Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. nevezni, aki állását nem egyedül az autonómiának, hanem a legfelsőbb szerv ama jóváhagyásának is köszönheti, amely kormányelőterjesztésen alapszik. T. Ház! Az a polgármester, akit hat évre választanak és erősítenek meg, arra gondol, hogy ő a hat év letelte után is polgármester akar maradni es ezért e hat év alatt az ő jogkörét ennek megfelelőleg fogja gyakorolni. Bizonyára lesznek olyanok is, akik ezen önző szempontot nem fogják szem előtt tartani s ezen túlteszik magukat, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy mindenki igyekszik állásában megmaradni és így a polgármester nagyon nehéz erőpróbáknak lesz kitéve, ha a kormány álláspontja szembe fog kerülni az autonómia álláspontjával, hiszen^ ő hat év után is megerősítést kér és azxitán is polgármester akar maradni. A polgármester függő helyzete viszont azt okozza, hogy a tisztviselőknek általa történő kinevezésében már az autonómia jogkörének ibizonyos sérelmét kell látnom, jóllehet belátom, hogy a közgyűlés nem hivatott e tisztviselőknek sem előléptetésére, sem megválasztására. T. Ház! A törvényhatósági tanácsról is, amelyet eltörölnek, szeretnék egy pár szót szólani. A magam részéről^ helyeslem a törvényhatósági tanács eltörlését. A törvényhatósági tanács annyira túl volt tömve munkával, hogy azt lelkiismeretesen elvégezni nem volt képes. Kivettek egyes eseteket, amelyek tényleg a politika előterében állottak, azokat alaposan letárgyalták, a többi ügyet bizony tömegesen intézték el anélkül, hogy azokat intenziven áttanulmányozhatták volna, (Jánossy Gábor: Ledarálták!) és anélkül, hogy az azokban hozott határozatok tényleg komoly megfontolások eredményei lettek volna. (Friedrich István: Minden hétre két-három kilónyi anyag volt!) A törvényhatósági tanács eltörlése azonban mégis igen súlyos probléma. Egy jó hatása mindenesetre lesz, a közgyűlés élete ugyanis elevenebb lesz, ha a közgyűlés hatásköre megnő s így visszajön az 1930. előtti állapot, amikor a közgyűlés tagjai versenyeztek egymással, hogy a közügyekhez hozzászóljanak, új eszméket vessenek fel, és ezáltal a vezetőséget újabb lendületbe hozzák. (Homonnay Tivadar: Ezentúl sokat versenyezhetnek. Kéthárom közgyűlés lesz hetenkint.) Van azonban ennek a rendelkezésnek két árnyoldala is. Egyrészt a közgyűlésnek annyi dolga lesz, hogy nagyon sok dolog komoly hozzászólás, komoly mérlegelés nélkül nyer majd elintézést, másrészt a polgármesternek is olyan sok dolga lesz, hogy azt egy em'ber lekiismeretesen elvégezni nem tudja. Ennek a^ két jelenségnek, ennek a két kihatásnak súlyát abban látom, hogy a.

