Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
Az országgyűlés képviselőházának 2 lamos viteldíjat 28 fillér helyett 24 fillérben, a szakaszjegyek árát 16 fillérben, a legutóbb bevezetett kisszakaszjegyek árát pedig 6 fillérben állapította meg, azonkívül kedvezményes térti-, hetijegyeket rendszeresített. A 20%-os szálloda adót 1923-ban 15%-ra, majd 5%-ra csökkentette, végül teljesen megszűntette, az idegenforgalmi járulékot pedig igen méltányos átalányösszegben állapította meg, a községi pótadó kulcsát pedig 1927-ben 60%-ról 50%-ra szállította le. Nagyon szeretném, ha a vidéki városok pótadói hasonló módon alakulnának. (Müller Antal: Ha a vidéki városok ennyit fizetnének, örülnének neki!) T. Képviselőház! Az üzemek politikájáról is szeretnék néhány adatot a mélyen t. Képviselőház elé tárni, hogy méltóztassanak látni, mennyire gazdaságosak voltak a főváros üzemei és hia Gáspárdy t. képviselőtársam teljes konszenzusával nem is tudok találkozni, mégis kénytelen vagyok bizonyítani azt, hogy ezek az üzemek hasznothajtó üzemek voltak és óriási hasznot produkáltak a székesfővárosnak. (Gáspárdy Elemér: Erre magam is kíváncsi vagyok!) A zárszámadások, a székesfőváros vagyonkezelési intézményeinek 1931. évi pénzügyi eredménye általában kielégítőek, ezt mondotta a székesfőváros pénzügyi biztosa Papanek Ernő, ia székesfőváros számsaéfcének igazgatója. Az üzemek összes tiszta hozadéka a számadási évben, vagyis 1931-ben 22,186.231 pengő volt. A kisebb számokat nem olvasva, ebből üzleti felesleg volt 8,700.000 pengő, kamatok és tőketörlesztés 12,200.000 pengő, egyéb szolgáltatás 3,600.000 pengő, összesen 24,540.000 pengő, az üzleti veszteség pedig kitett összesen 2,354.000 pengőt. Ez a hozadék az üzemekbe befektetett tőke 1931. évi január 1-i értékének, vagyis 358,879.360 pengőnek megfelelően 6.18%-os hozadékot jelentett. (Petrovácz Gyula: Egészen rendes kaaniat! — Friedrich István: Az állami üzemek produkáljanak ilyent! — Gáspárdy Elemér: Fizetni kell, mint az adót! Monopolisztikus üzemekről van szó!) Azt hiszem, ha az állaim háztartásában az állami üzemek is ilyent tudnának produkálni, jó volna. Összehasonlítva ezeket az előző évek adataival, a következőket vagyok bátor ismertetni. Az egyes években — csak a százalékos arányt onondom — a befektetett tőke a következő hozadékot hozta: 1925-ben 6.21%-ot, 1926-ban 7'52%-ot, 1927-ben 7*62%-ot, 1928-ban 7'72%-ot, 1929-ben 7*35%-ot, 1930-ban 6*3%-ot, 1931-ben 6'18%-ot és amint én nagyon jól tudom, 1932-ben 6'15%-ot, a folyó évben pedig az ezidőszerint összeállított nyers zárszámadási adatok szerint körülbelül 5*75%-ot. Tehát még ebben a rossz gazdasági konjunktúráju esztendőben sem mutatkozik akkora esés, mint azt talán várni lehetett volna. (Friedrich István: Ezzel sincs megelégedve, Gáspárdy? — Gáspárdy Elemér: Ügy szabják meg az árakat, ahogy akarják! — Friedrich István: Az egész arra van alapítva, hogy a székesfőváros gazdálkodása nem volt kielégítő! — Gáspárdy Elemér: A városi villamos 8 milliót adott, a Beszkárt pedig 170.000 pengőt! — Friedrich István: Saját jövedelméből invesztált tíz éven át!) i Elnök: A képviselő urak már a szónok .szerepét veszik át! Csilléry András: Az említett adatok szerint az üzemek tiszta hozadéka a befektetett tőkéknek 6%-os jövedelmezőségét 1925 óta eddig ínég minden esztendőben meghaladta. A gazdasági viszonyoknak az 1930. év má?, ülése 193Jf mdreius 6-án, kedden. 