Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
248 Az országgyűlés képviselőházának roim embert nevez ibi ebbe a kijelölő-választmányba, tehát négy embere van. magával együtt és csak bárom embert küld be az. auto.nómia, teljesen ki van zárva, (hogy olyan valakit jelöljenek, aki a kormányzat szempontjából nem lenne megfelelő, akiben nemi összpontosulna a kormány bizalma. (Ügy van! a oalközépen.) Azt hiszem, ez tényleg így van, mert hiszen amióta, most már innen-onnan 15 esztendeje, városi ügyekkel foglalkozom, még sohasem fordult elő, hogy ne azt választották volna meg, vagy ne az került volna be a választásba, akit a főpolgármester tényleg jelölni akart. Megerősítésre pedig akkor, az én álláspontom szerint nincsen szükség, mert ha & r kormány megbízik a főpolgármesterben és a főpolgármester áll a kijelölő-választmány élén, akkor teljesen kizártnak tartom, hogy olyan r polgármester kerülíhes&en oda, aki a kormányzat szempontjából nem lenne megfelelő. Veszedelmesnek azonban ezt nem tartom, ezért nem is sérelmezem, elfogadom a javaslatnak ezt a részét is, mert mondom, abszolúte nem látok benne semmiféle olyan komoly aggodalomra okot, amely azt involválná, hogy húzzuk meg a vészharangokat. mert itt borzasztó nagy bajok vannak. Amit még ebben a törvényjavaslatban sajnálok, amit a miniszter úrnak is megmondottam, annakidején különösen, az az, hogy a szakbizottságok elnöke most már nem lesz bizottsági tag, akit a választók küldtek oda. hanem megint egy tisztviselőember lesz. Mi a szakbizottság feladata? Az, hogy mondja meg a véleményét a bizottsági tagoknak az a csoportja, amelyet abba a bizottságba megválasztottak. Szerintem sokkal inkább meg tudja mondani a maga véleményét elfogulatlanul és minden különösebb befolyásolástól mentesen, ha a maga embereiből ül ott egy, nem pedig az a tisztviselő, akit a polgármester állított oda. Azt elfogadom, hogy ha mindig maga a polgármester elnökölne abban a bizottságban, vagy legalább is az alpolgármesterek egyike, vagy mondjuk, a főpolgármester is, akkor még rendben lenne, de amikor a tanácsnokot fogják oda állítani, vagy mondjuk, egy ügyosztály élén nem tanácsnok fog állni, — mint ahogyan ez most is van a városházán, egy pár ügyosztály, amelynek élén nem tanácsnok áll, mert nincs annyi tanácsnokunk, iaihány ügyosztály van — hanem egy főjegyző vagy tanácsjegyző fog ott ülni, az egészen kellemetlen helyzetbe fog jutni, amikor a törvényhatósági bizottsági tagok hozzá fognak szólni a kérdésekhez (Mozgás a baloldalon.) és esetleg nem akarják elfogadni azt az irányítást, amelyet ciZá El főjegyző vagy tanácsjegyző akar adni annak a szakbizottságnak. Azt hiszem, itt egészen nyugodtan meg lehetett volna hagyni a mai rendszert, mert lehet, hogy talán egy-két bizottságban nem mentek rendben a dolgok, — bár én nem tudok erről — de nem látnék akkor sem olyan borzasztó nagy veszedelmet, mert hiszen a mostani törvény szerint is csak véleménynyilvánítási joga volt a bizottságnak. — sa javaslat szerint is ez miarad meg — tehát nem lett volna semmi baj, ha egy-két bizottságba nem egészen megfelelő elnökök kerültek volna. Azt hiszem, hogy ezek a politikai indokok) amelyeket bátor voltam előadni, már nem olyan veszedelmesek, úgyhogy a javaslatot 24.8. ülése 