Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
330 Az országgyűlés képviselőházának 25 dolgozik a családjáért, a gyerekeiért, a hazájáért és aki ha kell, elmegy a harctérre. Ez a hazafi. De túlsókat szónokolnak, túlsók új hazafi van most. A sok hazafitól már nem látjuk a realitást. (Farkas István: A hazát!) Ugylátszik, a főváros sem elég hazafias. Ilyet is hallottunk: biztosítani kell a főváros hazafias irányítását. A szociáldemokraták nem szorulnak rá az én igazoltatásomra. Itt volt a revízió kérdése; amikor ez felvetődött a törvényhatóságban, a szociáldemokraták természetesen egyhangúlag beleálltaik a revízió nemzeti egységfrontjába. (Jánossy Gábor: Természetesen!) Mit akarnak 1 ? Hogy politikai pártok ne legyenek? Hát mi legyen? Mint beduin lovas, mindenki külön-külön nyargalászszék? (Derültség.) Mi legyen? Mit tegyünk? Heimwehrt, vagy nem tudom, mit alakítsunk mi budaiak? (Derültség.) Mondják meg. Nemzeti egység az, amit ez a derék jó Tabódy barátom hirdet? Van-e Magyarországon ember, aki megérti azt, hogy mi az a nemzeti egység, amelyet az egységespárt adminisztrál. Ide be lehet skatulyázni a jó vidéki embereket, plána ina, a földteherrendezéssel kapcsolatban, de hogyan jutunk előbbre? Kérem a miniszter urat, valamit szívleljen meg. Budapest főváros Budapest dolgozótársadalmáé maradjon. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne féljen a budapesti magyartól és a budapesti munkástól. Legyen egyszer szerencsénk a törvényhatóságban. (Homonnay Tivadar: A tanácsülésen például!) Nézze meg a miniszter úr azt a fővárost, jöjjön oda ebből a kriptából, ebből a dohos temetőből. (Zaj a baloldalon.) Jöjjön oda, ahol a városatyákat titkos szavazással választották. Ott ülnek a derék polgárok, végig jelen vannak, megmondhatom, fizetés nélkül. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A Scitovszky-féle törvény megengedi ugyan, hogy a tanácstagok is fizetést húzzanak, de a tanácsban egyetlenegy ember sem volt, aki ezt helyeselte volna. Bizony, az igazgatósági tagok sem. Csak a részvénytársaságoknál veszik fel a jelenléti díjakat, de a többi igazgatóságnál nem. Vannak képviselők, akiket nem látunk itt. De elismerem, nem hanyagság ez. Ez is a mi parlamentarizmusunk rothadásának a jele. (Farkas István: A nyilt szavazásé!) amikor a nyilvános választáson megválasztott képviselőből a kerület ügynöke lett. Szegény képviselőtársaink, milyen nagy aktatáskával szaladgálnak és lesik a miniszter urakat, meg^ az államtitkár urakat a kérvényekkel. Szegény képviselőnek a kerülete ügyeit, magánügyeket kell ingyen robotolva intéznie. Rabszolgája kerületének és nem lehet független törvényhozó. Ezért nincsenek itt a törvényhozók. En például miniszter úr, ebbe a Házba életet hozni csak úgy tudnék, ha nem az »általános«-on volna a hangsúly, hanem a »titkos«-on. Becsületes, titkos választójog kell. (Farkas István: Maradjunk csak a Friedrich-félénél!) Altalános, becsületes, a nemzeti érdekek védelmében álló. Senki nem akar a nemzet érdekei ellen véteni. Csak életet kell hozni. Tessék megnézni, miniszter urak, hogyan ülnek itt önök mint inspekciósok s hogyan ülnek itt önök mögött a szegény egységespárti képviselők. (Jánossy Gábor: Ne sajnáljon bennünket a képviselő úr!) Milyen élettelenül, kedvtelenül megy ez. Es most ezt a kriptaszellemet gondolja a miniszter úr átplántálni. Nem fog sikerülni! Ameddig Budapest törvény