Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 24 az országnak közvéleményébe azt, hogy ez a város bűnös Budapest, hogy ez idegen test az ország testében, holott ebben az országban a főváros magvarosodott el leginkább s ez a főváros rejti magában azokat a kincseket, amely kincseket sehol máshol nem lehet felfedezni. (Propper Sándor: Kapott becéző nevet: Judapestnek nevezték el! — Farkas Gyula: Lueger nevezte el Judapestnek!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Propper Sándor: A kurzus adoptálta és átvették! —' Farkas Gyula: Luegertől nem vettük át!) Kérem, ezt a témát döntsék el a képviselő urak máshol és hagyják a szónokot beszélni, mert mindössze még két perce van. Györki Imre: T. Ház! Szeretném és szívesen látnám, ha ebben az országban nemcsak Budapest lenne egyedül a kultúrgócpont, hanem olyan várospolitikai fejlődés indulna meg, amely lehetővé tenné, hogy Budapesten kívül is nagy kultúrgócpontok fejlődnének ki. Klebelsberg Kunó volt az egyetlen miniszter az utóbbi 15 esztendő alatt, akinek ilyen irányban voltak meglátásai, aki az egyetemi városokat kulturális gócpontokká akarta kifejleszteni, s amit Klebelsberg Kunó elgondolt, az sajnálatosan abbamaradt, etekintetben semmiféle fejlődési irányvonalat sem lehet megállapítani. Megint csak az lesz a helyzet, azt fogjuk látni, hogy Budapest fejlődik, mert itt van egészséges életerő és mert az itt élő emberek igyekeznek az önkormányzat továbbfejlesztésével Budapest városát naggyá hatalmassá és gazdaggá tenni. A vidéki önkormányzatok elsorvasztásával, tönkretételével ellenben az a fejlődés, amely talán egy egészséges önkormányzattal megindult volna, nem fog megindulni a jövőben. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Ház! Minthogy ebben a törvényjavaslatban annak a csökevényes autonómiának is, amely eddig megvolt, a további elsorvasztását látom, és minthogy nem látom azokat a nagy célkitűzéseket, amelyeket pedig meg kellene valósítani egy fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatban, ha egyszer már hozzányúlt a kormány a fővároshoz, s mert azt látom, hogy a belügyminiszter úr nem engedi és nem akarja érvényre juttatni ia választók igazi akaratának érvényesülését, hogy az tovább fejlessze ezt a fővárost, a javaslatot még általánosságban sem fogadom el. Elnök: Zsindely Ferenc képviselő úr, mint a közoktatásügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Zsindely Ferenc előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém tisztelettel beterjeszteni a közoktatásügyi bizottság jelentését a Magyar Nemzeti Múzeumról és az Országos Művészeti és Irodalmi Tanácsról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és tárgyalásukra a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja és azok napirendre tűzése iránt később fogok a Háznak előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr mindkét jelentés tárgyalására nézve ia sürgősség kimondását kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősséget kimondani? (Igen!) A Ház a sürgősséget mind a két javaslatra nézve kimondta. Minthogy 6 órakor az interpellációk előterjesztésére kell áttérnünk, a vitát megszakítom 9. ülése 193

h március 7-en, szerdám,- 275 s előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Szólásra következik? Patacsy Dénes jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy napirendi felszólalásom keretében azt a gyakorlatot tegyem szóvá, amely az interpellációkra adott írásbeli miniszteri válaszoknak a Ház elé való terjesztésénél szokásban van. Készséggel elismerem, hogy ezek az írásbeli válaszok megfelelnek a házszabályok 134. §-& betű szerinti intézkedéseinek, amelyek előírják,; hogy a miniszteri válasz 24 órával előbb a Ház, tudomására hozandó. De ha ezt a gyakorlatot abból a szempontból nézeim, hogy megfelel-e annak a szellemnek, hogy ezek a válaszok valójában a Ház tudomására is jussanak és hogy leg- • alább az a képviselő, akinek interpellai ójára a miniszter nyilatkozik a válaszról tudomást is szerezzen, akkor a most meglevő gyakorlatot igen kevéssé lehet e szempontból alkalmasnak találni. Előáll ugyanis az a helyzet, hogy igen fontos kérdésekről terjesztünk elő interpellációt; a közvélemény várja az illető ügyben a miniszter állásfoglalását s amikor kisebb-nagyobb késedelemmel a miniszter hetek múlva írásbeli válaszát megadja, erről tudomást nem szerzünk. Az a tömör és inkább befelé érvényesülő előadási mód, ahogyan a^ jegyző urak a gyakorlatban ezeket az interpellációkat felolvassák, igen kevéssé alkalmas arra, hogy a kérdésben érdemleges állást foglalhassunk és sokkal inkább előfordul az, hogy egyáltalában napirendre térünk felette és a többség a választ anélkül, hogy tudná, hogy lényegében miről van szó, tudomásul veszi. Akárhányszor előfordul, hogy a közvélemény szempontjából lényeges kérdésben maga a sajtó sem tud állást foglalni, mert nem veszi észre, hogy milyen kérdés kerül elintézésre. (Ügy van! half elől.) T. Képviselőház! Ennek jellegzetes esete adódott a közelmúltban, amikor a külügyminiszter úrnak több heti késedeleimmel méltóztatott válaszolni az idegenforgalom tárgyában előterjesztett interpellációmra. Az idegenforgalom kérdéséről hasábokat olvasunk az újságokban és órák hosszat kapunk miniszteri nyilatkozatokat az idegenforgalom fontosságáról, az idegenforgalom fontosságának megfelelően előkészített programmról. Ugyanakkor azonban nem vagyunk képesek az idegenforgalom nagy oibbarányú kifejlesztését gátló vízumkényszer tekintetében olyan eredményt elérni, amely lehetővé tenné, hogy ezek a miniszteri programmok végre ne szavakban merüljenek ki. hanem valóban a gazdasági helyzet megkövetelte eredményeket tudjunk ezen az úton elérni. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés a, baloldalon.) Es amikor végre a külügyminiszter úrnak méltóztatott ebben az ügyben állást foglalni s a Ház tudomására juttatta, ez abban a formában történt, hogy bár a legnagyobb figyelemmel kísérem az itteni eseményeket, nem vettem észre, hogy a miniszter úrtól választ kaptam, bár kötelességszerűen egy nappal előbb érdeklődtem a Ház elnöki hivatalában, hogy a miniszter úrtól válasz érkezett-e? A Ház tisztviselői azonban, igen jóhiszeműen, igen korrekten, amikor én délelőtt érdeklődtem, még tagadó választ kellett, hogy adja-