Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

326 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 198'4 március 8-án, csütörtökön. hogy az igen t. túloldalról egyes képviselő urak felháborodtak a Vásárpénztár ügyén. (Bródy Ernő: Mi is! — Kozma Jenő: Mi intézkedtünk!) Jól tették, teljesen indokolt volt. Azonban a Vásárpénztár tekintetében az történt, hogy mi nőnapokon át vizsgálgattuk a dolgot, a végén megállapítottunk tényleg sok mulasztást, (hibát és bűnt és átadtuk az ügyet az illelékes hatóságoknak és tényezőknek. Ha azonban itt felháborodnak a t. urak, akkor ne legyenek egyoldalúak. Háborodjanak fel más dolgoknál is, mert más dolgoknál is felháborodtunk mi, amikor önök nem háborodtak fel. En emlékszem, például egyszer Bethlen István kabinetjében a miniszter urak maguknak ezer pengős havi pótlékot szavaztattak meg. Mi akkor felháborodtunk, önök nem háborodtak fel! En feliháborodtam akkor, amikor az egyik meghalt szegény miniszternek a magánadósságait állami pénzekből rendezték. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem akkor az volt az álláspontom, hogyha kellett rendezni ezeket az adósságokat, akkor rendezték volna a miniszter urak a sajátjukból, de az ellen tiltakozunk, hogy verejtékes adófillérekből egy miniszter magánadósságait rendezzék. (Peyer Károly: 80.000 pengőbe került!) Mi háborodtunk, önök nem háborodtak! Még egy példa. Nem egészen vág ide, de hasonló eset. Itt volt a Földhitelbank esete. A Földhitelbankról egyszer rossz hírek jöttek a Házba. Az a hír volt elterjedve, hogy a Földhitelbank rövidesen megbukik. Erre Wekerle Sándor felállt itt a Házban és felelőssége teljes tudatában kijelentette, hogy ő maga személyesen megvizsgálta a Földhitelbank státusát, a Földhitelbank szilárdan áll istb., stib. Persze, iszonyúan megtapsolták Wekerlét és mi megsemmisültünk, hiszen megint előálltunk azzal, hogy egy bank ingadozik és ez borzasztó könnyelmű vádnak látszott. Negyvennyolc órára rá kitűnt, hogy a Földhitelbank súlyos bajban van, később azután meg is bukott. (Rassay Károly: Közpénzek is elvesztek!) Megtörtént tehát, hogy az ország pénzügyminisztere exponálta magát egy bukásban levő bankért. Olyan szörnyűség ehhez képest az, hogy egy autonómia életében megtörténik, hogy egy Vásárpénztár ilyen bajba kerüli! Nem lehet menteni, de érthető, hogy megtörténik. De kik voltak az igazgatóságban? A többségi pártok képviselői. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És hol volt a felügyeleti hatóság és a kormány exponense, a számszék élén álló Papanek miniszteri tanácsos? Akkor még kiküldött a kormány magas költséggel — a belügyminisztérium urai jól fognak emlékezni rá — egy úgynevezett üzemvizsgáló bizottságot, amely hónapokon keresztül vizsgálta az összes üzemeket és azután egy vaskos kötetben megállapította a tényállást. Vizsgálgatták a Vásárpénztárt állandóan és a baj a végén mégis bekövetkezett. Mondom azonban, igazuk van az uraknak, ez egy támadható pont, baj volt és ezt feltétlenül reparálni kell. (Bródy Ernő: Mi támadtuk legjobban! — Homonnay Tivadar: Mi támadtuk a tanácsüléseken!) De amit tehettünk, azt megtettük. Most jön a miniszter úr az ő elgondolásaival és azt mondja, hogy a főváros autonómiájában túlságosan érvényesül a laikus elem: jöjjön a felügyeleti hatóság az ő szakértelmével. Kérem, miniszter úr, az én 15 évi.tapasztalatom e téren nem valami rózsás. Például a belügyminisztériumnak is volt egy olyan gazdasága, mint amilyen a Vásárpénztárnak volt, Kelebia. Ott voltak a (belügyminisztérium összes tudósai és mégis 'bekövetkezett a malőr. Részint az agrárválság hekö vétkezése révén, (Ügy van! balfelől. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) részint más okból, elhibázott intézkedések révén. De bekövetkezett. Miért mondom ezt? Azért, mert még magában a belügyminisztériumban is történhetnek ilyen bajok:, nem is akarva előhozni újra a Stabil építkezési ügyét. A Stabil-építkezés ügyében mi támadtuk Scitovszky belügyminisziter urat, a miniszter úr jóhiszeműen védte akkor a közegeit, mégis baj lett. Ne tessék tehát azt gondolni, hogy a bü-. rokráeia ellenőrzése már minden vonalon száz százalékban bevált. Említették itt az óbudai hidat és a lágymányosi (hidat. Miniszter úr, mi megszavaztuk a pénzt a hidakra Wekerle Sándor idejében. A kormány elköltötte a pénzt és most mi a vége? Hogy a főváros pénzéből építik a hidat. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önök fogják a főváros gazdálkodását ellenőrizni, önök, akik elköltötték a hidakra felvett pénzeket és most a hidat velünk fizettetik meg? (Zaj és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es milyen is az a magas bürokráciái ellenőrzés? Sokszor szóvá .tettem még a népjóléti hullámok megindulásakor, hogy vettek egy kastélyt. (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Melyik volt az? — Fábián Béla: A bicskei!) Nem, kérem, egy másik kastélyt is vettek. A kastélyt megvették bútorostói. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A deszki kastélyt vették meg. (Felkiáltások a baloldalon: Gerliczy! — Rassay Károly: Az összes kastélyokat felvásárolták!) En akkor felálltam és az egész kormánynak figyelmébe ajánlottam, hogy nem kellett volna megvenni a kastélyt, hogy ez könnyelműség volt. A szép antik bútorok elpárologtak, (Fábián Béla: Hová?) itt semmiféle felháborodás nem volt, a bútorok nem kerültek elő, eltűntek s a dolog még a mai napig sincs elintézve. Ezt nem a vásárpénztári baj ellensúlyozására hozom fel; mert az is elítélendő. Szolgálhatok azonban pár példával atekintetben, hogy Gáspárdy és a többi t. képviselőtársaimnak, akik ilyen csöke vényeket le akarnak faragni,, módjukban legyen (Rassay Károly: Felháborodni!) a kutatást tovább folytatniuk. Emlékezzenek vissza t. képviselőtársaim a tyúkkölcsönökre, (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyeknél sokszor szóvátettem, hogy olyanok kapták ezeket a kölcsönöket, akiknek semmi közük nem volt a tyukászathoz. (Élénk derültség.) Itt volt egy újabb eset is, t. miniszter úr, amelynél megint nagyon gyengén szuperált a magas bürokrácia szakavatott ellenőrzése: az Ibusz. eset. Rassay Károly t. barátom két-három évvel ezelőtt még Bud János volt t. miniszter urat megtámadta az Ibusz-ügyben és Bud képviselőtársam, akkor teljes jóhiszeműséggel felvilágosította a Házat, habár ő is utalt arra, (Bud János: Nagyon sok intézkedést tettem!) hogy ott tényleg bajok vannak, amelyeknek véget kell vetni. (Rassay Károly; Szóval nem ártott a laikus felszólalás!) A miniszter úr elvonult és az Ibusz. tovább élt. Az Ibusz.-ban benn ültek a magas bürokrácia exponensei teljes szakértelemmel, teljes felkészültséggel és ha nem következik be egv egyéni tragédia, egy vesztegetésesl kapcsolat-