ható. ülése 19$Jf március 8-án, csütörtökön. , ságában mi választott statiszták ott leszünk, — mert hiszen mi már lassanként csak választott statiszták leszünk, annyi mindenféle örökös Nabukadnezár meg nem tudom micsoda van, — ameddig Budapest dolgozó, verejtékező és robotoló társadalma^ választani fogja a városatyákat, addig ott élet lesz, miniszter úr, ott lendület lesz, ott lüktetés lesz, akármicsoda törvényeket hoz ön. Versenyezzünk az ellenőrzés terén! Fogják meg azt a bürokráciát, ellenőrizzék jobban, mint mi. Ha azonban egy igazán független és objektív bíróság elé bocsátanám ezt az ügyet, a magyar legfelsőbb bürokrácia nem kapna kedvező ítéletet. Gondolja meg miniszter úr ! ; ön meg fogja az ellenőrző önkormányzat kezét azzal, hogy: benned nem bízom; Kozma, Wolff, stb. nem jól dolgozol. Mit hoz ön, t. miniszter úr? A bürokráciát hozza. Nem lesz önnek ebben szerencséje. Megjósolom önnek, hogy hiábavaló munka az egész, hiábavaló toldozó-foldozó munka lesz és egészen biztos, hogy rövidesen újból fővárosi törvényjavaslatot fogunk tárgyalni, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) ha még egyáltalában lesz parlament. Mert most már nem attól félünk, hogy a diktatúra szűnteti meg a parlamentarizmust, hiszen Istenem, én tényleg híve vagyok a demokratikus önkormányzati rendszernek. De ha nekem valaki folyton azt mondja, hogy ő ilyen meg ilyen elhivatott és született diktátor és amúgy is meg van minden diktatórikus hatalma, akkor természetesen azt mondom: mutassa meg, mit tud. A városházán Önnek, miniszter úr, nem kell ez a törvény. Ön azt csinálhat ott, amit akar. Hát lesz önnek ezzel a törvénnyel több jogköre, több hatásköre? Semmije sem lesz! Zsákutcába kerültek. A Tabódy-féle zászlóbontásnak keserves fiaskó a vége. Belevitték ezt a parlamentet egy teljesen értelmetlen, teljesen meddő vitába, olyan időben, amikor egész Európában történelmet csinálnak, amikor hétről-hétre nagyobb események történnek, mint történtek évtizedeken át. Ezek azok a kérdések, amelyeket ide sem lehet hozni. Folyton csak hangfogóval beszélünk a külpolitikai kérdésekről. A legutóbbi külügyi bizottsági ülés óta informálva sem vagyunk. A mai helyzetről sem vagyunk informálva. Rendben van! (Homonnay Tivadar: Nincs rendben!) Önök azt mondják, hogy ez a Führerprincip alapján történik, de akkor önöké az egész felelősség azért, hogy ezt a drága képviselőházat erre a meddő munkára használják és hogy ezt ami évezredes kincsünket — a magyar törvényhozás mégis csak évezredes kincs — így lejáratják, ilyen pocsolya-nyugalomba süllyesztik és ilyen teljesen értelmetlen, időszerűtlen, felesleges törvényjavaslatokkal kínozzák. Egyáltalán nem kell annyi törvényt csinálni! Annyi törvényünk van már, hogy azoknak egy tizedrészével nagyszerűen lehet az országot kormányozni. Nem a törvény fogja az autonómiát irányítani; az autonómia személyekben éli ki magát; rátermett emberek kiélésében nyilvánul meg, de nem egy törvényes keretben. Ha ön most miniszter úr győzni fog és Gáspárdy eszméi diadalra fognak jutni, (Derültség balfelől.) akkor mi lesz? Valószínűleg választás lesz. A választáson egymással mérkőzni fogunk. És a választás után majd mi lesz? (Rassay Károly: A Tabódy-pártnak nyoma sem lesz!) Akkor megint csak az összes pártokkal egyetértve, karonfogva lehet csak dolgozni. Vagy talán nem? Hiszen önök nemzeti egységet akarnak. Hát nem az a nemzeti egység,