223 sodik felében beállott nagyobbmértékű leromlását természetesen az üzemek is megérezték. A csökkenések azonban nemcsak a kisebb forgalomnak, hanem egyes üzemeknél az árak mérséklésének is következményei. Nincs tehát igaza Gáspárdy képviselőtársamnak abban, hogy a székesfőváros a közszolgáltatások árát állandóan egy szinten tartotta, mert éppen azért következett be 1930-ban a hozadék csökkenése, mert akkor már lefelémenő tendenciát mutattak az árak. Tfgy érzem, meg kell állapítanom, hogy becsületes gazdálkodás képét mutatja az 1933-ik esztendő is, amely évben a nyers adatok alapján, — mint már előbb is hangsúlyoztam — körülbelül 5'7%-ot tesz ki a székesfőváros üzemeinek hozama. Kérdezem, t. Képviselőház: akár állami, akár magánkézben lévő üzemek hol tudnak ennyit produkálni? De kérdezem azt is: hol kapunk mi pénzünk után 5'7%-ot, hol tudjuk pénzünket ennyiért elhelyezni! A főváros tehát a maga gazdasági tőkéjét ennyire gyümölcsözően tudta elhelyezni? (Friedrich István: Az állam Kelebiában helyezte el a pénzét! — Gáspárdy Elemér: A főváros meg a Vásárpénztárnál! — Friedrich István: Mezőgazdasági elgondolás a belügyből kisugározva! Erről beszéljen Gáspárdy!) A bevételi lehetőségek a lakosság elszegényedése folytán állandóan csökkennek, (Friedrich István: Scitovszky mint agrárius nyolc millió pengőbe került!) viszont a terhek szaporodnak. Itt van az egyik: a kormány — az akkori népjóléti és munkaügyi minisztérium — éveken keresztül nem fizette meg a betegápolási díjakat. Az 1930. évben már több mint 20 millióra szaporodott fel ez a hátralék, amelylyel a székesfővárosnak tartoztak, pedig a törvény egyformaságot ír elő mindenkinek és tulajdonképpen magának az államhatalomnak kellene ebben a kérdésben jó példával előljárnia ; ^ Azonkívül majdnem két és félmillióra tehető az az összeg, amellyel a székesfőváros különböző üzemeinek közszolgáltatások címén állami intézmények tartoznak. Talán az utóbbi időben történt itt-ott némi törlesztés, de ez is olyan csekélység, hogy ebből egyáltalán a kamatokat sem tudja fedezni a székesfőváros követelése után. Azután neon szabad megfeledkezni arról sem, hogy a székesfőváros különféle kényszerbevásárlásokat és beruházásokat volt kénytelen végezni. így meg kellett venni a Talbot-centrálét, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem is tudtam, hogy megvették! Ez a legújabb!) meg kellett volna venni, illetve bérbevenni már három esztendeje, — ezért nem fejleszthettük az Elektromos Műveket, meirt a Talbot-centráléra kellett a pénz. Egészen őszintén: megmondom, ha a Talbotcentrálé által nyert árammennyiséggel le tudom szorítani a Székesfővárosi Elektromos Művek áramszolgáltatásának egységárait, akkor azt mondom, hogy jó vásárt csináltunk, de ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor ez megint ráfizetéses vállalkozása a székesfővárosnak. Megvettük a Károlyi-palotát, megvettük a •Wenckheiim-palotát, a sertéshízlalót Nagytétényben. (Berki Gyula: Minek vették meg?) Meg kellett venni a kormány kívánságára. Megvettük az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárat, azután meg kellett vennünk a HEV-et, (pedig azt sem akartuk. (Felkiáltások a baloldalon: De még mennyire nem!) Mert ha még .vártunk volna, még kétmilliót lehetett volna a Hév.-en keresni. (Friedrich István (a belüg y34*
