Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. ki egy szobában, Wekerléből lassan 'húztuk ki a százmilliókat, amíg bevallotta, mennyi adósság van. Jött a nagy bukás, jött a 33-as bizottság, jött a teljhatalom, jött a kivételes hatalom, t jött Tyler s vége volt pénzügyi szuverenitásunknak. Es önök most ezt a fővárost akarják egyszerre szanálni, rongyos 10 millió pengő deficitért? Amikor önök száz- és százmilliós adósságokat csináltak felhatalmazás nélkül, akkor ez a főváros most itt áll 10 milliós deficittel. Ez az eset? Ez az országos eset? Ha annyira a szívén viseli a mélyen .t. belügyminiszter úr a főváros pénzügyi helyzetét, miért nem fizetik az adósságaikat? (Űgy van! a báloldalon.) Hisz önök még üzemi adósságaikat sem fizetik. Önök a betegápolási hátralékokat sem fizetik hat év óta. (Űgy van! Ügy van! a bah és a szélsőbáloldalon.) Kiegyeztünk önökkel miár ötször,, de nem tartották be az egyezséget. A házbéreket sem fizetik. Fizessenek egy ötmilliós á kontót, a deficit mindjárt le fog szállni a felére. Az adós a hitelezőnek magyarázza, hogy takarékoskodjon, hogy neki ne kelljen fizetnie? (Derültség.) Mélyen t. vidéki képviselőtársaim, méltóztassanak tudomásul venni, hogy mi az önök kerületeiből számtalan esetben az Önök ajánlóleveleivel ide feljövő betegeiket tárt karokkal fogadjuk és az állam az ezekért fizetendő betegápolási díjat és az ebből származó hátralékot sem fizeti meg. Nincs önök között olyan képviselő, aki hozzánk ilyen betegeket ne ajánlott volna. (Jánossy Gábor: Helyesen van így! — Bródy Ernő: De ebből jön a deficit! — Jánossy Gábor: Beteg magyarokról van szó! — Felkiáltások jobbfelől: Rátáblázzák az ingatlanára! Azok is magyarok! — Bródy Ernő: Innen van a magyar királyi deficit!) Tény az, hogy a betegápolási alap évek óta nem fizet rendesen és ezért a főváros bizony a vidékkel szemben nagyon kedves kötelezettségét rójja le. Most szemére vetni a fővárosnak, hogy ezt a pénzt, a betegápolási díjak hátralékát sürgeti a kormánynál, igazán nem lehet. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Hogyan néz ki a tízmilliós deficit, az önök deficitjével szembeállítva? Az államadósság a kormány statisztikája szerint az 1931/32-ik évben 206 millióval gyarapodott, kincstári váltók stb. Az 1932/33. évben, tehát már részben a Gömbös-kormány idején újabb 165 millióval gyarapodott. Uraim, 206 és 165 millió: ez 371 millió. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, amit most az agráradósságok rendezésével a kincstár vállal, és az ez évi kincstári váltókat, amelyeket elhelyeznek, nem is merem kimondani, hogy micsoda mammut-összeg jön ki. (Homonnay Tivadar: És a jó szovjetszerződésből származó kiadások!) Uraim, amikor önök ilyen borzalmas számokon ülnek, hogyan lehet ez a tízmillió, amely itt a fővárosnál egy tizenötéves gazdálkodás végén mint deficit jelentkezik, olyan rettenetes? (Rassay Károly: Az utolsó évben!) De térjünk rá az apróságokra. Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam felemlítette, hogy a fővárosnál még mindig vannak nyugdíjasok, akik állásban vannak. Mi ezt nem helyeseljük. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha vannak nyugdíjas polgármesterek vagy nyugdíjas tanácsnokok más állásban, ezt nem helyeseljük, ezt meg kell változtatni. Egy nézeten vagyunk az urakkal abban a tekintetben, hogy ez tarthatatlan állapot. ülése 193

