Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 oda. Természetes volt tehát, hogy amikor a lajstromos választás alapján, az arányos vá­lasztási rendszer szerint megválasztották — szerintem egészen helyesen — a törvényható­sági tanácsot, akkor a pártok képviselői fog­laltak ott helyet és nem lehetett elvitatni, hogy tényleg a kormányzati és közigazgatási tény­kedésekbe ne vonult volna be a politika. De szerintem ez nem is baj, nem baj ez mindaddig, amíg ez nem egyoldalú, amíg egyik vagy má­sik párt a maga törekvéseit nem akarja csak egyoldalúan érvényesíteni az egyes közigazga­tási cselekedetekben, megnyilatkozásokban, mert ha egyformán, igazságosan érvényesülne a megállapított kormányzati és politikai ten­dencia, akkor az nem lehet sérelem senkire nézve, akkor mindenki megkapja a maga igaz­ságát, mindenkinek el lesz úgy intézve az ügye, ahogy az akkori kormányzati felfogás szerint ' azt el kell intézni. Persze, a kormányzati fel­fogás is a politikából adódik. A politikai pár­tok vitatják meg, hogy milyen irányban akar­ják egy város ügyeit vinni, a politikai pártok állapítják meg azokat az irányelveket, ame­lyeknek döntőknek kell lenniük az ügyek el­intézésénél, de a részletkérdésekbe természete­sen már nem szabad politikát belevinni. De, ha történt is volna olyan, hogy a politikát bele­vitték, akkor még mindüg ott van a felsőbb ha­tóság. Jelen esetben itt volt a Közigazgatási Bíróság, vagy a minisztérium, amely korrigál­hatta ezeket a politikai állásfoglalásokat a maga felügyeleti jogánál, sőt felügyeleti köte­lességénéi fogva is. Ezeket a korrekciókat te­hát meg lehetett találni. Én azonban nem hi­báztathatom az autonómia szempontjából, — ezt nekem nyiltan be kell vallanom, aki a leg­szélsőbb autonómiavédők közé tartozom és an­nak vallom, magamat — hogyha a mostani kor­mányzatnak az a felfogása, hogy ne a törvény­hatósági tanács intézze ezt, hanem ez vissza­kerüljön magához a közgyűléshez, tehát miaga a közgyűlés elintézze, ahova a választók a ma­guk képviselőit beküldik. Az autonómia szem­pont jából tehát semtmiféle sérelmet ebben a rendelkezésben nem látok. Ezt el kell ismernie minden objektíven gondolkodó embernek. Az én elgondolásom szerint azonban ott lesz megint a baj, hogy az ügyek nagy része kikerülvén a törvényhatósági közgyűlésből, nem gyorsabb, jobb és pontosabb lesz a közigazgatás, hanem megint meg fog lassulni. Ezt majd az idő meg­tmutatja. Szerintem nem sokat változtat az, hogy most a törvényjavaslat azt mondja, hogy pol­gármesteri hatáskörbe tartozik százezer pengőig minden ügy. Ötvenezer pengőig a polgármester azt csinálhat, amit ő jónak lát, mindenféle kor­lát nélkül, ötvenezertől százezer pengőig pedig köteles meghallgatni a szakbizottságot. Ez nem sokat fog változtatni, de méltóztassanak meg­győződve lenni, hogy megint a politikai ten­dencia fog érvényesülni, mint ahogy kell is, hogy érvényesüljön. A polgármestert a pártok választják, a pártok többsége fogja a polgár­mestert oda beültetni abba a székbe, a polgár­mester tehát már bizonyos irányelveket fog kapni akkor, amikor őt, mint megválasztott polgármestert odaállítják, hogy intézze az ügye­ket. A polgármestert maga a közgyűlés is irányíthatja, sőt köteles irányítani. A polgár­mester a közgyűlésnek is felelős, mert hiszen én nem vagyok hajlandó elismerni azt az állás­pontot, amelyet a túloldal egynéhány igen tisz­telt képviselője hangoztatott, hogy a polgár­45. ülése 19$% március 6-án, kedden. 