Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

324: Az országgyűlés képviselőházának 250 Párizsba, Kozma bankettet rendezett, ott kikiáltották a nemzeti egységet. Erre jött a rekontra a Vigadóban. A miniszterelnök úr elment a Vigadóba, bemondta a rekontrát. Így kerültünk ide. Es azt hiszem, hogy a jó belügyminiszter úr sem örül, hogy idekerült ez a törvényjavaslat. T. ibelügyminiszter úr, én ebiből a javaslatból azt sem tudom kiolvasni, hogy ötnnek, vagy az ön kormányának, vagy a helügyminisztériuminak, mint felügyeleti hatóságnak ebből micsoda előnye lehet. Majd rá fogok térni. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hát én rőfös kereskedő vagyok, hogy az előnyöket számítgassam? — Derültség. — Rassay Károly; Na, amennyi zászlót oda a Tattersailiba ivíittiek, egészen jó üzlet lett volna! Sok selyemzászló volt a Tattersallbain ! — Zaj.) Miniszter úr, azt hiszem, ön megértette, hogy én. mit mondottam. Ön, mint felügyeleti hatóság, egyáltalában nem fog előnyösebb pozícióba kerülni a várossal szemben. Ezt a kérdést nem lehet a rőfös kereskedő példájával elütni. De amikor a Scitovszky-törvény jött, akkor azt mondották, — úgy, ahogy ma is mondják, ahogy ma példákat hallottunk — hogy a főváros közigazgatását racionalizálni keíl. De úgyis ki van nevezve egy országos racionalizálási biztos, Magyary miniszteri tanácsos, ő most csinálja az országos racionalizálást — meg is jelent egy hatalmas kötet — és ezt fogják applikálni a főváros adminisztrációjára is. Alig dolgozott Magyary, jött Örffy t. képviselőtársam és ő is racionalizálási terveken törte a fejét, mint méltóztatnak tudni. Meg is jelentek nyilatkozatai, itt a Házban is elmondotta azokat. A Magyary-dolgot is, örffyt is elfelejtettük. Amikor Bud János pénzügyminisztersége után Wekerle Sándor pénzügyminisztersége következett, Wekerle pénzügyminiszter úr felkelt és itt egy nagy szónoklatot tartott. Önök persze, t. uraim,, megint tapsoltak. (Homonnay Tivadar: Tartalékolta az adókat!) Előadta azt, hogy a magyar közigazgatáson javítani kell. Minden faluban a legmódosabb paraszt legyen a bíró, le kell szállítani a közigazgatást a falu adminisztrációjától kezdve egészen a székesfővároséig. Es hogy ne legyen hiány ötletekben, 40.000 pengőt engedélyezett az úgynevezett ötletbizottság részére. Ennek az Ötletbizottságnak az volt a feladata, hogy ötleteket produkáljon a racionalizálás szempontjából. (Tauf

fer Gábor: Ecákat!) Amint említettem, úgy Magyary, mint Örffy racionalizálási tervét elfelejtették. Es akkor jött a Gömbös-kormány és bejelentette, hogy az öszszes minisztériumokat át fogja szervezni, öszsze fogja őket vonni, át fogja őket organizálni, és amint egyszer Bud János t. képviselőtársam volt gazdasági főminiszter, úgy akartak most is bizonyos főminiszter eket, csúcsminisztereket, élminisztereket statuálni, aminek keretében azután különböző államtitkárok alatt az egyes reszortok fungálnak. Így jutottunk el Magyarytól egészen a minisztériumok átorganizálásáig és nem történt a világon semmi. Egyáltalában borzasztó, hogy semmi sem tud megszületni r ebben az országban, akár az Erzsébet-sugárútról, akár a Rudas-fürdőről, (Homonnay Tivadar: Tabánról!) akár a Tabánról, akár a minisztériumok átszervezéséről, akár a búzaárak végleges megállapításáról van szó. (Homonnay Tivadar: