Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. ami a városházán van, ahol a jobbszélsőoldaltól a szociáldemokratákig minden politikai világnézetet félretéve, munkában egyesül a polgárság, hogy a főváros sorsát előbbre vigyék. Tudnak önök e helyet egy más nemzeti egységet? Ha tudnak, mi ez? Itt állunk a nagy kérdőjelnél. Ami Gömbös Gyulának nem sikerült, az megvolt a városházán. Mi az a nemzeti egység? összefogás, amelynek ki kell alakulnia, nagy pillanatokban, nagy nemzeti kérdésekben. Hát ez a Ház csütörtököt mondott ilyen esetekben? Mi panasza van arra az ellenzékre nemzeti szempontból? Micsoda nemzeti egység kell? Ha pedig nem erről van szó, ha gleiehsohaltolásról van szó, ha diktatúráról van szó, akkor Önök, miniszter úr, vannak olyan férfiak, vannak olyan gerinces emberek, hogy kiállnak a színekkel és megcsinálják, ember és Isten előtt felelősséggel. De ezekkel a toldozásokkal-foldozásokkal sem önök nem mennek előre, sem mi. Ezt az egyedüli nemzeti egységet, amely a munka jegyeben valahogy vergődött a városházán, épp önök, akik a nemzeti egység jelszavával jönnek, ezzel a javaslattal próbálják oldalbafúrni. A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petracsek Lajos! Petracsek Lajos: T. Képviselőház! Amikor a szőnyegen forgó javaslathoz, mint a fővárosi kormánypártnak egyik közkatonája hozzászólok, meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, éppen azért, mert alig pár héttel ezelőtt még az ellenzékkel együtt egy blokkban voltam. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ügy érzem, hogy magatartásomat mlkid az ellenzék, mind a kormány fele meg kell magyaráznom. Meg kell magyaráznom: hogyan lehetséges az, hogy szembehelyezkedtem a javaslattal ezelőtt pár héttel s ezt a javaslatot ma mégis elfogadom. Beszédemet ez a cél fogja vezetni, és iparkodni fogok becsületesen őszinte lenni e kérdésben, becsületesen őszinte lenni és mindent megmondani, úgy, ahogy a szívemen fekszik. T. Ház! Kormánypárti vagyok* és mint kormánypártinak az volna kötelességem, hogy az előttem felszólalt képviselőtársam érveit megcáfoljam. Megvallom őszintén, hogy ismét borzasztó nehéz helyzetbe hozott igen t. előttem felszólalt képviselőtársam, mert az országos politikára vonatkozólag általa elmondottakra a fővárosi törvényjavaslatnál nem akarok reflektálni, abban pedig, amit a fővárosról mondott nagyon sok mindenbein igazat kell neki adnom. Igen t. képviseőtársam beszéde elején kíváncsi volt bizonyos dolgokra. Ha meghallgat engem, azt hiszem, néhány felvilágosítást fog kapni egy és más kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Mondottam, hogy kormánypárti vagyok. Abból a meggyőződésből vagyok kormánypárti, hogy a mostani nehéz időkben nem kritikára van szükség, hanem sokkal inkább gondos, megnyugtató politikai munkára s én ezt a nehezebb feladatot vállaltam el ezelőtt három évvel, amikor a politikában szerepet vállaltam. Természetes, hogy ezalatt a három év alatt én is jöttem rá hibákra a fővárosi élet terén, én is látok hibákat, én is kritizáltam a hibákat, de megmondhatom, hogy sohasem láttam mást a fővárosi életben, mint azt, hogy minden párt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 1934 Március S-án, csütörtökön. 331 vállvetett munkával akarta a hibákat kiküszöbölni; sohasem láttam mást, mint azt, hogy becsületes törekvéssel iparkodtak arra, hogy ezek a hibák kiküszöböltessenek. Ügy érzem, hogy ezekben a nehéz időkben nem bűnbakokat kell keresnünk s nem személyeketkell felelőssé tennünk akkor, ha meg lehetünk győződve arról, hogy nem a személyek felelősek, hanem a nehéz viszonyok. Vállvetett munkával iparkodjunk kiküszöbölni a hibákat és bajokat s iparkodjunk közös munkával előbbre jutni, nem pedig a rekrimináció útján haladni. Amikor kormánypárti lettem, semmiféle irányban előzőleg lekötöttséget nem vállaltam. Nem vállaltam lekötöttséget azóta sem és így egészen különös helyzetben voltam az első törvényjavaslattal szemben, amely különös helyzetből kifolyólag az első törvényjavaslattal én kategorikusan szembehelyezkedtem. r Annak az első törvényjavaslatnak óriási szépséghibái voltak, de fogantatása, azt hiszem, egy családi háromszögben, háziibarát közbenjöttével történt. (Derültség.) A múlt év költségvetési vitájában egyik képviselőtársunk nagyon helyesen megmondotta, (hogy nagyon sokan vannak, akik a gazdasági világkrízi'st úgy képzelik megoldani, hogy a más zsebében akarnak kotorászni. En hosszú idő óta figyeltem, mint fűtötték különböző oldalakról a közvéleményt a főváros ellen, nem csodálom tehát, hogy a főváros ellen is kialakult egy ilyen kotorászási vágy. Annak az első törvényjavaslatnak azonban, amely olyan borzasztóan szigorú és annyira autonómiaellenes volt, nemcsak ez a kotorászási vágy volt a bábája, én láttam ott nagyon sok bábát s így nem csoda, hogy azután a sok hába között elveszett a gyermek. Nagy volt a sürgés-forgás a születendő körül. Szerepelt a neheztelés, mert a főváros nehezen táncolt a füttyszóra. Szerepelt a félinformáltság, mert az informálok sokszor a sanda mészárosok voltak. (Rassay Károly: így van!) Szerepelt a féltékenykedés, mert egyeseknek nagyon nagy és kitartó sikerük volt, és a kettesek ezt már megunták. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Szerepelt azonban rengeteg jogosulatlan politikai lambíció is, (Ügy van! bal felől.) ahol a főváros sziere tétét és ügyeinek ismeretét a politikai fúrás-faragás és fűrészelés művészete akarta pótolni. (Rassay Károly: Szóról szóra így van!) Hogy egészen tréfás legyek és hogy kerületemben, Budán maradjak, azt láttam, hogy Luca-napi boszorkány tánc volt a Gellérthegyen és mi, akik szeretjük ezt a fővárost, már-már attól féltünk, hogy a boszorkányok a magzatvizet a főváros közönségének a nyaka közé zúdítják. Azonban — ahogyan történni szokott — a lidércnyomás elmúlott, az éj leple alatt táncot lejtő boszorkányok eltűntek és az itt lévő törvényjavaslattól, azt hiszem, a főváros közönsége immár nyugodtan alhat Lucanapig. Amikor egy lényegileg átalakított és részleteiben teljesen átdolgozott új javaslat van letisztult formáiban a Ház előtt, be kell vallanom, az én alkotmányjogi aggályaim ezzel a — hogy úgy mondjam — gyenge javaslattal szemben eloszlottak és én nyugodtan bízom a belügyminiszter, úr nyilatkozataiban. Tudom, hogy a miniszter úr nem fog visszaélni ezzel a törvényjavaslattal, bízom nyilatkozataiban és elhiszem neki, hogy emögött a törvényjavaslat mögött nincsen politikum. De el kell ismernem azt is, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során nemcsak a belügy 49