Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. a tanács egész hatásköre átkerül a közgyűléshez. Kérem, miniszter úr, én megjósolok valamit: soha annyira nem lüktetett az élet a főváros autonómiájában, mint ezután a törvényjavaslat után fog. (Felkiáltások jobb felől: Azt akarjuk!) En objektíve elmondom a véleményemet (Homonnay Tivadar: Pedig ott is ellenzék volt!) A tanács mi volt? A tanács abszorbeálta az autonómia életének egy nagy részét. (Rassay Károly: Másutt is úgy van!) Mi lesz most? Jól mondotta. Kozma Jenő: ott lesznek a szakbizottságok, a szakbizottságokban megindul a vita úgy, mint a Scitovszky-féle törvény előtt. Hiszen 'azért statuálta Scitovszky a tanácsot, hogy ezen változtasson. A pénzügyi bizottságtól kezdve minden bizottságban vita lesz, és a közgyűlésre az ügyek nem úgy kerülnek, mint befejezett javaslatok. A közgyűléseken meg fog indulni a vita. Nincsen olyan házszabály, nincsen olyan ügyrend, amellyel ezt meg lehetne állítani. (Rassay Károly: Világos!) El kell ismernem erről az oldalról, hogy a miniszter úr, ha azt hiszi, hogy ezzel valahogyan lefékezi az autonómiát, tévedett. (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Nem is akarom lefékezni!) Sokkal nagyobb élet lesz ott, mint ezelőtt volt. (Gál Jenő: Jön a miniszteri biztos!) Elvégre az utonómia élete nem azokban az aktákban éli ki magát, amelyeik felkerülnek a belügyminisztériumba. Az autonómia élete a városiházán a pártok között éli ki magát a vitákban. Nem is olyan nagyon fontos az, hogy végeredményben a felügyeleti hatóság akarata érvényesül-e egy apró részletkérdésben, vagy a többségi párté. A fontos az, — ahogyan megint Kozma Jenő helyesen mondotta — hogy mindennel szemben kritikával fogunk élni, és hiába méltóztatik azt tervezni, hogy az abban a bizonyos tervezetben foglalt témákkal nem foglalkozhatik a közgyűlés és az, hogy valamely téma valahogyan belevág-e ebibe a körbe, kizárólag a főpolgármester hatáskörébe tartozik. Hova gondol a belügyminiszter úr? Lesz-e olyan főpolgármester, talál ön Magyarországon egy olyan embert, aki, ha mi ott egy tárgyihoz hozzá akarunk szólani, belénk fojtja a szót úgy, hogy mi nem tudjuk azt megkerülni és nem tudjuk megtenni, hogy mégis arról fogunk beszélni? (Rassay Károly: Hát természetes!) Elképzeli ezt a miniszter úr? (Homonnay Tivadar: Ez ki van zárva! — Zaj.) Hát akkor mirevaló az ilyen kísérlet? (Rassay Károly: Es még marad a sajtó! Majd ott fogunk nyilatkozni!) Egy példát mondok. Itt van a közigazgatási bizottság. Meg lehet állítani a közigazgatási bizottságot, hogy az ott összegyűlt illusztris politikusok és városatyák ne foglalkozzanak mindennel, ami aktuális, ami az élettel, a politikával összefügg, (Homonnay Tivadar: Kötelességük!) ami a mindennapi harccal öszs zefügg? Hiszen ez az élet, a napi harc, ez az élet, nem a hallgatás, a hallgatás a halál kezdete. Itt van a tizenhetes — nem tudom — ellenőrző tanács. Ez az ellenőrző tanács megint nem a régi helyzet? Odaül a főpolgármester és odaülünk mi. (Homonnay Tivadar: Nem lesz huszonhat, hanem tizenhét!) Mit változtat ez? Úgyis az történik a Városházán, amit a miniszter úr akart. Hiszen ön állította össze az öszszos Költségvetéseket, a minisztérium» urak törölhettek tételeket. (Kozma Jenő: Nem tehettek semmit!) De még más tételeket is aüíthattak be. (Kozma Jenő: Nem állíthattak be, csak megkérhettek minket, hogy állítsuk be! — Egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 193

