Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2. vidéknek is!) Másik 'hiba az, hogy nincs egységes közlekedés. Méltóztassék elképzelni, ha valakinek meg kell tennie egy utat, vannak olyan relációk, hogy autóbuszt, villamost és siklót kell igényibevennie és mindig külön jegyet kell váltania. Ezt a nyugati kultúrához szokott idegen ember bizony nagyon unja, úgyhogy ezen a dolgon is feltétlenül segíteni kell. Nem akarok most itt a kisebb-nagyobb közlekedési anomáliákkal foglalkozni, hanem két érdekes kérdést ragadok ki. Nyugat felől az autóközlekedés a Béesi-úton az autósok által ismert Császár-szorosba szalad bele. Ez a Császár-szoros a Császár-fürdőnél van, ahol annyira összeszűkül az utca, hogy ott a teherforgalom, az autóforgalom és a többi közlekedési eszköz egymást zavarja. (Peyer Károly: Azért kell a Hungária-úti hidat megépíteni gyorsan! — Kelemen Kornél: Pénzt kérünk! — Peyer Károly: Azt is a főváros adófizetői építik!) A Közmunkák Tanácsának már van erre vonatkozólag terve régen, amennyiben a Bécsiútat 60 méter szélességben kiépítve a Dunaparton vezetné le. Igen ám, csakhogy ennek az útnak nem volt meg az az előkelő patrónusa, mint a transzverzális útnak, amely a Sasihegyet köti össze a várossal. (Rassay Károly: Ki volt az*? — Peyer Károly: Ki volt a patrónus? — Szabóky Jenő: Mi nem személyeskedünk!) A másik, amit szükségesnek tartok, a Kómái-fürdőnél, az óbudai parton, a megfelelő közlekedés kiépítése. Egy érdekes statisztika van a kezemben. 1920-ban 219 sportcsónak volt a római fürdői Dunaparton a sportolók számára. (Friedrich István: Vadevezősök!) Tíz év múlva, 1930-ban, már 12.199 sportevezős csónakot tároltak a római fürdői szakaszon. Ez annyit jelent, hogy a nyári hónapokban majdnem mindennap, de ilyenkor is, amikor evezni és csónakázni lehet, 30—40.000 ember tódul ki oda. Ennek ellenére nincs megfelelő közlekedés. Csodálom, hogy akik azon a részen megfordultak és az autonómiához tartoznak, még nem tették ezt szóvá! (Csilléry András: De igen, volt szó róla, most csinálják! — Kozma Jenő: Post festam! Megvan! — Peyer Károly: Üjpesttől Óbudáig megy a gyorsvonat! — Derültség. — Csilléry András: Kell is, hogy odáig menjen! Nagyszerű! — Peyer Károly: Kisszakasz kétszer!) Csak röviden még egy pár kulturális kérdésről akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Helyesen mondta Csilléry András t. barátom és képviselőtársaim az ő nagyszerű beszédében, hogy a főváros központias fekvésénél fogva sugározza ki magából a kultúrát. Ez természetes is és erről sokat beszélni felesleges. Aki a vidékről feljön és a fővárosban vesz magának valamit, az otthon, mint fővárosi szerzeményt, büszkén mutogatja. Ha elment színházba vagy végighallgatott egy hangversenyt, vagy felolvasást, azzal is eldicsekszik. Éppen azért őrködni kell a felett, .hogy ez a kultúra olyan legyen itt a fővárosban, amely a nemzeti gondolatnak és a nemzeti célkitűzéseknek teljes mértékben megfelel. (Helyeslés jobbfelől.) Én végtelenül csodálkoztam azon, amikor az elmúlt gyűlésszakon a városháza kisgyűlésében indítvány nyújtatott be, amely az Opera szubvencióját megtagadta. Ez a határozat ki is mondatott a közgyűlésen. (Csilléry András: Meg is lett az elölj áróság, aizután pedig meglett a szubvenció is Az elöljáróság előbbrevaló!) Nem lehet ilyen kérdésekkel ilyen nagy . ülése 19SU március 6-án, kedden. 