n felelősség elvét sérti, pedig minden tényezőnek a közügyekben felelősség alapján kell a maga munkáját végeznie. Az a körülmény, hogy a közgyűlés nem ismeri azt az ügyet, amelyet előtte ledarálnak és referálnak, — az ügyek nagy tömegénél fogva, különösen éjjel 12 óra táján — a közgyűlés felelőssége elvének rovására megy annál is inkább, mert a korporációk felelőssége úgyis igen gyenge lábon álló felelősség, (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) hiszen az egyéni felelősség sokkal erősebb, sokkal hatékonyabb, mint a korporáció felelőssége. De a polgármester felelőssége is gyengülni fog, mert vagy komolyan vesszük a feilése 193U március 8-án, csütörtökön. 309 lelösséget, és akkor a polgármestert hetenkint hetvenhétszer kell majd felelőssé tenni olyan dologért, amelyet aláírt anélkül, hogy azt ismerné, — mert lehetetlen, hogy ismerje — (Homonnay Tivadar: Akkor akasztják fel, amikor akarják!) vagy pedig el fogjuk nézni és a felelőssége most már csak formális felelősség lesz és át fog hárulni azokra az alacsonyabbrangú tisztviselőkre, akik nem érzik át a felelősség súlyát. A tisztviselők kinevezése és előléptetési joga körül történt az a változás, amelyet a törvényjavaslat kontemplál, ebből a szempontból tényleg helyes is, mert eddig azok a tisztviselők, különösen akkor, amikor a közgyűlés választotta őket, egészen lehetetlen fizikai feladat előtt állottak. (Homonnay Tivadar: Nekünk volt kellemetlen!) Végig kellett kilincselniök az összes törvényhatósági bizottsági tagokat vagy legalábbis azokat, akiknek nagyobb súlyuk volt a közgyűlésiben, ennélfogva nagyon helyeseltük, amikor az 1930-ik évi törvény egyrészt a törvényhatósági tagokat, másrészt pedig ezeket a tisztviselőket ez alól a hozzájuk igazán nem méltó feladat alól mentesítette. (Jánossy Gábor: Lealázó állapot!) De még mindig nem következett be a helyes állapot, mert a törvényhatósági tanács tagjaihoz utaltattak át és most már nem a 150 bizottsági taghoz, hanem a 26 törvényhatósági tanácsi taghoz rándultak ki ezek a tisztviselők, hogy jóindulatukat megnyerjék. Ez mindenesetre beteg állapot volt és hogy ez megszűnik, ezt. én a magam részéről csak örömmel üdvözölhetem. T. Ház! Szóvátették, hogy a főváros adminisztrációja körében pl. egy telekügyhöz 256 aláírásra volt szükség. Ezt mint indokot felhozni e törvényjavaslat mellett egyáltalán nem helytálló, mert hiszen ez a bürokrácia bűne, azé a bürokráciáé, amely az utóbbi száz esztendő alatt fejlődött ki s amelynek elve a felelősség elhárítása és áttolása volt. Miért kell 256 aláírás? Hogy az első aláíró ne legyen felelős, elküldi az aktát a második helyre aláíratni és ez így nnegy tovább a 256-ik aláíróhoz, aki ebben az esetben a polgármester lesz. Neki azon'ban olyan sokat kell aláírnia, hogy végül nem is fogja tudni, mit ír alá. Az aláírók felelőssége tényleg komoly lenne, ha az ő aláírásuk lenne az utolsó. Azért kumuláljuk tehát ezt a sok aláírást egy helyre, hogy az illetőt igazán ne is lehessen felelősségre vonni," mert nem is lehet s ez nem is volna méltányos. Ez a bürokrácia bűne, ez ellen hadakozik nemcsak Budapest, nemcsak az állam, hanem az összes nyug'ati kulturállamok és szervezetek is, amelyek valahogy szabadulni szeretnének ebből a rettenetes hinárból, amibe az ügyek belejutnak, amikor akta lesz belőlük. T. Ház! Ezt érvül felhozni éppen Budapest székesfőváros törvényhatósága ellen teljesen méltánytalan és indokolatlan. Annál kevésbé, mert igaz ugyan, hogy az állam megtette a szükséges lépéseket annak tanulmányozására, hogy hogyan lehetne racionalizálni a zására, hogy hogyan lehetne racionalizálni a vényhatósága sem maradt el ezen a téren, mert boldogemlékezetű Gallina Frigyes tanácsnok volt megbízva a racionalizálás kérdésének tanulmányozásával, s ezt el is végezte. (Bródy Ernő: Bele is pusztult!) Az ő emlékének áldozok, amikor ezt itt felemlítem, mert gyönyörű nagy munkát végzett, (Ügy van! Ügy van!), amely munkában feláldozta magát, lehet mondani. (Homonnay Tivadar: Kiváló 46*