Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

342 Az országgyűlés képviselőházának 250. a kormányra. (Bud János: Sehogy sem érvényesülhet egy miniszterre! — Propper Sándor: A Gyosz. nagyobb úr, mint az országgyűlés!) En erre feleltem és ebben a feleletben egy tényt domborítottam ki, amely le nem tagadható, s amely mindenki előtt köztudomású és ismeretes, aki ezekben a körökben kellő tájékozottsággal bír. (Bud János: En tagadom!) Hiába utasítja ezt vissza haraggal az igen t. volt miniszter úr, valójában ez mégis így van. (Propper Sándor: A Gyosz. gáncsolta el a munkanélküliség elleni biztosítást!) A főváros üzemeinél meglévő bérek és ta Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéhez tartozó üzemek bérei között személyes tapasztalatból és meggyőződésből teszek öszszehasonlítást, mert amikor az infláció ideje alatt igen gyakran, pl. 1924-ben. egy hónap alatt háromszor is kellett béremelést kicsikarnunk — ezt a szót kell használnom — a gépgyári munkáltatóktól, a nagyon erősen romló korona miatt, ezekben az időkben, amikor olyan gyakran jártunk fel a vasmunkások érdekképviseletében a vasművekhez, igen gyakran találkoztunk Krencsey úrral, aki a fővárosi üzemek legfőbb munkabérpolitikusa és előadója volt. Ö onnan kapta a tanácsokat, onnan kapta az utasításokat arra nézve, hogyan és miképpen hajtsák végre a munkabérek emelését, milyen munkabérpolitikát folytassanak és hűségesen követte azt, amit Kende Tódorék tanácsként, vagy talán sokszor utasításként adtak. Midőn tehát én a munkabérek összehasonlításáról beszélek, ebből indulok ki, és ebből a kiindulásból jogosan teszem azt, hogy a fővárosi üzemek munkásainak bérét összehasonlítom a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületéhez tartozó üzemekben alkalmazott munkások béreivel. így tudjuk mcg^ hogy valójában mennyiben jogos az az állítás, hogy a fővárosi üzemek munkásainak bére magas nívón áll, ahhoz hozzá kell nyúlni és azt a deficitet, amely a főváros gazdálkodásában mutatkozik, a fővárosi üzemek munkásai keresetének megnyomorításával kell egyrészt eltüntetni. Szíveskedjenek meghallgatni, bár azzal sem törődöm, ha nem hallgatnak meg, (Bud János: Hallgatjuk!) mert a Ház naplója részére mondom, el ezeket az adatokat, amelyeket nem magam találtam ki, hanem amely adatok egyrészt a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének bérstatisztikai adataiból származnak, és amelyeken én változtatni nem tudok, mert az egyesület bármikor megadhatja a cáfolatot, másrészt azokból a bérstatisztikai gyűjteményekből, amelyeket maga a főváros állított össze erre a célra. Ezekből a forrásokból vannak tehát ezek az adatok kivéve és egymással szembeállítva, és ezekből látjuk itt meg valójában azt, hogy mennyire nem igaz, mennyire valótlan az az állítás, hogy a főváros munkásainak bére olyan magas nívón áll, hogy azt meg kell nyomorítani. (Eber Antal: Halljuk!) Előrebocsátom, hogy ezt az összehasonlítást szakszerűen állítottam össze, mert a bérek öszszehasonlítása írásként nem helyes. Megfelelő szakmunkást megfelelő szakmunkással vagy pedig megfelelő foglalkozású segédet vagy betanított munkást ugyancsak hasonló segéddel, illetve munkással lehet összehasonlítani, mert csak így látjuk meg az esetleges differenciákat. Fontos ezenkívül az is, hogy milyen létszámú munkást, milyen