247 mester most már csak felfelé lesz felelős a mi­niszter úrnak és nem lesz felelős magának az autonómiának. A polgármester igenis, felelős lesz, sőt attól félek, olyan nagy felelősséget vállal magára, hogy ember legyen a talpán, aki majd tudja állani is ezt a felelősséget és be is tudja tölteni azt a hivatást, amely a pol­gármesteri állással jár. Azt hiszem, a polgár­mester borzasztó kínok és kétségek között lesz, amikor majd az ügyek ilyen nagy halmazában döntenie kell. Mert igaz, ott vannak az ő fele­lős munkatársai, ott vannak a tanácsnokok, al­polgármesterek, akik szintén vállalják a fele­lősséget; végeredményben azonban mindig a polgármestert szidjuk mindenért, ha valami rosszul megy, még a lapok is mindig őt szid­ják. (Lázár Miklós: A pártokat is szidjuk! Szid­juk nemcsak a polgármestert, hanem a községi pártot isi) Nem akarok különösen rámutatni sem egyikre, sem másikra, t. képviselőtársam, azonban mégis tudja, hogy a polgármestert szidjuk, pedig a polgármester a főváros összes ügyeit nem maga intézheti, kénytelen azt mun­katársaira bízni. (Lázár Miklós: Szóval nincs felelős tényező!) En nem osztozhatom abban az álláspontban, amelyet Tabódy t. barátom ki­fejtett, hogy ebből az következik, hogy akkor meg a polgármester válogathassa a maga munkatársait^ úgy, ahogy akarja és nevezhesse ki a munkatársait. ifZatfJ Erre szerintem nem lenne szükség, mert a polgármester beoszthatja bizonyos resszortokba azokat a megválasztott tisztviselőiket. Mint ahogy az állami igazgatás­ban sincs úgy. Például a pénzügy igazgató meg­választja vagy kinevezi a maga munkatársait? Nem, hanem a minisztérium nevezi ki azokat mellé, mégis kötelessége velük dolgozni, ha azonban nem megfelelőek, akkor egyszerűen kicseréli, vagy fegyelmit indít ellenük, vagy pedig igyekszik őket áthelyeztetni máshová. Ha tehát a polgármester ilyen borzasztó nagy felelősséget vállal ezzel a törvényjavias­lattal, nem hinném, hogy ez azt mozdítaná elő, hogy az ügyek most már sürgősebben, gyorsabban fognak elintéződni, mert a pol­gármester is^ sokat fog 'meditálni és azt hi­szem, a polgármester a felelősséget komolyan fogja venni, iákkor minden egyes ügyet a szakibizottságok elé fog utalni, hogy a szak­bizottság, az autonómiának ez a szerve mondja meg a maga véleményét, a maga aka­ratát. Igaz, a polgármester nem tartozik ezt követni, a polgármester úgy határozhat, ahogy meggyőződése diktálja, de azt hiszem, ha a polgármester komolyan fogja fel a maga hi­vatását, akkor mégis csak ad ennek az auto­nóm szervnek megnyilatkozására, vélemé­nyére, mert tudja, hogy ebben magán ajk a polgárságnak többsége nyilvánítja a maga akaratát és mondja meg a maga véleményét. A polgármester tehát mégis csak oda fog jutni, hogy ezeket a testületeket meg kell hall­gatnia, és valószínűleg ezek szériáit fogja is végezni a maga munkáját, ami pedig halasz­tással fog járni. Ami most már a polgármester választá­sát illeti, ezzel a megerősítéssel, én ezt a meg­erősítést nem tartom veszedelmesnek, de nem tartottam volna szükségesnek sem. Nem tar­tom szükségesnek azért, mert hiszen a kije­lölő-választmány jelöli ki azokat, akik közül a polgármestert választhatja a törvényható­ság közgyűlése, a kijelölő-választmány elnöke pedig a főpolgármester, aki a kormányzat ex­ponense a városházán.-A főpolgármester há­37*

Next

/
Thumbnails
Contents