Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
222 Az országgyűlés képviselőházának teshez álló törvén vt akart adni, amelyen keresztül az (hatalmát gyakorolni tudja. Igaz, (hogy ez a törvényjavaslat is úgy járt, mint a mostani: amire a bizottság retortájából a parlament elé jutott, annyira megnyirbáltatott, hogy már nem is lehetett ráismerni és magát az alapprincipiumot sem tudta a maga teljességében képviselni. Már ebben az 1930:XVIII. tc.-ben az autonómia csak kis cérnaszálon lóg és mégis érdekes az, hogy az akkori belügyminiszter úr is beismeri, 'hogy az autonómiát sutbaveti amikor azt mondia az indokolásáibau, hogy (olvasna): »Szem előtt kell r továbbá tartanunk azt is, hogy az Önkormányzati szabadság az akaratkijelentés, az elhatározás szabadságában jut kifejezésre és ezt a szabadságot nem sérti és nem csorbítja az, ha a felügyeleti hatóság a legszigorúbban őrködik afelett, hogy az önkormányzati testület kifejezett akarata pontosan és lelkiismereteden hajtassék végre, más szóval, ha a felügyeleti jogát a legexélyesebben gyakorolja. Ezeket ia szempontokat tartia, szem előtt a javaslat és részletei is és ha ettől néhány rendelkezésben némi eltérésre akadunk is, ennek okát abban kell keresnünk, hogy az önkormánvzati testületek gazdálkodása szoros összefüggésben áll az államháztiartással és közvetlenül kihat az állampolgárok teherviselőképességére« stfb-, stb. A leglényegesebb pontja ennek a törvényjavaslatnak az, hogy bármit határozott is maga a törvényhatóság, azt a főpolgármester minden körülmények között megfellebbezheti. Ezzel megadatott egy olyan jog és olyan lehetőség, hogy a székesfőváros törvénvhatósásrának minden intézkedését a főpolgármester kontrakarrirozhatta volna, ha akarta volna és a főpolgármester ezzel a jogával élhetett volna is. ha oka lett volna rá. De miután nem volt oka. (Zaj a közéven.) nem élt vele. Ennek következtében te*»át nem látom át annak az indokolásnak helyessée-ét, amelvet a törvényjavaslattal kapesolatban olvashattunk. (Gáspárdv Elemér közbeszól.) Én azt hiszem, ha a t Gásnárdv képviselőtársam ott ült volna a főpolgármesteri székben. ma«a sem talált volna okot arra, hoe-v il ven intézkedéseket foganatosítson és megfellebbezze azokat a határozatokat, amelveket a székesfőváros törvénybe fócá n-a bozott fO-áqnárflv Elemér: Senki sem tud belelátni a főváros ügyvitelébe, különösen p 7 , jí^ornnVnhnn Igaza van a kénviselő úrnak de akkor hibás minden tekintetben a főpolgármester és hibás a beliiírvmi,niszter ÚT*: azon az alánon, amint a kértviselő úr mondía. feltétleTinl hibás. (Gáspárdv Elemér: Száz detektív kellene ott egy üzem megvizsgálására!) Detektívek nem tudnak vizsgálni, talán inkább revizorok kellenének oda. azt hiszem. azok jobban tudnak vizsgálni. (Gáspárdy Elemér: Akkor detektív-revízorok!) Nem igaz tehát az, t. Ház, hogy a jelenlegi törvény nem adott elég jogot a kormányzatnak a beavatkozásra. En úgy érzem, hogy itt maga ez az indokolás tulajdonképpen vádirat a kormányzat ellen és nem a törvényhatóságot, hanem a kormányzatot kellene ennek alapján vád alá helyezni és vádolni itt mulasztásért. Ügy érzem, (hogy ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen nem is az a fontos, hogy itt beleavatkozzanak a székesfőváros autonómiájába, nem is az a fontos, hogy itt egy új törvényt hozzanak, hanem arról van szó, ihogy kinek