Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. fillér a maximum, 84 fillér az átlag; a vasműveknél 68 fillér a minimum, 93 fillér a maximum, 85 fillér az átlag. Itt tehát 1 fillérrel több a magánipar bére. A fémcsiszolóknál az órabér 67 fillértől 88 fillérig terjed, az átlag 73 fillér; a vasműveknél 62 fillértől 108 fillérig terjed, az átlag 74 fillér. A gázszerelőknél az órabér 68 fillértől 127 fillérig terjed. Megjegyzem, hogy a fővárosnál 127 fillér órabére csak egyetlen gázszerelőnek van, míg ellenben a vasművek adatait mindig úgy kell értelmezni, hogy úgynevezett maximális bére nem egy, vagy két embernek, hanem egy felső maximális csoportnak van. A vasműveknél a gázszerelők órabére 66 fillértől 91 fillérig terjed, és az átlag 84 fillér. Itt mutatkozik 9 fillér többlet a főváros javára. A kárpitosoknál az órabér 67 fillértől 109 fillérig terjed, az átlag 76.6 fillér; a vasműveknél 76 fillértől 94 fillérig terjed, az átlag 84 fillér. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy a fővárosnál olyan üzemeknél vannak ezek a szakmunkás-bérek, ahol legtöbbnyire egyedül, vagy másod- vagy harmadmagával dolgozik az a szakmunkás egy-egy műhelyben, és ezért a legtökéletesebb szakképzettséggel kell bírnia, míg ezzel szemben a vasművek üzemeiben mindig csoportosan, sőt tömegesen dolgozik, és éppen azért, mivel ott a munka jobban megoszlik, az egyednek nem kell az a különleges szakképzettség, amely a főváros munkásaitól megkívántatik. A kovácsoknál az órabér 63 fillértől 113 fillérig terjed, az átlag 87 fillér; a vasműveknél 44 fillértől 110 fillérig terjed, az átlag: 84 fillér. Itt is 3 fillér többlet mutatkozik a főváros javára. (Propper Sándor: Hogyan lesz ebből 10 millió, miniszter úri! — Vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Ki mondta, hogy annyi lesz belőle 1 ? — Propper Sándor: Ezer esztendő alatt sem lesz belőle annyi!) Most egy nagy szakmát említek fel, a lakatos szakmát, amelynek adatai 459 munkásra vonatkoznak a fővárosnál,, ahol az órabér 30 fillértől 116 fillérig terjed, az átlag 79 fillér. A vasműveknél ezek az adatok 2018 lakatosra vonatkoznak, s ott az órabér 42 fillértől 119 fillérig terjed, az átlag tehát 77 fillér. A különbözet 2 fillér. Itt hallunk kellő hozzáértés és ismeret nélkül kijelentéseket, amelyek azt akarja kmegállapítani, hogy a főváros munkásainak bére olyan magas nivón áll, amelyet tovább tűrni nem lehet, amelyet le kell faragni, meg kell nyomorítani, mert így lehet majd eljutni bizonyos mértékig a deficit eltüntetéséhez. De nézzük csak tovább. A fémöntőknél az órabér 81 fillértől 112 fillérig terjed, az átlag 96*8 fillér; a vasmüveknél 74 fillértől 128 fillérig terjed, az átlag 97 fillér. A vasesztergályosoknál az órabér 66 fillértől 118 fillérig terjed, az átlag 96 fillér; a vasműveknél 53 fillértől 127 fillérig terjed, az átlag 90 fillér. A dolog lényege az, — és ezt akarom kidomborítani — hogy a fővárosnál 1788 különböző szakmunkás bérét hasonlítottam • Össze a vasműveknél lévő 4414 szakmunkás bérével és ebből az derül ki, hogy míg a fővárosnál 38 fillértől 127 fillérig terjednek a minimális és maximális munkabérek, az átlag 85 fillér, addig a vasműveknél 40 fillértől ugyancsak 127 fillérig terjednek és az átlag 82 fillér. Tehát az egész különbözet 3 fillér. Tessék elhinni, hogy a lehető legprecízebb, legpontosabb számításokat végeztem, odaállok mindenki elé, legyen az bárki, a legnagyobb szakértője a munülése 193% március 8-án, csütörtökön. 