Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. ban, akkor nem tudom, hogy az Ibusz. még ma is nem élné-e vígan napjait. Nagyon rossz tapasztalataim vannak álta­lában a legfelsőbb bürokrácia preventív ellen­őrzéséről. A magas bürokrácia sohasem lep­lezte le ezeket a dolgokat; vagy a sajtónak kellett azokat megírni vagy egy ellenzéki * képviselőnek kellett felállania és támadni azo­kat. (Rassay Károly: Szóval laikus elem!) Itt volt például a népjóléti minisztérium esete. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor Fábián t. képviselőtársam elkezdte tá­madni a népjóléti minisztérium dolgait, akkor az egyik főbürokrata államtitkár képviselőtár­sunk, aki hol adminisztratív, hol politikai ál­lamtitkár s minden pénzügyminisztert végig­szolgált, Vargha Imre, nagy felháborodással utasította vissza ezeket az inszinuációkat. (Fá­bián Béla: Nem ő volt! — Rassay Károly: Maga Bethlen volt az!) És mi következett be? Az, hogy Fábián t. képviselőtársam úgy állt itt, mintha egészen ártatlan embereket vádolt volna meg és Vargha államtitkár úr azt ku­tatta, hogy ki az az áruló, aki Fábián Béla képviselőtársunkat felvilágosította. (Felkiál­tások a jobboldalon: Nem Vargha szerepelt az ügyben. — Fábián Béla: Ebben az ügyben nem Vargha volt!) Tény, hogy a felső bürokrácia a népjóléti panamákhoz hozzá sem mert nyúlni, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) bár a parlamentben heteken át támadtuk ezt a pana­mafészket. (Jánossy Gábor közbeszól.) Azt mondja meg Jánossy t. képviselőtársam, hogy * mi van a borházakkal. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amióta ez a sze­gény Laskai meghalt, megint pontot tettek egy f ügy végére. A Vásárpénztárnál elveszett 10 millió, ez botrány, de a borházaknál is elve­szett 8 millió. (Jánossy Gábor: Az is baj!) Mi­csoda vizsgálat folyik ebben az ügyben, kit fogtak le, kit tartóztattak le, ki a felelős ebben a dologban? Senki! Hol volt megint a szak­szerű ellenőrzés? Sajnálom, hogy nincs itt Gáspárdy igen t. képviselőtársam, aki bizonyára emlékszik, hányszor emlegettük azt, hogy milyen csúnya dolog, ha valaki lovaspólót akar játszani és azt állami lovakon játssza. Azt mondottuk: mi hívei vagyunk a sportnak, de mindenki csak a saját lovacskáján pólozzon, itt pedig bizony állami zabbal etetett lovakon pólóztak az urak. Szóvá tettük ezt, higyjék el, nem nagy örömmel. Önök legfeljebb mosolyogtak, de sohasem háborodtak fel nagyon. (Rassay Károly: Mi volt a lószőrmatraeokkal?) Es ami most történt a Beszkártnái? Folkusházy ve­zérigazgató részvényeket vásárolt a saját vállalatának, részvényeket igyekezett felvásá­rolni. (Jánossy Gábor: A legjobb szándékkal!) Lehet, hogy hibázott, nem volt előzetes szank­ció, tény azonban az, hogy a Beszkárt. igaz­gatósága, amelyben a kormány képviselője, a kormánybiztos is benntül, tudomásul vette ezt és a vásárlást szankcionálta. Hol vau ez a részvényvásárlás azoktól a részvényvásár­lásoktól, amelyeket önök csináltak 15 év alatt, kezdve az ópium részvényektől, a konzerv részvényekig'? (Jánossy Gábor: Opium? — Fel­kiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Igen, ópium! — Derültség! — Bródy Ernő: Alka­loida! — Derültség.) Ha a t. képviselő úr elő­veszi azt a hivatalos kimutatást, amelyet itt Esterházy Móric gróf egyszer felolvasott és látja, hogy hányféle részvénybe fektették bele ennek a szegény államnak keserves pénzét és hogy ezek a pénzek mind elvesztek, akkor ütése 193 If március 8-án, csütörtökön. 