If március 8-án, csütörtökön. 323 hang a baloldalon: Megkérték és megtették!) Hiszen Kozma Jenő is mondotta, hogy amíg a viszony — hogyis mondjam — barátságosabb volt, addig a dolog ment. A belügyminiszter úr elődjei érintkeztek Kozmával és Wolff Károly barátommal, aki most beteg, megbeszélték a dolgokat és ezeknek a megbeszéléseknek a demarkációs vonalain belül mozgott egészen helyesen a költségvetés. Én, ellenzéki ember, mondom, hogy egészen helyesen, nem akar senki nyakló nélküli autonómiát. Minden józan polgár tudja, hogy a felügyeleti hatóság befolyására ilyenkor szükség van. Mit változtat ezen a javaslat, belügyminiszter úr?. Talán önök közt kicsit feszélyezettebb a viszony. Nem tudom, csak úgy felteszem. (Derültség a jobboldalon.) Mi fog itt történni? 1924-ben itt volt Rakovszky. Rakovszky felállt itt, nagy beszédben elmagyarázta, hogy elérkezett az utolsó óra, hogy a fővárost megmentsük és előadta javaslatát, önök, mélyen t. uraim, tapsoltak, lelkesedtek és lefektették a főváros jövőjének alapköveit — úgy mondották — egy fél évszázadra. (Mozgás a baloldalon.) Jött Scitovszky belügyminiszter úr (Bródy Ernő: Akkor is »a gróf a vízbefult«!) látott hibákat és sok tekintetben segített, sok tekintetben a mi szempontunkból rontott. Hozott új törvényt, de hogyan csinálta? Összehívott minket a belügyminisztériumban előzőleg egy értekez- <, létre és ott hosszú napokon át mindenkit meghallgatott és ebből a megbeszélésből lett az a törvényjavaslat, amellyel a túloldal meg volt elégedve, mi nem, de természetesen alávetettük magunkat mindenben, és az új törvény által megadott alkotmányos, törvényes keretekben küzdöttünk a polgárság érdekeiért úgy, ahogyan tudtunk. És ez a harc becsülettel folyt a Városházán, amíg (Tauf fer Gábor: Derült égből a villám!) egyszerre Tabódy Tibor nem gondolt egyet. Tabódy Tibor elment a vezérhez és azóta egy új világot kell csinálni a Városházán! (Homonnay Tivadar: Felajánlom szolgálataimat!) Hogy ez milyen szerencsétlen dolog, hogy ez a Tabódy mennyi bajt csinált! (Derültséo.) Ez a Tabódy felborította az egész városházi nyugalmat. Bebeszélte a veziérnek, Sztranyavszky testvérnek, (Derültség.) hogy Budapest Összes tömegei nyomában vannak (Derültség.) és ezt a miniszterelnök urat, akiről elismertem kezdettől fogva, hogy sok nemes intencióval, jóakarattal jött, sokat akart csinálni, belevitte, (Homonnay Tivadar: Ostyában adta.) hogy egy Kozma Jenővel szemben egy egységes pártot csináljon. (Derültség.) Hát hogyan képzelte Tabódy. hogy Kozma a zászlót kiengedi a kezéből? (Derültség.) Közelebb ereszti legfeljebb, de a rudat neim. adja ki a kezéből isoiha. Eis akkor jött az új nemzieti egység himnusza, a felvonulás a Tattersallba és elvitték ezt a szegény Huszár Aladárt, odatették a pódiumra és azt imiondtálk, hogy ő lesz a vezér. Kapálod zott, nem akart, (Derültség.) a tűzoltók ott álltak, (Elénk derültség.) a vámőrök ott álltak, a kalauzok ott álltak, a folyamőrök ott álltak (Állandó derültség.) ás hallották a miniszterelnök úrtól, hogy mit kell csinálni .a Városházán. Ahelyett, hogy a mini'S'zter urak Kozmával, Wolff Károllyal és talán velünk is összeültek volna és megbeszélték volna, mi a haj, hol a baj, (Homonnay Tivadar: Az kell!) csináltak egy Marcia su Tattersallt. Ez a Marcia su Tattersall megbukott. (Homonnay Tivadar: Csúfosan!) Tabódy elrepült 48