343 kabérstatisztikának és bebizonyítom állításom igazságát. Ehhez még azt fűzöm hozzá, hogy annak indoka, hogy a fővárosnál a szakmunkások javára 3 fillér differencia mutatkozok, a következőkben található. A vasműveknél, amikor szakmunkásokról van szó, csak kifejezetten szakmunkások egyéni keresetéből adódik az a 82 filléres átlag, ellenben a fővárosi bérstatisztikai adatokban a szakmunkások adataiban benne vannak a munkavezetők, a mesterek, a műhelyvezetők, a felügyelők, a telep- és munkavezetők, a fürdőmesterek, a főgépészek, a helyettes főgépészek, a főgéipkocsivezetők, a havi- és hetijegyzékes hivatalnokok, mészárosmesterek, hentesmesterek, kolbászmesterek, vágómesterek, kárpitos, mázolómesterek, pallérok stb. keresetei, ami kétséget kizáróan bizonyos mértékben növeli az átlagot, mert a mestereknek, a műhelyvezetőknek, a főgépészeknek keresete minden körülmények között magasabb, mint a szakmunkásoké. Kell is, hogy magasabb legyen és ezért érthető, hogy miért adódik az a 3 filléres átlag. Ehhez még hozzá kell számítanom azt, hogy a nyomdai munkásoknak van egy kollektív szerződésük. A nyomdai betűszedők, fémöntők, kőnyomok, tördelők, gépmesterek, korrektorok keresete a kollektív szerződés értelmében van megállapítva, mert a főváros is akceptálja a nyomdaiparban érvényben lévő kollektív szerződést. Ezek a keresetek magasabbak az előbb említett szakmunkások kereseténél, magasabbak, az említett átlagos szakmunkás kereseténél, tehát egészen világos és kézenfekvő, hogy miből adódik az a három filléres különbözet. Ha mindezeket figyelembe veszem, akkor a legnagyobb határozottsággal állíthatom azt, hogy a fővárosban alkalmazott szakmunkások bérei nemhogy magasabb nivón állanak, hanem még bizonyos mértékig alacsonyabbak, éppen ezért teljes joggal mondhatom itt, a törvényhozás színe előtt, hogy ne nyúljanak a közüzemi munkások béréhez, mert ennek nincs semmi jogosultsága, de nincs semmi célja, semmi értelme sem, mert nemcsak hogy sem közgazdaságilag, sem szociálpolitikailag semmiféle eredményt nem tudnak elérni, hanem még a helyzetet is rontják vele. Ezenkívül fel kell hívnom a figyelmet a következőkre. Itt főképp azokhoz szólok, akik az üzemvezetés technikájával valamelyes mértékben tisztában vannak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek tudniok kell, hogy az üzemi termelés eredményessége függ elsősorban a megfelelő vezetők irányításától, másodsorban, hasonló mértékben és arányban függ a megfelelő szakmunkások szakteljesitményétől. Ha tehát most ilyen indokolatlan módon hozzányúlnának a közüzemi munkások béréhez, nemcsak a legnagyobb elkeseredést váltanák ki a közüzemi munkások tömegéből, hanem lelohasztanák azt a munkakedvet, azt a munkaképességet, amellyel ezideig végezték munkájukat nagyszerűen felebbvalóik megelégedésére, és amelynek eredménye az, hogy sok-sok milliót tudtak az üzemek termelésének eredményéből a főváros pénztárába beszolgáltatni. Ha indokolatlanul és avatatlan kezekkel nyúlnak hozzá ezekhez a bérekhez, elérhetik azt, hogy a munkabérek megnyomorításával talán bizonyos mértékig megtakarításokat érnek el, de hogy mit érnek el az üzemi termelés terén, ezt majd csak egy későbbi idő igazolja, amit előre kiszámítani nem lőhet. De minden körülmenyek