If március 8-án, csütörtökön. 325 Nem is vesszük rossz néven az ilyen sürgetést, mert ebből végeredményben a városnak is csak haszna van. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor : Ügy van!) Hiszen Kozma Jenő t. képviselőtársam elmondott pár adatot; ezek már csak egészen kivételes esetek. A tömeg azonban, amelyről azt mondják, hogy nyugdíjas és más állást is tölt be, ez csupa kis emberkékből áll. Pl. nyugdíjas postás az illető és amellett portás is. Ezzel nem is foglalkozom, mert rettenetes dolog annak az embernek másik falat kenyerét elvenni. De tisztelettel kérdem: hát nekünk itt a parlamentben van-e ahhoz jogunk, hogy mi azokat a nyugdíjasokat, akik ott elhelyezkedtek, reklamáljuk? (ügy van! Ügy van! a baies szélsőbaloldalon.) Nincs-e nekünk idehaza a saját portánkon elég reklamálnivalónk? Nem reklamáljuk-e mi itt 15 év óta, hogy teljesen lehetetlen helyzet az, hogy ebben a szegény országban nyugalmazott miniszterelnökök és miniszterek miniszteri nyugdíjakkal visszamenjenek a tanári állásukba? (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsássanak meg uraim, hát nem itt a parlamentben, az önök politikai oldalán alakítottak testhezálló szövetkezeteket csak azért, hogy egyes urak stallumokhoz jussanak? Nem kifogásoltuk-e itt állandóan, hogy lehetetlen dolog, hogy független törvényhozók állami pénzekkel alimentált vállalatoknál igazgatói állásokat töltsenek be és ezekért nagy fizetéseket húzzanak? Miért nem történt ezen a vonalon semmi? Összeférhetetlenséget emlegetett Gáspárdy képviselőtársam és, azt hiszem, igen t. Berki barátom. (Berki Gyula: Én nem emlegettem!) Hiszen önök megszavaztak egy összeférhetetlenségi javaslatot. (Müller Antal: Miért nem lép életbe!) A törvényjavaslat megakadt, újból ide kellene hozni. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Siralom, csend van, nincs semmi mozgás! Megalakult annakidején az érdektelenek csoportja. Ez akkor volt, amikor itt a kartelltörvénnyel foglalkoztunk, amikor itt heteken át az ipar bugyogóját porolgatták. Mondom, akkor megalakultak az érdektelenek és Festetics állott az élükön. (Derültség.) Azt mondották, hogy majd így a kartellekkel, majd úgy a karteilekkel. Hát a kartellekkel sem így, a karteilekkel sem úgy, összeférhetetlenségi törvény pedig, egyáltalán nincs. (Jánossy Gábor: Meg van a régi!) De valami történt. Érdekes, hogy a kartelIvezérek, a kartellmaharadzsák, akik az önök soraiban ülnek, nagyszerűen besétáltak, kizárólag agrár kerületekbe. Az aztán még érdekesebb, hogy önök, akik itt 15 év óta egyik agráirblokkot a másik után alakítják azért, hogy az agrárérdekeket megvédjék, nem tudták megakadályozni, hogy a földmíves-kerületek kapui ki ne nyíljanak olyan kartellexponens előtt, akinek a pénzzacskója jól meg volt töltve. (Jánossy Gábor: Ha a választók úgy akarták abban a kerületben! — Élénk derültség a baloldalon. — Farkas István: Ez volt a legjobb vicc! — Györki Imre: Jánossy mindig viccel! — Jánossy Gábor: Nem viccelek, komoly helyen vagyok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Jánossy Gábor: Wie der Schelm ist, so denkt er! — Gál Jenő: Hogy mer németül beszélni? — Jánossy Gábor: Hát nem valami szép, de jellemző mondás, azért kellett németül mondani! — Zaj. — Elnök csenget.) Friedrich István: En teljesen megértem, 48*