogosultsága nincs itt a munkabérek lecsökkentésének, mert azok az átlagok, amelyeket kimutattam, a valóságnak tényleg megfelelnek. * Ha ezzel szemben a fővárosnak az átlagos keresetekre vonatkozó kimutatásai, magasabb átlagot mutatnak, ezt azzal tudom indokolni, amit már említettem, hogy olyan kategóriák vannak belefoglalva a főváros által kimutatott magasabb átlagba, amely kategóriák nem szakmunkások, hanem munkavezetők, mesterek, műhelyvezetők és egyéb megemlített kategóriák; azonfelül a kollektív szerződéses bérviszonyban levő punkások kereseteinek a belefoglalásával adódott átlag, amely kereset a magánipar béreiben nincs bent. Éppen ezért állíthatom, hogy a lehető legnagyobb fokú indokolatlanság hozzányúlni a közüzemi munkások béréhez. Amidőn ehhez a törvényjavaslathoz száraz számok felsorakoztatása alapján felszólaltam, tettem ezt azért, mert itt a törvényhozás színe előtt akartam bizonyítékokat szolgáltatni, hogy semmi ok, de semmi jog sincs arra, hogy a közüzemi munkások heréhez hozzányúljanak. Itt csak egy óhajról van szó, amely a magániparból tör elő, amely a Gyosz.-ban székelő urak agyában • született meg, mely azt akarja, hogy legyen egy indok, melynek alapján tovább csökkentheti az * amúgyis elviselhetetlen, de a megélhetés alapját nem képező béreket. A törvényhozásnak t nem szabad ehhez segítséget nyújtania. Éppen ezért tartottam szükségesnek itt konkrét adatokat feltárni. Ez alapon legyen szabad abban reménykednem, hogy ezeket figyelemibe veszik és nem fognak hozzányúlni azokhoz a munkabérekhez, amelyek semmiféle csökkentést és nyomorítást nem tűrnek meg. T. Képviselőház! Ezeket tartottam szükségesnek itt elmondani, remélve, hogy felszólalásom célját elérem. Miután ebben a tör-