327 hogyan lehet megakadni azon, hogy egy vál­lalat élén álló vezérigazgató jónak látta az ő néhány százalék részvényhiányát még bepó­tolni? Elvégre szép gesztussal végezte ezt is, mert hiszen nyugdíjba megy. r Az egyik t. képviselőtársam, a fővárosi építkezéseket is kifogásolta. Nem tudom, van-e ezeken kifogásolni való, mert amit a fő­város csinált, az a legnagyobbrészt mégis csak jó és bevált. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Hibák történnek mindenütt, de az, hogy a fő­város a Duna felszíne alá az árterületre épí­tett volna, à la Albertfalva, egy egész tele­pet, az autonómiában elképzelhetetlen. Hol voltak a szakértők, t. belügyminiszter úr? Amikor az összes minisztériumok szakértői elmentek oda és látták az árterületet, akkor a szomszédok odaszaladtak (Fábián Béla: A főszolgabíró is ott volt és tiltakozott az albert­falvai telek megvétele ellen.) és azt mondot­ták, az Istenért, ide ne építsenek, hiszen itt emberemlékezett óta tavasszal mindig víz áll. Peyer Károly merte itt egyszer szóvátenni ezt az ügyet, akkor a mentelmi-bizottsághoz utasították. (Ügy van Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Mi történt? Hol volt a bürokrácia? Megépült. Alagcsövezték, mert nem találtak Magyarországon elég száraz területet, (De­rültség.) először nedves területet kerestek, (De­rültség.) hogy lehessen alagcsöveket fektetni, hogy lehessen vízteleníteni és alkotási vá­gyukban ezen a víztelenített iszapon tombol­hassák ki magukat. (Derültség. — Fábián Béla: Kígyózó padlókon ! ) Ha önök minden áron racionalizálni akar­nak, — ón már évek óta kérem a t. kormányt — akkor méltóztassék az altruista f pénzintéze­teket, az állami pénzekkel alimentált intézete­ket kényszerfúzió alá venni. Ne tessék ott azt a sok igazgatót tartani, tessék ezeket össze­vonni. Evek óta mondják, Ígérik, és mégsem történik semmi. (Peyer Károly: Mi lesz akkor a vezérigazgatókkal?) Minek annyi intézet? Tessék ezeket egy kalap alá venni. íme, egy terület, ahol lehet racionalizálni, nem is kell külön törvény hozzá. (Peyer Károly: A falu­szövetségnek 80.000 pengős vezérigazgatója van!) Sokat beszéltek az üzemekről. Gáspárdy t. képviselőtársam kifogásolta az üzemvezetők magas fizetését. En más nézeten vagyok. Azon a nézeten vagyok, hogy aki t hatalmas üzem­vállalatok élén áll és tudását, rátermettségét feláldozza, azt tisztességesen meg kell fizetni. (Jánossy Gábor: Ez így van!) Ha a képviselő ezért a munkáért, amit itt teljesít, havi 600 pengőt kap, akkor az az üzemvezető mérnök és igazgató legalább kétszer, háromszor annyit megérdemel. Nem ambicionáltuk soha az auto­nómiában, hogy rosszul fizetett alkalmazottak legyenek, hanem örültünk, ha a munkásaink jól kerestek, örültünk, hogy tisztviselőink jól voltak fizetve és örültünk, hogy ezek az üze­mek nemcsak rentábilisak maradtak, hanem sajqt jövedelmeikből rekonstrukciós alapjai­kat is erősen dotálták. Mit akarnak tehát önök? Önök akarnak minket, laikusokat az üzemek tekintetében ki­tanítani? Mit gondolnak: a városháza autonó­miájában nincsenek szakértők? Hát mi va­gyunk mi? Mi is értünk valamit hozzá. Enge­delmet kérek, önök, akik az üzemeiket a sze­rencsétlen adózó polgárság verejtékes gara­saival tartják fenn, nem tudtak még egy üze­met sem racionalizálni és önök megakadnak a

Next

/
Thumbnails
Contents