létszámú munkással állítok szembe, mert ha ez az összehasonlítás ülése 19 8 U március 8-án, csütörtökön. nem helyes, akkor az adatokban is olyan eltérések mutatkoznak, amelyek nem világítják meg az igazi tényállást. Méltóztassanak megfigyelni az adatokat. A főváros üzemeiben például 116 asztalos szakmunkás herét hasonlítottam össze a vas- S művek gyáraiban dolgozó 243 asztalos szak- * munkáséval. A fővárosnál a bérminimum 67 fillér, a maximum 116 fillér, az átlagos óránkénti kereset 83'8 fillér. A vasműveknél a minimum 42 fillér, a maximum 94 fillér, az átlag 90 fillér. Mindjárt az első adatnál kiderül tehát, hogy a vasműveknél az átlagos óránkénti keyset magasabb, mint a fővárosnál. Mielőtt még továbbmennék az adatok felsorolásában, meg kell említenem, hogy a vasműveknél olyan most a helyzet, hogy ott rendkívül nagy arányú munkáslétszámosökkentés történik. Ennek gazolására — azt (hiszem — elegendő megemlítenem, hogy amíg például ott 1923 elején 48.443 munkást alkalmaztak, addig 1933 végén, tehát egy tízéves periódus alatt a létszám 24.843-ra, vagyis pontosan 49%-kai csökkent. Ahol ilyesmi történik, ahol a munkáslétszám ennyire csökken, ott egészen bizonyos, hogy. nagy munkahiány mutatkozik ; egészen bizonyos és e kérdés velejárója az, hogy a kereslet és a kínálat a munkások hátrányára bontakozik ki. A munkáltatók ezt mindenkor kihasználták és e kihasználás eredménye a munkabérek alászállása, amelyet ugyancsak igazolni tudok azzal, hogy amíg a konjunkturális időben a szakmunkás átlagos keresete 96 fillér volt, addig ez ma 82 fillér. Ezzel is dokumentálni akarom, hogy amidőn összehasonlítom a '*. fővárosi munkások béreit a vasműveknél alkalmazott munkások béreivel, azokat egy dekonjunktúrában lévő vállalat munkásainak béreivel tehát egy alásüllyedt bérnívóval hasonlítom össze. Mégis már az első adatnál az derül ki, hogy amíg a vasműveknél az alásüllyedt bérnívó ellenére az asztalos munkások átlagos keresete 90 fillér, addig a fővárosnál ez az átlagos kereset 83*8 fillér. Nézzük például az autószerelők keresetét. A fővárosnál alkalmazott 212 autószerelő minimális bére 69 fillér, maximális bére 118 fillér, átlagos bére 79.3 fillér. A vasműveknél alkalmazott 45 autószerelő minimális bére 61 fillér, maximális bére 110 fillér, áítlagos bére 89 fillér. Azt is sietek kijelenteni, nehogy később bárki azzal vádolhasson meg, hogy nem foglaltam bele ezekbe az átlagos keresetekbe azokat a kedvezményeket vagy természetbeni járandóságokat, amelyeket a fővárosi munkások részére nyújtanak, hogy ezeket nem én, hanem maga a főváros foglalta bele a maga kimutatásába és mindegyik üzemnél külön-külön mutatja ki, hogy a természetben nyújtott járandóságok és egyéb kedvezmények mit tesznek ki valójában óráinkint, és ez hozzá van számítva az órabérhez. Az ácsoknál a fővárosnál a minimum 57, * a maximum 111, az átlag 78.6 fillér; vasműveknél a minimum 59, a maximum 113, az átlag 76 fillér. Itt tehát 2.6 fillérrel magasabb a fővárosi bér. (Propper Sándor: Ezért igazán nem érdemes új törvényt hozni!) A bádogosoknál és vízvezetékszerélőknél 62 fillér a minimum, 116 fillér a maximum, 96 fillér az átlag; a vasműveknél 51 fillér a minimum, 119 fillér a maximum, 89 fillér az átlag. A főváros javára itt is mintegy 7 fillér többlet mutatkozik. A bognároknál 67 fillér a minimum, 109