a testére akarják most ezt 2Jfi8. ülése 193% március 6-án, kedden. az új törvényt szabni. Én úgy érzem, hogy itt valószínűleg ismeretlen katonáról yagy ismeretlen élharcosról lesz szó, (Derültség a középen.) akiben talán maga a kormányzat sem bízik, hoigy végre tudja majd hajtani azokat az ismeretlen intézkedéseket, amelyekkel felnuháztatik és azért kell olyian tervezet, amelyben majd megszabják neki, hogy minő intézkedéseket foganatosítson. Vagy pedig lehetséges, hogy az illetőt maga la kormányzat sem tartja elég intelligensnek, elég képzettnek és alkalmasnak az új főpolgármestert arra, hogy a végrehajtásnál saját maga is iniciálhasson. Azért fogják tehát egy későbbi tervezetben meghatározni, milyen intézkedéseket kell neki foganatosítania és hogy milyen marsruttával fogják ellátná. (Müller Antal: Szóval a kormány parancsára fog intézkedni!) Miután a tervezet tartalmát nein ismerem és ezt tartom a legkardinálisabb résznek a törvényjavaslatban, ennek következtében nem is tudom elfogadni a törvényjavaslatot. Mármost tisztelettel azt kérdezem, vájjon akár pénzügyi, akár közigazgatási szempontból izolgáltatott-e komoly okot a főváros arra, Aogy ezt az 1930 : XVIII. törvénycikket meg kelljen változtatni? Nézzük talán meg, hogy van-e olyan rossz a főváros gazdálkodása, hogy kormánybiztost kell kiküldeni. Vagyok bátor a háború utáni fővárosi törvényhatóság bizonyos pénzügyi politikájáról néhány adatot itt felolvasni a t. Ház előtt, hogy méltóztassanak fogalmat ^ alkotni arról, milyen volt a székesfőváros pénzügyi gazdálkodása 1920 óta. 1920-ban 1,850.000 pengő, 1921-ben 4,831.000 pengő, 1922-ben 3,274.000 pengő, 1923-ban 2,116.000 pengő, 1924ben 23,284.000 pengő, 1925-ben 9,147.000 pengő, 1926-ban 12,634.000 pengő, 1927-ben 2.813.000 pengő, 1928-ban 7,694.000 pengő, 1929-ben 3,570.000 pengő, 1931-ben 2,254.683 pengő volt a felesleg. (Petrovácz Gyula: A zárszámadás! — Gáspárdy Elemér: 120%-os pótadó! — Petrovácz Gyula: Leszállítottuk! — Müller Antal: 50%-os!) Méltóztassanak megengedni, hogy a belügyminiszter úr által jóváhagyott zárszámadások adatait ismertessem. Azt hiszem, ezelőtt mindenkinek meg kell hajolnia és itt nem lehet semmi kifogásolni valót találni. (Petrovácz Gyula: Ö csak a Függetlenségnek hisz!) Nem akarok precíz adatokat felolvasni, mert Müller Antal t. képviselőtársam már felolvasott arra vonatkozó adatokat, csak megakarom említeni, hogy ezeket a feleslegeket a főváros részben beruházásokra, részben pedig a közterhek csökkentésére fordította. Például autóbuszüzemet létesített, megvásárolta az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár részvénytöbbségét és ezzel megvetette alapját a Községi Takarékpénztárnak, — ez is egy bukott bank volt — amelyet a fővárosnak kellett tulajdonképpen szanálni. Kislakásokat, iskolákat építtetett, különböző intézményeket modernizált, templomokat építtetett, 1920 január elsejétől kezdve megszűntette a gáz- és elektromosadót, 1922-ben a telekértékadót, 1924-ben eltörölte a bortermelési adót, legújabban pedig a borfogyasztási adó kulcsát a felére szállította le. Ugyanilyen mértékben apasztotta a vigalmi adó tételeit, 1926-ban megszűntette a külföldi kölcsöntartozások törlesztő-részleteinek fedezéséül az elektromosáramra kivetett pótdíjat. Az elektromosáram eladási árát előbb 6 fillérre, majd 5*4 fillérre szállította le. A vil-