Tejkartell, burgonyakarülése 193 U március 8-án, csütörtökön. teli! — Zaj.) Mindenről tárgyalnak, beszélnek, mindenütt ezer ember hemzseg, s a végén a sok hába között elvész a gyerek. Ma délelőtt hallottuk a tanácsban Rassay t. barátom felszólalása kapcsán az Erzsébet-sugarút ügyét. Uraim! Az autonómia emberemlékezet óta akarja, a fővárosi adminisztráció akarja, a felügyeleti hatóság akarja, a pénz biztosítva van hozzá és még sem' történt semmi. (Jánossy Gábor: Miért?) Tudja, képviselő úr, miért? (Jánossy Gábor: Fogalmam sincs róla!) Tudja, mi sült ki ma? Az, hogy a pénzügyminisztériumban megakadt. Erre megkérdeztük: miért? Azért, mert a pénzügyminisztériumnak az az álláspontja, hogy most ne Erzsébet-sugárutat építsünk,, hanem inkább a Rókust építsük fel. (Rassay Károly; Ha a Rókust akarjuk, akkor meg ezt akarják!) Egy hat-hétéves tortura után (Ügy van! a balol dalon.) ott tartunk, hogy a szent bürokrácia ráült és morfondíroz azon, hogy: sugárút-e, vagy Rókus? — amikor pedig a Rókus problémája az autonómia szempontjából most tárgytalan és le van véve a napirendről. Itt van a Rudasfürdő. Akarj •Ï.L clZ autonómia. Folyton halljuk, hogy: fürdőváros, reumakórház, szanatórium. Pénz van hozzá. Es mi történt? Megint nem lesz az egész dologból semmi, Miért? Megint egy minisztérium! A kereskedelemügyi minisztériumban ráültek és azt mondják hogy ^ először egy alagutat kell ott csinálni s azután, ha az alagút meglesz, akkor még kérdés, hogy rá lehet-e építeni egy szállodát. Most amikor már régen a tervpályázaton is ült a tanács és tanácskozott, hogy melyik tervpályázatot fogadjuk el! Az autonómiában van itt a baj? A polgármesterben van itt a baj? Mi bennünk, laikus elemekben van a baj? Kozma laikus? Wolff laikus? Mi laikus elemek vagyunk? Nem tudunk megmozdulni, inert minden agyon van adminisztrálva; (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) ez a rettenetes lochnessi szörny, ez a hatalmas bürokrácia rajta fekszik mindenen. Kezdődik a városházán, szintén túldimenzionált apparátusával. Rajta van a Közmunkák Tanácsa, amelynek a világon semmi értelme nincs. (Ügy van! a baloldalon.) Minden építkezésen két-három fórum marakodik (Ügy van! Ügy van! balfelol. — Jánossy Gábor: Abszurdum, de igaz!) szakvélemények alapján a. legegyszerűbb problémánál is. Ez oJlx RZ átok. amely miatt nincs sugárút, nincsenek munkák. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) nincs Rudas és nincs Tabán. A Tabánhoz is megvan a pénz. Megint a különböző hatóságok, a különböző fórumok állanak egymással szemben. (Ügy van! a baloldalon!) A pénz megvan mind a háromhoz — csak olyat említettem, amelyhez a pénz is megvan — és a munkák tekinteté-, ben egy lépést sem jutunk előre. (Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Ez nem az autonómia hibája, ez a bürokráciának a hibája! Fórumok össze-vissza.) Folyton azt hallom a túlsó oldalról, hogy a főváros pénzügyi dolgait rendbe kell hozni. Nem tudom, mit kell rendbehozni, de tisztelettel azt mondom miniszter úr: helyes, hozzuk rendbe, senki sem akadályozza; ha van valami rendezni való, rendezzék. De miért nem rendezik mostanában? Minden hatalom és dicsőség az önöké. Ott van a nagy párt, senki sem akadályozza. Miért nem csinálják, miért nem történik semmi? A bethlenizmus elment; jött a vízözön. Száz- és százmilliókat sütöttünk itt