193'U március 6-án, kedden. tényleg el lehet fogadni abban a formában is» ahogy most van. Ami most már a gazdasági kérdést illeti, a magam szempontjából mindig azon az állásponton voltam, hogy a legszigorúbb ellenőrzést kívánom, sőt követelem a fővárossal szemben. Nekünk nincs semmi titkolni valónk a fővárosnál. A mi kezünk semmiben sincs benne, ami nem lenne becsületes és tüsfeta a fővárosnál. Tessék a legteljesebb ellenőrzést foganatosítani, (Helyeslés balfelől.) tessék a magunk megnyugvására is mindent megtenni, hogy ott ne történjék kisiklás. (Klein Antal: Miért nem volt ellenőrzés a Vásárpénztárnál 1) Mert ha azt mondják, amit igen t. képviselőtársam is mond, hogy a Vásárpénztárnál voltak elsíklások, én belátom, hogy voltak, de azt hiszem, nemcsak a Vásárpénztárnál voltak ilyenek, hanem másutt is. (Ülain Ferenc: Bethlen 600 milliója, ai Vásárpénztár 4 milliója!) Nem akarok ezekkel foglalkozni, mert az bizonyos, hogy azzal nem segítünk a helyzeten, ha azt mondjuk, hogy ott is voltak ilyen esetek, nemcsak itt. Nem rekriminálni akarunk, hanem segíteni akarunk. (Erdélyi Aladár: De úgy segítünk elsősorban, ha a. régi bűnösöket megbüntetjük! Elsikkadni hagyni nem jó, akkor a jövő is elsíklik!) Méltóztassék megvárni a végét azoknak a vizsgálatoknak, amelyek most folyamatban vannak s a büntető eljárások végét is, mert kötelességünk mindent megtenni, hogy a bűnösöket megbüntessük. Ez" azonban most már nem a mi kezünkben van, hanem a hatóságok kezében s azok majd megcsinálják azt, amit a törvény értelmében nekik meg kell csinálniok. Nekünk tehát az az álláspontunk: igenis, tessék a legszigorúbb ellenőrzést foganatosítani, mert nekünk ez ellen semmi kifogásunk nincs, sőt magunk kérjük. Azt, hogy a számszéket esetleg ki fogják terjeszteni, nem perhorreszkálom. Tessék több tisztviselőt adni a számszéknek, tessék megengedni, hogy mindenbe beleszóljon a számszék, mi örülni fogunk, ha a számszéktől olyan jelentéseket fogunk kapni, amelyeknek alapján meg tudjuk javítani az autonómiát vagy bele fogunk látni bizonyos gazdasági kérdésekbe. Hiszen mi nem lehetünk ott minden egyes gazdasági kérdés elintézésénél, nem vehetünk mindenről tudomást saját tapasztalataink alapján, éppen ezért yan ott az ellenőrző tisztviselői gárda, hogy rámutasson azokra a nehézségekre, amelyek vannak és rámutasson az orvosszerekre is, amelyekkel el lehet intézni a nehézségeket, meg lehet gyógyítani a bajokat. Ha a számszék ezt a hivatást fogja teljesíteni, mi ezt igazán nem fogjuk perhorreszkálni és támogatni fogjuk a számszéket ebben a munkájában. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja.el.) Viszont mi azt kérjük, hogy a szám szék egészen nyiltan és őszintén tárja fel előttünk a helyzetet. Eddig az volt a baj, hogy volt számszékünk, de nem tudtunk mégsem semmiről. A számszék jelentést tett jobbra-balra, csak magát az autonómiát nem értesítette ar; ról, hogy mi történt. Volt tehát egy gyönyörű szervünk, amely megtette a maga kötelességét, mert mint most utólag látjuk az ő jelentéseiből, bizonyos bajokat tényleg megállapított már régebben, velünk azonban ezt soha nem közölték, mi ezeket nem tudtuk, (Zaj.) tehát nem tudtunk segíteni. A miniszter úr bölcsesége most megtalálta azt a módot amelynek