235 nemzeti ügyet befolyásolni és nem lehet ilyen nagy nemzeti ügyet egészen egyszerűen megbénítani és lehetetlenné tenni. (Csilléry András: Megkapta az Opera a magáét!) Idegenforgalmi szempontból is nagy szükség van az Operára. (Friedrich István: Megkapta a szubvenciót!) Tudom, hogy azután megkapta, (Csilléry András: De előbb az elöljáróságot kellett megcsinálni) de bocsánatot kérek, ilyen javaslatnak nem szabad elhangzania egy autonómiában és egy ilyen javaslat elfogadásának nem szabad ott bekövetkezni. (Csilléry András: Kérdezze meg a kultuszminiszter urat, hogy a 200.000 pengős villanyszámlát megfizették-el — Zaj. Elnök csenget) A legnagyobb eUsraeré&sel kell megemlékeznem a főváros közoktatásáról, mert bár a tanszemélyzet ott is kvótálisan kapta meg a kinevezését» a pártok aránya szerint, de mégis meg kell állapítani, h/jgy a tantestület is és a tanrendszer is olyan magas nívón áll, amilyenen egyetlen eurjpai város közoktatása sem áll. (Usetty Béla: Ez igaz!) Éppen ezért minden magyar ember büszke lehet a főváros közoktatására. (Helyeslés. — Peyer Károly: Ezt a tanácsnokot egyhangúlag választották meg: minden párt rászavazott!) Annakidején még a törvényhatósági tanácsban, a költségvetési vita során javasoltam, hogy az óvódák mellett és az olyan elemi iskoláknál, ahol főleg munkástestvéreink vannak érdekelve, napközi otthonok létesíttessenek. Ezeket sürgetik a mindjobban nehezedő gazdasági viszonyok, mert hiszen ma nemcsak az apa, hanem az anya is kénytelen munkába menni és hol hagyja a gyermekét? Ebből a szempontból is szükségesnek tartanám tehát, ha a jövőben ilyen napközi otthonokat minél nagyobb számban létesítenének,, bár el kell f ismernem, hogy ezen a téren is már sok történt a fővárosnál. Most még csak röviden pár szót a sportról a kulturális kérdéseknél. Sajnos, nálunk a tömegsportra jóformán alig fordítanaik valamit, (Usetty Béla: Ez igaz!) a tömegsporttal senki sem (foglalkozik, kivéve a leventemozgalmat, amely 21 évig foglalkoztatja az ifjút, de magával a tömegsporttal nem fog lalikoznak. (Peyer Károly: Adják meg a tömegsportnak az anyagi támogatást!) Ennek oka az, hogy nincsenek sport-terek. Éppen ezért szükségesnek tartanám, hogy valahogyan kompromisszumos alapon sporttereket (bocsássanak rendelkezésre, ami aligha ütközik nehézségbe, hiszen a fővárosnak 1'4 millió négyszögöl telke van, (Peyer Károly: A turisták elől elzárják az utat!) amelyből minden kerületben lehetne egy-egy sportteret létesiteni (Csilléry András: Aki kér, mindenki kap egy aranyért!) Nagy örömmel olvastam tegnap, hogy megvalósulásra kerül a Stadion. Talán sokan nem tudják, hogy Budapest sportja oly magasra emelte magát, a nemzeti sportot, hogy ina a magyar nemzet a világ összes sportoló nemzetei között a nyolcadik helyen van. Pár szóval még a gazdasági kérdésekről szeretnék beszélni. Petrovácz Gyula, Müller Antal, Csilléry András t. képviselőtársaim, die mások is hangoztatták, hogy a főváros elsőrendű anyagi viszonyok között van, sőt Európa összes fővárosai között Budapest van a lehető legjobb anyagi viszonyok között. Ebben igazat is adok. nekik, ez így is van, teljesen úgy vaui, hogy a főváros anyagilag tökéletesen jól áll. Kérdezem azonban, hol állana akkor,